Bérczessy Gergely
Nincs jobb a papírnál?

Órák hosszat ülünk a tévé előtt, kezünk ügyében a tévéújsággal. A fontos programok bekarikázva. Ez a lap a "biblia", a bedekker, amelynek útmutatásai nyomán eljuthatunk az általunk érdekesnek tartott filmekhez, műsorokhoz. Az egyik leggyakrabban forgatott laptípusról van szó, amely ugyanakkor meglehetősen mostohagyereknek számít a sajtóelméletben. Hát most megkísérlem körülírni a tévé- vagy műsorújságot. Tisztázzuk először a műsor fogalmát! A rádió és televízió megjelenése új helyzetet teremtett a műsorszámkínálatban: az addigi egyedi produkciókat felváltották az állandó struktúra szerint szerkesztett, ám folyamatosan változó programok. A hagyományos értelemben vett "műsor" (mint információs bázis) is új formát kellett, hogy öltsön.

A rádióújságok megjelenését a műsorközlésen túl szükségessé tette az új eszköz népszerűsítése, a technológia használatának ismertetése, valamint egy új közösség (a hallgatók) létrehozásásának szándéka. Az első hazai műsorújság, az 1929-ben megjelent Rádióélet tartalmának alig egynegyedét kitevő műsorismertetésben a hazai adók (A Budapesti Rádió és Telefon Hírmondó) programja mellett számos európaiét is megtalálhatjuk, mindenütt kiegészítve a vétel technikai paramétereivel. A szerkezetében kalendáriumszerű műsor igen részletes, az alkotókról, közreműködőkről minden fontos adat megtalálható. Mindemellett találkozhatunk a kor hírességeit bemutató képriportokkal, interjúkkal, amelyek a rádióban hallható személyeket teszik "megfoghatóvá". Ugyanezen a nyomon haladva a rádiózás kulisszatitkaiba beavató írásokhoz jutunk: ezek fizikai valójában jelzik a hangok mögött rejtőző személyeket és a közvetítő technikát. A rádiózással létrejövő széles spektrumú közösséghez számos rovat szól; ezek témái: elektronika, rádióamatőrség, csere-bere, rejtvény, apróhirdetés, szépség-egészség, segédanyag a rádiós nyelvtanfolyamokhoz... Külön rovat szólítja meg a fiatal korosztályt, a Diák-rádióéletben a részükre készített műsorokról, különböző pályázatokról olvashatunk. Versekkel, novellákkal is szép számban találkozhatunk benne. Ezek nem ritkán a rádiózásról szólnak. (A kor sajtónyelvezetéhez hűen a lap többi részének nyelvezete is irodalmias.) A napjainkban megjelenő műsorújságokhoz hasonlatosan itt is tekintélyes helyet követelnek maguknak a reklámok, hirdetések, ám elsősorban a témához kapcsolódva, a lapot olvasó célközönséghez szólnak: rádiók, elektoncsövek, alkatrészek, gramofonok, lemezek, hangszórók gyártóinak vagy az ezeket forgalmazó üzleteknek igen gazdag kínálata jelenik meg. Az ünnepi számokban mellékleteket találhatunk (pl. állomástáblázat, az európai rádióadók frekvenciáival, térképpel). A Rádióélet érdekes módon szerkezetében, témáiban alig tér el a mai műsorújságoktól - a később bemutatásra kerülőkhöz képest azonban tartalomszegényedést figyelhetünk meg: ennek egyik oka a már említett rádiózó közösség széthullása, átalakulása lehet.

Történetünk következő lapja az 1945 után, Magyar Rádió címen megjelenő műsorújság, amely hasonlatos a Rádióélethez, ám a fordulat évét követően már magán viseli a kommunista korstílus minden jegyét. Szinte minden részlete politikai propagandával van átszőve, utalva a rádió kiemelten fontos ideológiai nevelő szerepére. Az 50-es években a műsor a lap terjedelmének mintegy a felét tölti ki. Igen részletes és precízen kivitelezett: a fellépők, zenedarabok, témameghatározások és közreműködők minden lényeges adatát feltüntetve. A hazai adók mellett itt is találkozhatunk külföldiekkel, ám azon markánsan elkülönítő cím alá gyűjtve, hogy "Érdekességek barátaink rádióműsorából", amely a szocialista országok rádióműsoraiból való semmitmondó szemezgetést jelent. Mindezt egy ifjúsági- és gyermekműsorokból álló tematikus gyűjtemény egészíti ki. A lapban található riportok, képriportok, portrék és interjúk egyfelől rádiós személyiségeket, műsorokat mutatnak be, másfelől a korábban említett propaganda szerepét töltik be: a Rádióélet társasági rovata helyett mezőgazdasági termelésről, munkaversenyről szólnak vagy valamely baráti ország életéből vett pillanatokkal örvendeztetik meg az olvasót. A jelentős politikai- és sportesemények kiemelt helyet élveznek. Az ezeken túl felbukkanó témák, rovatok: dalszövegek a műsorból, rajzok a rádiótorna gyakorlataihoz, premierfilmek bemutatása, rejtvény, totótippek. A lap nyelvezete átmenet a Rádióélet irodalmisága és egy politikai napilap korabeli szófordulatokkal, toposzokkal feltöltött tényszerűsége között. Hirdetés, reklám egyáltalán nincs a lapban. Az ezután létrejövő Rádió- és televízióújságban már tévéműsor is található. A rendszerváltásig csupán ez az egyetlen, folyamatosan átalakuló, formálódó műsorújság jelent meg, amely az állami tulajdonban levő média hivatalos lapja volt. Ám az örökség csupán a jogfolytonosságot jelzi: az 50-es évek stílusának nyoma sincs. Egyre inkább felismerhető a mai műsorújságokra is jellemző lapszerkezet. A műsor a lap tartalmának háromnegyedét teszi ki. Igen részletes: a képernyőre vagy az éterbe kerülő műsorok minden lényeges adatát megtaláljuk. A műsorháttérrel, filmismertetőkkel foglalkozó anyagok áttekinthetően csoportosítva kapnak helyet a lapban, ezek mellett itt is megjelennek képriportok, az ünnepi műsorokat kiemelve jelzik. Állami cégek kapcsolódó hirdetései (televíziójavítás, -vásárlás, hanglemezújdonságok stb.) és reklámanyagai jelennek meg. A rejtvény innen sem hiányzik, ám emellett csupán néhány könyvismertető, szerkesztői válasz és ismét a már magasztalt rádiótorna gyakorlataihoz tartozó rajzok szolgálják-szórakoztatják az olvasót. A lap nyelvezete a mai magazinok köznyelvibb, közérthetőbb stílusa felé mutat. Ám a televízió műsormennyisége mintha csak felszippantotta volna az eddigi helyet az ott levő színes anyagokkal együtt. A műsorújság valóban szinte csak műsorközlő, ezen túl csupán igen szűkmarkúan mért információval, szórakoztató elemmel találkozunk. Ezek zömében a mai tévéújságok tartalomajánlóinak, tévéműsorhoz kapcsolódó cikkoldalainak feleltethetők meg, ám előfordulásuk esetleges. Itt figyelhető meg leginkább a tartalmi soványodás.

