|
Bérczessy Gergely
Szabálytalan tévénapló
Kissé hálátlan dolog nyáron tévés témákról írni: nincs meg a téli, meleg
kuckóba vackolódással együtt járó tévével való összezártság, ami ihletet
ad a bölcselkedéshez. No, meg itt vannak a hívogató fesztiválok, lágy
vizű tavak, hűs borok, miegymás... "Mert hülye azért nem vagyok."
A szlogent magamra véve úgy határoztam, hogy szabálytalan naplóban rögzítem
töredékes és szabálytalan nyári tévéélményeimet és azokhoz kapcsolódó
gondolatfoszlányaimat, amelyek olykor talán a manapság oly divatos nosztalgiashow-k
édes-bús világa felé hajlanak.
július 31., szombat
Tévépótló - Elsőként egy féltévés élmény: Fábry-show híján a Balaton-felvidéki
Diszelen jártam, ahol a Vörösvári Ákos által felújíttatott helyi malomban
(szintén általa) létrehozott Látványtárban Fábry Sándor Dizájn Centerének
válogatott darabjai láthatók. A showman illusztris kollekciója a körítő
szöveg nélkül nem túl eleven, ezért több televíziókészülékből dől a DVD-re
rögzített show-elem. Látogatókban nincs hiány. A Látványtár egyébként
egész évben nyitva tart, a kiállítás 2005. május 31-ig megtekinthető.
Éppen amire hazaérek Budapestre, kezdődik a TV2-n a Soha ne mondd, hogy
soha. Botcsinálta James Bond-rajongóként ismét megnézem. Bár ez egy "hivatalosan
el nem ismert Bond-mozi", ismét meggyőződöm róla: az e film erejéig
utoljára visszatérő Sean Connery a No1 007. Hiába, a Bond-mozik kikezdhetetlen
banalitása szinte mindig magával ragad. Ez a szuperügynök számomra sokkal
inkább népmesehős, mint akciófigura. A legkisebb kém, aki szerencsét próbálni
indul a világba.
augusztus 2., hétfő
Tévés sztori - Jó kis történetet kaptam e-mailen, amit most megosztok
az olvasóval. (Aki ismeri, attól bocs!) "Réges-régen, a tévé hőskorában
esténként a bemondónők olvasták fel az esti mesét. Egy alkalommal, váratlanul
és az utolsó pillanatban az aznap esti felolvasó rosszul lett, és helyette
az egyik férfi kolléga ugrott be. - Szervusztok gyerekek! - köszönt illendően
az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok! - folytatta,
és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot
a röhögéstől. A mesélő nagydarab szakállas férfi folytatta: - ...és épp
a tojásaimon ülök... - a korabeli kollégák szerint ekkor a hangosító,
valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd
összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő
mondat után hagyta el a stúdiót: - ...és a fészekből kilóg a szép villás
farkam..." Eme anekdotához hasonlóan bohó film a ma este sugárzott
A szörnyeteg, Begnini fergeteges komédiája. Ritka értékütközésként az
RTL Klub pont ekkor adja a Párbajt, Spielberg egyetlen, kompromisszumok
nélkül, bármikor újranézhető filmjét. Most mégis A szörnyeteg mellett
döntök.
augusztus 3., kedd
Erőfitogtatás - Az immár megszokottá váló őszi megújulások előtt pár héttel
a két rivális hazai kereskedelmi csatorna rendre megkezdi a pengeváltásokat.
Az RTL Klubon újraindult Vágó István Legyen ön is milliomos!-a, mire a
konkurens TV2 ismét bedobta Jakupcsek Gabriellát a Multimilliomossal.
Végre látszik a kreatív teamek lázas munkája! Mi jöhet ezek után az ősszel?
