Kárpáti György
Karlovy Vary, 2004

Karlovy Varyban a történet tényleg a filmről szól. A cannes-i sznobéria és öntömjénezés, valamint a berlini kínos precizitás és konzervativizmus mellett Karlovy Vary egy csendes sziget, ahol családias légkörben, mindenféle szankció és furfang nélkül megnézhet az újságíró tíz napon át napi 3-5 filmet, ha bírja szuflával. A kialakított rendszer igen egyszerű, ráadásul jegyhez segíti a film iránt csak érdeklődő embereket is: az újságíró megveszi a 900 cseh koronába kerülő Passt, melyre a programból naponta négy filmre válthat jegyet. Ha délelőtt 11-ig megy a jegyigénylő standhoz, nagy valószínűséggel bármely másnapi produkcióra kap jegyet. De ha mégsem, akkor odaáll az előadás előtt a mozi ajtajához, és öt perccel a vetítés előtt beengedik, mert minden, addig el nem foglalt helyre leültetnek valakit. Ha máshol nem, a lépcsőn ülve bármelyik filmet meg lehet nézni. Emellett sajtóvetítéseket is tartanak mindennap, ezekre csak a belépőt kell felmutatni. A szakma tökéletesen ki van szolgálva. A fesztiválpalota 6 vetítőjén kívül a város 30 pontján tartanak előadásokat. Nincs hiszti, mint Cannes-ban, és az akkreditációért sem kell vért izzadni, csalni, lopni, hazudni. A filmek mellett tehát ezért a ritka jó hangulatért, a barátságos cseh emberekért (akik még véletlenül sem akarják egy kricsmiben két sörrel és egy tál étellel lehúzni a külföldit) megy az ember Karlovy Varyba.

1946-ban hét ország 13 nagyjátékfilmjével és 22 rövidfilmjével tartottak 15 napos seregszemlét Marienbadban. 1950-től Karlovy Vary lett a színhely. Az első kelet-európai nemzetközi fesztivál nyilván fontos kapaszkodó volt a külvilág felé, és növelte a csehek önérzetét. Mára elsősorban a kialakult hagyományok és a tény, hogy a fesztivál besorolása "A" kategóriás (azaz a legmagasabb), tartja életben a rendezvényt. A sztárok nem képviselik magukat olyan mértékben itt, mint más, nagyobb presztízsű fesztiválokon (tavaly itt volt Morgan Freeman, idén Elijah Wood és John Cleese volt a legnagyobb sztár). A szabályok értelmében egy film csak egy "A" kategóriás rendezvényen indulhat a versenyprogramban, így érthetően mindenki Cannes-ra, Berlinre, Velencére, Locarnóra tartogatja nagy filmjeit, a nagyobb dicsőség reményében. A korábban bemutatott filmek a versenyen kívüli szekciókban vehetnek részt, viszont a szervezés hatékonyságának köszönhetően az érdeklődők megtekinthetik a teljes filmévad legjobb filmjeit.

Filmvásárlás szempontjából Európában a legjobb fesztiválok Berlin és Cannes, valamint Magyarországon éppen a Karlovy Vary Fesztivál előtt megrendezett Discop (Filmvásár). Cannes-ban például egy hatalmas részen csak a stúdiók standjai voltak elkerítve, ahol mint a BNV-n, boxról boxra mehetett az ember, és vásárolhatott filmjogokat. Csehországban ilyen klasszikus értelemben vett filmvásár nincs, de a magyar forgalmazók azért megnézhetnek néhány filmet vásárlás céljából. A februári berlini és a májusi cannes-i mustrán már elkeltek a legjobb filmek, így itt csak a "maradékból" válogathatnak az érdeklődők. És itt csak mozifilmek jogaiért lehet küzdeni, viszont Franciaországban a legutolsó hollywoodi pincestúdió is árulta filmjeinek DVD- és videojogait.

A legjobb, itt szereplő filmeknek már van magyar forgalmazója, így a számos, nálunk már futó kommersz- és művészfilm után (Shrek 2; Betörő az albérlőm; Tavasz nyár ősz tél... és tavasz) augusztustól a magyar mozik is vetítik majd Michael Moore Arany Pálma Díjas dokumentumfilmjét, a Fahrenheit 9/11-et, szeptembertől fut Almodóvar legújabb alkotása, a Rossz nevelés, és valamikor látható lesz a fantasztikus dél-koreai bosszúdráma, az Oldboy, aztán Richard Linklater filmje, a Mielőtt lenyugszik a nap és Kim Ki-duk új alkotása, a Szamaritánus lány. Nyilván a jelentős filmek egy részéről lemaradunk (én például láttam egy érdekes, két és fél órás dél-koreai dokumentumfilmet a 30 év után szabadon engedett észak-koreai kémekről), de a forgalmazás szempontjából kamikaze vállalkozásokra azért itthon is egyre több a jelentkező. A Másképp Alapítvány mellett a Szimpla is megvesz néhány gyöngyszemet, az ismertebb filmekkel pedig a Budapest Film és a MOKÉP jelenik meg a honi piacon.

