|
Beszélgetés Oláh J. Gáborral, Kényelmetlen egy olyan filmről beszélni, melyre néhány hónappal a bemutatója után sajnos kevesen emlékezhetnek. Nem szegődött a Rap, revü, Rómeó mellé a szerencse. A tavaszi magyar filmdömpingben elveszett az alkotás, melyről korábban sokan úgy gondolták, közönségsiker lehet, miközben az alkotók tiltakoztak a kommerszfilm kategória ellen. A film mégsem vonzott sok embert a moziba, dacára a neves színészeknek (Gálvölgyi, Stohl) és az ötletes reklámkampánynak. Mára leginkább a pornószínésznő-botrány jut az emberek eszébe a film kapcsán. Oláh J. Gáborral többek között azt találgattuk, miért futhatott vakvágányra a produkció.
Egy Nógrád megyei kisfaluból, Ludányhalásziból kerültem fel Pestre, és lettem józsefvárosi. Kétszer felvételiztem a filmművészetire, sikertelenül. 1988-tól világosítóként dolgoztam számos filmben, ami hatalmas előnyt és szakmai tapasztalatot jelentett. Aztán csináltam egy kisfilmet D VIII-as keringő címmel, melyet a 98-as szemlén mutattak be. Így jutottam el az első nagyjátékfilmig. A Rap, revü, Rómeó egy felkérés volt, vagy saját forgatókönyvedet rendezted meg? Saját forgatókönyv volt. Egy klasszikus magyar filmes útját jártad be a forgatókönyvvel? Házalás a forgalmazóknál, pályázás támogatásért az alapítványoknál... Pontosan. Elvittem néhány producernek a könyvet, végül a Laurin Filmnél kötöttem ki. Nekik megtetszett a dolog, és így maradtam náluk. Az MMK-nál nézettségvállalással is lehetett pályázni, ebből van most a gubanc. (A magyar filmek az MMK-nál 40, illetve 50 millió forintos gyártási, a kész filmek forgalmazói pedig 12, illetve 12,8 milliós forgalmazási támogatásra pályázhattak. Ennek elnyeréséhez a pályázó filmeknek 80, illetve 100 ezres nézőszámot kell produkálniuk. Amennyiben a filmek nem érik el az előírt nézettséget, a látogatottsági támogatást a produkciók és a forgalmazók a teljesített nézőszámhoz képest arányosítva kötelesek visszafizetni az MMK-nak - a szerkesztő megjegyzése.) Pedig a filmszemle után februárban úgy tűnt, hogy a 80 ezer néző simán meglesz. 80 ezer fő elérésére pályáztunk a filmmel, de még csak 20-30 ezren látták, és ez már nem fog ugrásszerűen nőni. Tény, hogy szélesebb közegnek szántuk a filmet, de nem feltétlenül kommerszfilmnek. Pedig a népszerű magyar színészek nevei nézőcsalogatóan csengenek. Mégsem voltak annyira nézőcsalogatóak! Gálvölgyi János neve már a Laurin Filmmel való együttműködés kezdetekor felmerült. Érdekes, hogy a forgatókönyv elolvasása után őt két ember is ajánlotta egymástól függetlenül. Én a színházból ismertem, tudtam, hogy kiváló színész, így minden mindegy alapon megkerestük, mivel hallottuk, hogy nem nagyon vállal filmszerepet. Szerencsére a szerep tetszett neki, jó karakternek tartotta, s bár több forgatókönyvet is visszautasított már, Dodi bácsi szerepét elvállalta. Néhány színész egyébként szerepelt a saját kívánságlistámon, de őket most nem nevezném meg. Monori Lilit például már az elején is szerettem volna, vele már régebben is dolgoztam együtt. És Stohl András neve is felmerült már a kezdetekkor. Nem érezted kockázatosnak Stohl szerepeltetését azok után, hogy tévés sztárműsorvezetőként sokan fanyalogva emlegetik? Állítom, hogy Stohl jó színész. Amikor a zongora előtt beszélget a Gálvölgyivel, azt a jelenetet látni kell! Nem féltem attól, hogy belőle médiaszemélyiség vált, mely pozitív és negatív kritikákat is maga után von. Ismertem valamennyire korábbról, tudtam, hogy jó színész, a kettős megítélést pedig más színészek esetében sem lehet elkerülni. Szerintem egyébként azok a kritikák, melyek az ő játékát negatívan illették, igazságtalanok. A stáb egészével elégedett voltál? Volt, aki csalódást okozott? A többségükkel igen, de volt, akiben csalódtam. Neveket nem említenék. A női szereplővel kapcsolatban utólag