(És most kajánul az elmúlt években megbukott műsorok tucatjai jelennek
meg előttem...) Nincs is kedvem tévézni.
augusztus 4., szerda
Esti tévézés nyáron - Tegnapi zárómondatomat folytatva: gyakran még munka
vagy buli utáni, pilledt vagy félrészeg állapothoz passzoló esti agyzsibbasztásnak
is kevés a kínálat. A szemétfilmek, sokadik részek, agyonismétlések és
hurrájópofa road show-k időszaka van. De még mindig inkább ezek, mint
vasárnap esti főműsoridőben a Rendőrakadémia 6! Ez tetézi be az elmúlt
hetekbeli kiadós szemezgetést Michael Dudikoff, Lorenzo Lamas vagy Don
"The Dragon" Wilson alulmúlhatatlan életművéből. De sebaj, itt
a Muppet-show! Eszelősen jó, csak túl korán adják. Szerintem Freudnak
nagyon tetszene. Jut is eszembe: Csernus doktorral vajon mihez kezdenének
egymással?
augusztus 6., péntek
Sziget - A Szigeten is van tévé! A Viva csatorna egy nagy tévékaput épített
a főbejárat elejére. Dőlnek a klipek, miközben várakozom. Kis híján a
söröm is kidől, úgy felbámulok a kifeszített plazmaképernyőre. Milyen
átok módon is vonzzák a szemet ezek az ugráló színes képecskék. Amikor
továbbindulunk, még egyszer visszapillantok...
augusztus 7., szombat
Tévés könyv - Ma tétova éjjeli háttértévézés közben a kezembe került néhány
tévés könyv. Miközben bambán villogott a képernyő, megpillantottam a könyvek
gerincét a polcon, majd fellapoztam őket. Az 1970-es Rádió- és Televízió
Évkönyv egyik fejezete A műsorszerkesztés gondjaiból címet viseli, amelynek
egyik részeként a szerző, Ocsovai Gábor Székely Istvánnéval, a Műsorszerkesztőség
vezetőjével beszélget. "- Bennünk is él az elképzelés az eszményi
televízióról - mondja az osztályvezető. - Hogy ez pontosan milyen, és
mennyire messze vagyunk tőle, nem szeretném részletezni. Annyi biztos:
az ideális tévé képernyőjén legalább két programból válogathat a közönség.
Igaz viszont, hogy egy csatornán is lehet jobb műsort szerkeszteni. Ehhez
azonban munkafeltételeinknek fokozatosan, de alaposan meg kell változniuk."
Ha-ha! Röhög a vakbelem! - mondhatnám, ha gonosz akarnék lenni. Itt ülök,
a tévében több tucatnyi program megy, előttem a tévéújság, ám csak tétován
kapcsolgatok: sehol egy ínyemre való bármi. Pedig nem vagyok finnyás hangulatban...
Vajon ma mit mondanának a vezetők az eszményi televízióról? Úgy érzem,
nagyon hasonlók lennének a szavaik. Jut eszembe: a Figyelő 2004/32. számában
a digitális, interaktív televíziózás legújabb lehetőségeiről írnak, s
a hazai technológiai lemaradásokat boncolgatják. Azt hiszem, a technika
már régen túllépte a tartalmat. Szépen csillognak a programozható berendezések,
szól a dolby surround, ez a lényeg. Egyre szebb és jobb a külcsín, a csomagolás.
Ezzel együtt érvényét veszti a polcról leemelt másik könyv, Honffy Pál
1979-es Filmről, televízióról középiskolásoknak című művének az egyik
passzusában leírt megállapítás is: "A televízió korunk emberének
számos természetes és általános igényét elégíti ki. Ilyen igény például:
kiszakadni a mindennapok egyhangúságából, ugyanakkor mégis részt venni
és tájékozódni a közösség életében, "problémáiban"; azonosulni
más emberek (fiktív szereplők) sorsával; kárpótlást keresni saját keserűségeinkért,
bajainkért; és így tovább. A társadalom egyedeinek fölsorolt vagy hasonló
lelki szükségleteit különböző (magasabb vagy alacsonyabb) szinten lehet
kielégíteni. A művészettől sem idegen ez a szabályozó hatás az egyén lelkivilágára."