A versenyfilmek között sok szemét is volt, ami nagyon meglepett. Egy filmről ki is jöttem, a Cavedweller ugyanis egy annyira szájbarágós, hatásvadász amerikai vacak volt, amiből tévében és videótékában is ezer van itthon, ráadásul azok nem akarnak (ál)művészieskedni. Én elsősorban távol-keleti filmeket néztem, ezek közül kifejezetten gyenge volt az amerikai filmeket majmoló Kívül e világból Junji Sakamotótól, de csalódás Volt a Keep on rockin' című japán film is. A dél-koreai filmek mind tetszettek. A versenyfilmek közül nagyon bejött a cseh Bajnokok (amely Tarr Béla-i környezetben egy nyolcfős falu lakosait és mindennapjait mutatja be: itt a cseh jéghoki-válogatott világbajnoki meccsei jelentik az élet fénypontját), és tetszett a skandináv Utóélet is (gyermeküket vesztett házaspár válsága), melyet Paprika Steen, az Olasz nyelv kezdőknek színésznője rendezett. Az orosz Mostohatestvérem Frankenstein (családi dráma egy háborúban megkattant fiúról, aki a férj első házasságából származik, és váratlanul feldúlja a család életét) közepes volt, bár a kritikusok nagy részének tetszett. Összesen 30 filmet láttam a fesztivál ideje alatt, a színvonal ennek megfelelően elég változó volt. A fesztivál iránti érdeklődés évről évre nő, még ha alig érzékelhetően is. Egyre több sztár érkezik promótálni egy-egy filmjét, de visszamenőleges összehasonlításokra nem mernék vállalkozni. Nagyszabású reklám- és pr-hadjárat nélkül Karlovy Vary nem tudná tartani a lépést a többi fesztivállal. A családias hangulat és jó hír ehhez már nem elég.

A kuriózum kategóriájába számomra a John Cassavettes-sorozat tartozott (New York árnyai, Egy hatás alatt álló nő, Minnie és Moskowitz), de levetítették Sergio Leone klasszikusát, a Volt egyszer egy Amerikát is. A régi filmeknél gyakran a kópiafelújítás adta a bemutató apropóját, John Cassavetes estében pedig a versenyfilmek zsűrielnöke volt a kézenfekvő indok: Al Ruban ugyanis számos Cassavetes-film producere volt (például az Egy kínai bukméker meggyilkolásáé).

Erős a magyar jelenlét, mégis felemás. Antal Nimród Kontrollja és Fliegauf Benedek Dealere értelemszerűen itt is a legkelendőbb filmek voltak, de mivel mindkettő volt már versenyben (előbbi Cannes-ban díjat is nyert, utóbbi népszerű volt Berlinben), itt csak a válogatás szekcióban szerepeltek. A versenyfilmek között bukkant fel Janisch Attila Másnapja, ami nagy dolog, viszont fájdalom, hogy nagyon gyenge kritikákat kapott. A filmszemle fődíjas filmjét a neves filmkritikusok a leggyengébbnek tartották a versenyfilmek között, többen meg sem nézték. Emiatt vagy sem, de végül a számos díj közül egyet sem tudott hazahozni. Érdekesség, hogy a válogatásban szerepelt Fábri Zoltán megunhatatlan klasszikusa, a Körhinta is. A nagyjátékfilmek mellett vetítették még a dokumentumfilmek között a prágai filmszakon tanuló Nemes Gyula A mulandóság gátja című 13 perces rövidfilmjét, valamint a Dance for the Camera szekcióban (azaz Tánc a kamerának) Grünwalsky Ferenc Táncalak és Tolnai Szabolcs Egy ismeretlen naplója: Nagy József portré című munkáját. De említést kell tenni még egy magyar vonatkozású filmről: ősszel nálunk is látható lesz majd a Cserhalmi György főszereplésével készült, idén a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt cseh film, a Želary. A második világháború alatt egy falu életét bemutató filmet eddig több mint 500 ezren látták Csehországban, a főszereplő Cserhalmi György pedig kifejezetten erős alakítással vette ki részét a sikerből.