derült ki, hogy erotikus filmben szerepelt korábban. Ez valóban nem derült
ki a forgatás előtt? Hát ez minket is meglepett. Színészválogatást tartottunk, rengeteg ázsiai jelentkezőt néztünk meg, végül ketten maradtak bent. Rá esett a választásunk. Főiskolára jár - bár most már ezt sem tudom, hogy igaz-e. Annyit tudtunk róla, amennyit elmesélt magáról, és erre az apróságra nem tért ki. Korábbi filmszereplése csak a premierkor derült ki, mert a vele forgatott erotikus film készítői kivárták a bemutatót, és kvázi ingyenreklámként használták fel a Rap, revü, Rómeót saját termékük eladására. Ez egyébként azért is volt kellemetlen, mert a forgalmazó teljesen másképp akarta reklámozni a filmet a főszereplőnővel: például lánylapokban akarták futtatni. Mennyiben tekinthető a film A Keresztapa, illetve általában a maffiafilmek paródiájának? Egyáltalán nem. Többekben felmerült a hasonlóság, pedig a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. A sajtóban megjelent képregényepizódok egyértelműen A Keresztapa Don Corleonéját idézik meg Dodi bácsi karakterével... Érdekes, hogy a forgalmazó és a forgalmazótól függetlenül a sajtó hogyan kap fel egy filmet. Gondolok itt egészen egyszerűen a Józsefvárossal és a VIII. kerülettel szembeni sztereotípiákra, illetve a maffiadolgokra. A képregény készítői pedig külön alkotók, akik szintén úgy gondolták, hogy erről az oldalról közelítik meg a témát. Pedig a képregénykockákkal reklámozott film ötlete egész egyedülálló. Ez teljesen a forgalmazó ötlete volt - és nekem is tetszett. Magam is számtalanszor láttam embereket, akik ezt a képregényt olvasták. Csak a mozikba nem jöttek be megnézi a "filmváltozatot". Miért éppen a VIII. kerület? Tulajdonképpen ez még Árvai Jolán ötlete volt. Azt mondta, hogy mivel ott élek, ott lakom, ismerem a közeget, erről írjak valamit. Végiggondolva, hajlottam is az ötletre. 2000-ben kezdtük el írni a könyvet. Szerinted miért van az, hogy ha valaki városkarikatúrát, alvilági történetet akar készíteni, akkor a VIII. kerületet veszi alapul? Tóth Tamás Rinaldója is itt játszódik, a készülő animációs filmnek, a Nyóckernek pedig már a címe is ez. Azt már többször is nyilatkoztam, hogy ez nem "nyócker"-film, hanem józsefvárosi film, ami teljesen más. Számomra Józsefváros mindig érdekes volt. A Rap, revü, Rómeó pedig annyira józsefvárosi, mint egy Mándy-könyv vagy az Eldorádó Eperjes Károllyal. Józsefvárosi élményeket fogalmaztam meg a filmben, de a film nem feltétlenül önéletrajzi ihletésű. Valós problémára hívja fel a figyelmet, ám határozottan elkerüli a "nyócker" sztereotípiát. Ez nem lepufilm, nem roma film és nem is programfilm, hanem józsefvárosi film. Ez az, amit a kritikusok jelentős része nem vett észre, ami miatt teljesen félreértelmezték az egészet! Elkészült a film, és megkezdődött a kálváriád vele... Én nem fogalmaznék így, hogy elkészült. Tavasszal kitört a kapkodás. Arról volt szó, hogy szeptemberben mutatják be a filmet, ehhez képest előrehozták a premiert április 1-jére. Tudom, hogy ez részben az MMK felé vállalt nézőszámbeli kötelezettség miatt is volt, de a filmnek nem tett jót. Korai volt a bemutató, még vágtam volna rajta. A csütörtöki premier előtt szerdán volt a díszbemutató, és hétfőn