A kihasználhatatlanná váló technika mindent felszippant.
augusztus 8., vasárnap
Állatos filmeket nézni jó! - Általános közhely, ha egy közszereplőt a
tévénézési szokásairól faggatnak, akkor azt nyilatkozza, hogy csak ismeretterjesztő
műsorokat, legfeljebb híradót, sporthíreket néz. Akkor médiasztárjaink
és politikusaink bizonyára jól ismerik a krokodilokat, a válogatottan
randa kígyókat és rovarokat, a múmiák titkait és Hitler magánéletét. Merthogy
a vezető csatornák programjának jó része ezen témák variálgatásából tevődik
ki. A szemfüles riportereknek inkább egy balzsamozási szokásokat vagy
az aligátorok béltartalmát firtató kérdéssel kellene indítania. Na, mindegy,
ez csak egy mellékszál. Egyébként párommal magam is gyakran választom
a National Geographicot vagy az Animal Planetet, dr. Brady Barr és Steve
már bejáratosak hozzánk, lassacskán már én is olyan bátor és képzett vagyok,
hogy nincs az a hüllő, amelyiket el ne kapnám. Az idén már volt szerencsém
egy zöld gyíkhoz a Mátrában és egy vízisiklóhoz a Balatonon... Egyébként
ma megy a Rendőrakadémia 6. Messze elkerülöm a tévét. Legfeljebb ismeretterjesztőt
nézek, esetleg híradót, sporthíreket...
augusztus 9., hétfő
Naplóhoz - Minden igazi naplóban kell lennie egy, a naplónak címzett,
ám valójában a magamutogató író kifelé szóló bekezdésének. Ezért hát ma
önkéntes adásszünetet hirdetek. Hát, szevasz napló! Nem tudom, mit szólnak
majd hozzád, akik elolvasnak. Talán annak örülnék a legjobban, ha összefirkálnának.
Találgatnák ezt a dr. Csernus vs. Freud találkát. Napok óta felötlik bennem
a gondolat. Bár, lehet hogy izgalmasabb lenne Vágó Istvánt és Szent Ágostont
összeereszteni egy stúdióban.
augusztus 10., kedd
Öreg tévék dicsérete - E nagy menetelésben szeretett készülékeink sem
maradhatnak említetlenül. Kedves Tévém! Immár tizedik évedbe léptél a
napokban, a sok közösen eltöltött óra arra késztet, hogy megemlékezzem
rólad is. Az első perctől fontos vagy számomra, magammal vittelek minden
albérletembe. Néha leporoltalak, elemet cseréltem a távirányítódban. Ám
valószínűleg hamarosan lecseréllek egy 72 centis 100 Hz-esre. Remélem,
nem fáj, hogy ezt a Muszterből kell megtudnod... Egyébként az első tévé
életemben nagyszüleim Dunája volt (jó ideje működőképesen porosodik a
padláson), aztán jött a szovjet katonáktól vásárolt nagy képernyős színes,
amely egy szilveszterkor füstokádó sárkánnyá változott, s majd két évtizeddel
később öcsémmel lopva csempésztük be egy építkezési konténerbe a másfél
mázsás kiszolgált jószágot. Sosem feledjük! Aztán jött a személytelen
japán és dél-koreai műanyagdobozok végeláthatatlan sora. Miss World Hungary,
2004 van ma este az mtv-n. Bele-belepillantok: ez hát a médiatudósok által
sokat emlegetett közszolgálatiság. Jó, hogy ezt már nem látja az öreg
Duna.
augusztus 11., szerda
Még a tévékről: a tévé fontos - Igenis fontos! Füredi Zoli barátommal
pár éve Sirokon ténferegtünk, s megpillantottuk a település szélén húzódó
barlanglakásokat. A puha kőbe szobákat, helyiségeket vájtak - ki tudja,
mikor -, a barátságosan füstölgő kémények a hegyoldalból kandikálnak ki.
Most ezek nagy részét romák lakják. Az egyik család, látván kíváncsiságunkat,
behívott a lakásba. Egyszerű bútorok, linóleum a padlón - a szekrényen
pedig ott a nagy képernyős színes tévé, a barlang elején meg a lavór.