A rendszerváltás után a műsorújságok egyenes fejlődést és viszonylagos állandóságot mutató helyzete megváltozott. A sajtópiac felszabadulásával a műsorújság(ok) helyzete is megváltozott: a korábbi egy helyett különböző cégek lapok sokaságát kínálták (kínálják), bízván az addig homogén, ám igen nagy számú olvasóközönség felszabdalhatóságában. A kommunista sajtómodell helyét a liberális sajtópiac vette át. Az 1990-es évek elején jelent meg a Színes RTV című lap, amelyben a műsor a lapnak közel háromnegyed részét teszi ki, részletessége a korábbihoz hasonló, újdonság viszont a külföldi csatornák műsorának nagyszámú megjelenése, amelyet az ekkortájt gombamód szaporodó műholdvevő-készülékek tettek szükségessé. Visszaszorulnak a televíziós-rádiós háttérinformációk, tanácsok. Ehelyett rövid, színes anyagok túlburjánzó áradatával és a bennük megjelenő témák sokaságával találkozhatunk: portrék és pletykák sztárokról, nyelvhelyességi tanácsok, filmkritikák, sportcikkek, színházi tudósítások, zenei ajánlatok, horoszkóp, és videokazetta-ajánlók jelennek meg. Szinte minden oldalra jut hirdetés, hiszen ez már egy profitcentrikus lap. S immár nincs tematikai kötöttség! A mellplasztikától kezdve a sógun késkészletig számos hasznos és haszontalan termékre vagy szolgáltatásra bukkanhatunk... Ugyanebben a lapban tíz év elteltével a műsor a teljes terjedelemnek immár alig a felét teszi ki, mellette viszont ehhez kapcsolódó, specifikusan tartalomismertető és tematikus csomagoldalak jelennek meg. Az időközben létrejövő kereskedelmi televíziók átformálják a lapot. A műsorban a részletesség helyét átveszi az áttekinthetőség, a több szintű tájékoztatás. A csatornákhoz kapcsolódó cikkek, háttéranyagok nagyban alkalmazkodnak a nézői szokásokhoz, így az arány a nézettebb adók felé tolódik el. Továbbra is megtalálható a rejtvény, s a nem műsorhoz kapcsolódó oldalak sora kiegészül recept, orvosi tanács, szabadidő, színész életrajz és mozis anyagokkal. A kaotikus hirdetésáradat letisztul, a megjelenő hirdetések az oldalak közé illesztve, a lap egészébe beolvasztva találhatóak meg.

A műsorújságok általam vizsgált korszakait figyelve, a lapok jellege szerint a következő kép bontakozik ki a fejlődésben: civil lap, állami lap, kereskedelmi- vagy haszonlap. Ezen fejlődés (?) során a tényszerű adatközlést felváltotta a célirányos (ízlésformáló) adatközlés; a lapokban található szórakoztató elemek nem csupán kikapcsolódásra, fogyasztásra is ösztönöznek. A nyomtatott műsorújságok mellett az elmúlt években megjelentek internetes társaik is. Még kevesen használják őket, pedig átjárhatóságot biztosítanak más adatbázisokba, ezzel szinte végtelenné téve a műsorról beszerezhető információk mennyiségét; nem csupán műsorújságokhoz, hanem a csatornák saját oldalaihoz is hozzá lehet férni (közvetlen kapcsolat). Az interneten nem csupán vizuális információkhoz lehet jutni: akár az adásba is bepillanthatunk...

Lehet, hogy idővel a Rádióéletnél említett "közösség" színtere áttevődik az internetre? A műsorközlés jövője nem feltétlenül a nyomtatott forma elsorvadását jelenti, legfeljebb annak kiegészítőjévé válik. A továbbiakban ennek kiszélesedése várható, amelybe bekapcsolódott a WAP és az interaktív televíziózás is. Ez csupán a megfelelő technológiák és végberendezések elterjesztésének kérdése. Ám arról ne feledkezzünk meg, hogy az interneten található információkat leggyakrabban kinyomtatva használjuk - talán ez jelenti a Gutenberg-galaxis interaktivitását, túlélését? Nincs jobb a papírnál?