kezdték el csinálni a kópiákat. Nem tudtunk ellenőrizni semmit, ezért is fordulhatott elő az, hogy csúszott a hang. Nyilván ilyen problémát kiküszöböltünk volna, ha több időnk van az előkészületekre és az ellenőrzésre. Azt sem értem, miért csak most jelent meg a forgatókönyvből készült könyv, több hónappal a bemutató után. Ez az időzítés elég meglepő. Azzal a változattal, ami a mozikba került, mennyire vagy elégedett? Nem vagyok elégedett. Mi az, amit másképp csinálnál a saját filmedben? Ma sem tudom igazán. Rendelkezett a film egy saját költségvetési összeggel, mely persze nem volt elég a film elkészítésére. Folyton dilemmáztunk: elkezdjük, ne kezdjük el, hogyan kezdjük el, ez a pénz is elvész, ha nem kezdjük el? Rengeteg kompromisszumkötés és megalkuvás jellemző az egész forgatásra. Sokat kellett húzni a forgatókönyvön. Tulajdonképpen egy hagyományos magyar filmkészítés útját jártuk be. Már a forgatókönyv is sok változást tartalmazott az eredeti történethez képest, és ha lett volna időm vágni, akkor még több dolgot korrigáltam volna. De még így sem látom annyira negatívnak a dolgot, mint amennyire a kritikusok, de ez más lapra tartozik. Több helyről is hallottam azért, hogy vannak erényei a filmnek. Például? Dícsérik a közegábrázolást. A kultúrák ütköztetését, és nemcsak a romák és az ázsiaiak világának bemutatását, hanem hogy miként lett ebből ez a furcsa vegyes felvágott, amiben benne vagyunk, ami körülvesz minket. Nem mutat valamit, hogy a hasonló témákat pedzegető Rinaldót is félreértelmezték? Úgy vélem, hogy az értékrendek elcsúsztak. Nehéz honnan meríteni, hogy legyen az embereknek tartása. Ilyen szempontból egyébként teljesen mindegy, hogy Stohl szerepel-e tévében vagy nem, mert az embereknek csupán el kellene vonatkoztatniuk a tévés Stohltól. A premier után érezted, hogy a filmmel baj lehet? Gondolok itt a nézőszám elérésére. Az előkészületi problémák miatt már volt bennem félsz, de a legalapvetőbb gond, hogy a nézők a kritika és beharangozók alapján teljesen más filmet vártak, mint amit mi készítettünk. Rajtunk ragadt ez a közönségfilm kategória, pedig itt azért másról volt szó. Kezdetben ezek a félreértelmezések rosszul is estek. A sztereotip címkék rajta ragadtak a filmen. Mi lehet a film további sorsa? Ősszel megjelenik DVD-n és kazettán, ennél többet nem tudok mondani. Mik a további terveid? Hogyan befolyásolja a film a további pályádat? Kérdés, hogy kinek van pályája Magyarországon a filmes szakmában. Minden teljesen bizonytalan. Nyilván, ha a film siker, az adott volna egy lökést a folytatáshoz, de alapvetően a többi filmeshez hasonlóan várok és várok. Terveim vannak, most kezdek bele egy forgatókönyvbe, az másfél évig eltart, utána visszatérhetünk a kérdésre - témát még nem mondanék. Hol helyezed el magad a mai elsőfilmes és fiatal rendezői generációban? Annyival nem vagyok azért idősebb, mint a Simó-osztály tagjai. Partizán vagyok a szakmában, már csak amiatt is, mert nem végeztem filmművészetit, és a szakma más területéről érkeztem. Mi az, ami mások filmjében tetszik? Mely rendezők munkái tetszenek? Utóbbi években nem sok jó magyar filmet láttam. Tetszett a Moszkva tér és a Kontroll, ami nagyon jól meg volt csinálva. Utóbbi egyébként egy elég határozott irányt mutat, amerre tovább lehet menni. Megérdemelten sikeres film. Egyébként pedig a régebbi magyar filmeket szeretem, például Szabó István alkotásait. Külföldön pedig Fellini, Bergman, Kurosawa, vagy az újabbak közül Jarmusch munkáit szeretem. szerkesztette: Kárpáti György
|