Azt mondják, innen lehet tájékozódni - és ahogy beszélgetünk, el is hiszem
nekik. Itt talán még működik az általam nemrég megkérdőjelezett Honffy-féle
passzus. A család egyébként nyaranta a pesti aluljárókban árul zöldséget.
(Ismerik: százért csomóját!) Este a Viasat3-on elcsípem az Űrbalekokat,
John Lithgow-val - sorozatokban ez a csatorna a legjobb. Néha még a Sabrina,
a tini boszorkányt is megnézem, de kizárólag a fanyar humorú fekete műmacska
miatt. Próbálják ki!
augusztus 12., csütörtök
Erkölcsi fertő - Szüleim meggyőződéssel óvtak bennünket a testvéremmel
a tévéből ránk zúduló misztikusan "nem a gyereknek való"-nak
nevezett tartalmaktól. Erre időszaki pesztráink is ki voltak képezve.
Egy alkalommal pedagógus anyám egyik leány tanítványa pásztorkodott felettünk,
amikor is a fürdőszobából kilépve megpillantotta, amint egy ágyjelenetet
nézünk alapos figyelemmel. A jól kioktatott csősz törölközőjét maga elé
kapva a képernyő elé ugrott - és mondhatom, ennél kellemesebb élmény nem
is érhetett volna bennünket. A megfoghatatlan képpontok alkotta ismeretlen
hirtelen hús-vér valójában ott termett előttünk... Ma már kódolják a gyerkőcöknek
a szexcsatornákat, ők meg dekódolnak. Hol van már az erkölcsi fertő?
augusztus 13., péntek
Péntek 13. - Az az érzésem, hogy a tévécsatornák mintha csak a programjukkal
is arra ösztönöznének: húzzak ki a lakásból, ne a fotelben poshadjak.
Sportrajongóknak, sőt a nemzeti nimbuszért legalább egy picit is aggódóknak
azért így olimpia táján megengedett a szobafogság, bár a szurkolás kocsmaalapú
válfaja sem elvetendő. A foci EB táján eme cikk antisport lelkületű szerzője
is belekóstolt ebbe, s az árukapcsolás miatt cseppet meg is fertőződött.
A kocsmatévézés egyébként külön műfaj. Egyes kocsmákban szigorú, sorozatokhoz,
műsorvezető-személyiségekhez szabott rítusa van a tévézésnek. Hol a műveltségi
vetélkedőnél, hol az esti mesénél kell síri csendnek lennie. Ha valaki
megsérti ezt, azonnal jön a borízű figyelmeztetés vagy szitok. Megfigyelésem
szerint a törzsközönség általában tiszteletben tartja egymás fontos műsorait.
Kívülállóknak ilyenkor csak lábujjhegyen ajánlatos betévedni. A szentendrei
Bükkös Bisztróban Botos úr a "Valaki fogja be a pofámat!" állandósult
kijelentéssel intette csendre az óvatlanokat. Bár idővel némelyek már
a legendássá vált mondatért is képesek voltak becsörtetni...
augusztus 15., vasárnap
Menyasszony-ijedelem, vagy mi... - Ma este ér véget a Viasat3-on az Arapara
című valóságshow. Hazatoppanva éppen elcsípem az elejét. Aki nem ismerné
az előtörténetet: egy csinos fiatal hölgynek össze kell házasodnia egy
kissé testes, nagyon közönséges férfival (aki persze színész a családjával
együtt), s mindezt úgy kell beadnia a szeretett famíliának, mintha élete
legjobb döntése lenne. A kamerák mindenütt ott vannak. A tét egymillió
dollár. Pont a dráma finisébe csapok bele. Áll a párocska az oltár előtt,
hátul bőg a megrökönyödött, dühös rokonság. Az ara parázik, hogy összejön-e
a dolog, s lesz-e pénz. Hál' istennek senki sem dob be érvénytelenítő
indokot, ám ekkor a vőlegény nemet mond, s elindul a lavina... A magát beavatottnak
tudó ara is elképed, minden borul. Igazi, shakespeare-i hangulatú végzetdráma
bontakozik ki (kárörvendőek előnyben), amelynek az élét a főszereplő férfiú
két csekkel veszi el a végén. Egy biztos: az amerikaiak remekül értenek
a castingoláshoz! Minden klappolt, pont addig mentek el, ameddig el lehetett
menni, s feloldozásra is jutott idő. Nálunk ősszel megint új valóságshow-k
indulnak. Lesz valami plasztikai sebészes őrület, ahol késekkel "segítenek"
a szerencséseken. Lesz megint Megasztár. (Az első - magam sem tudom, miért:
tetszett, ám ezt már kétkedve fogadom.) Lesz Big Brother 3, amelyet a
bulvársajtó beharangozása szerint Liptai Claudia terhesen is vezetni fog.
A kreatív feljesztő teamek újabb diadala ez. Némelykor dühös kultúrnihilizmusomban
a múlt fátyla mögé pislogok. Jöjjön hát egy nosztalgikus, homályos szélű
fekete-fehér kép 1980 tájáról, az általam megélt idilli televíziózásról.
Kisiskolásként még délelőttös-délutános beosztásban voltak az óráim, így
a szerencsés hetek délelőttjeit gyakran az előbbi személyes tévéevolúcióból
kihagyott kis képernyős (ff) Videoton Tünde típusú készülék társaságában
töltöttem. Az iskolatévé filmesztétikai adásában itt láttam először a
Szigorúan ellenőrzött vonatokat! Szerencsére ma estére is jut egy kis
csemege, az Excalibur. Nem tudom megunni. Lovagműfajban alapdarab.
augusztus 16., hétfő
Mi újság a Futrinka utcában? - Ma kósza netes szörfölgetés közben véletlenül
ráleltem a www.balintagnes.hu
oldalra, amely klasszikus, szívet melengető meséink írónőjét, Bálint Ágnest
és műveit mutatja be. Ismét egy kis repkedés a televíziózás múltjába.
Sok varázslatos mese mellett ő a Tévémaci, a Cicavízió, a Frakk és a Kukori
és Kotkoda "szülőanyja". Ezek világához illően bájosan egyszerű
a honlap, mégis hosszú perceket el lehet tölteni mellette. Kedvet is kapok,
s estére az antennát kímélve, s e naplót elárulva videóról rajzfilmezünk.
augusztus 19., csütörtök
A National Geographicon ma megint adják kedvenc lajháros filmemet. Szerintem
ezek az állatvilág anarchistái. Ám a racionális lét tökéletes tagadásával
is működnek. Ha emberek volnának, csakis a Romantica véget nem érő latin
érzelemáradatát bámulnák. Én újra megpróbálkozom a Michael Yorkos Három
testőrrel, de valamiért most sem csúszik. Parttalan klipnézésbe és borozgatásba
torkollik az este.
augusztus 20., péntek
Játszani a tűzzel - Mikor máskor is kapcsolnám be a tévét, ha nem a budapesti
tűzijáték közvetítésekor? Elég lesújtó tévén keresztül. Azt játsszuk,
hogy kapcsolgatunk: mtv, TV2, RTL Klub. Aztán vissza, és megint oda. Az
mtv-n és a TV2-n ugyanazok a kameraállások. Emitt zene szól, amott egy
pirotechnikus kommentálja a robbanásokat. Túlérzékenység nélkül is kissé
perverz dolog ez a tűzijátékosdi az iraki bombázások után. Nemrég azt
néztük egyenesben, precíz kommentárral, olykor zenével.
augusztus 21., szombat
Ismét egy kis sport! - Mi más is lenne: olimpia. A női kézilabda-válogatott
paradés, izgalmas játékban legyőzte a brazilokat. Ettől tényleg még a
magamfajta Churchill-követő is lázba jön. És még több mint egy hét van
az olimpiából! Kész életritmusváltás.
augusztus 22., vasárnap
Búcsú - Tegnap óta hűvös szelek fújnak. Lassan-hirtelen vége a nyárnak.
Itt az ideje, hogy újra jobb barátságba kerüljek a tévémmel, le kellene
már porolni. Vagy végképp elbúcsúzzak tőle? Mi lesz, ha végül ketten maradnak:
Isten és a tévé?
|