Fizikai szemle 2008/1. 40.o.

MIT ÜZEN EGY MARSLAKÓ?

Bencze Gyula
KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet

könyvborítóTeller Ede születésének századik évfordulója alkalmából ismét tisztelgett előtte a hazai szakmai közösség. Ebből az alkalomból került kiadásra egy válogatás 1989 és 2001 között (többségében magyarul) megjelent előadásaiból és írásaiból, amelyet Sükösd Csaba és Tóth Eszter szerkesztett. A személyes hangú írások három téma köré csoportosulnak. Megismerhetjük kapcsolatait a magyarokkal, kalandozásait a kvantummechanika terén, valamint véleményét az atomenergiáról és annak felhasználásáról. Mindezt persze érdekesen és sok humorral fűszerezve élvezheti az olvasó. Az Epilógusban megtalálhatjuk továbbá Marx Györgynek a 90 éves tudóst köszöntő írását, valamint Tóth Eszter személyes emlékeiről is beszámol.

Teller Edéről sokat és sokan írtak, talán a legkimerítőbb beszámoló magának Teller Edének a memoárja, valamint Hargittai István műve az öt "marslakóról”. (Teller Ede: Huszadik századi utazás tudományban és politikában. Huszadik Század Intézet/Kairosz, Budapest, 2002; Hargittai István: Az öt világformáló marslakó. Vince Kiadó, Budapest, 2006.) Ha azonban valaki könnyen és gyorsan sokat akar megtudni Teller Edéről, feltétlenül érdemes elolvasnia ezt a kis könyvecskét. (Talán egyetlen apró pontatlanságot kell szóvá tenni. Néhány előadás szövegét hangszalagról írták át, ezért előfordul, hogy egyes kutatók neve az átiratban fonetikusan szerepel. Így például a Kalandozások a kvantummechanikában című írásban Fritz Kalckar dán kutató neve következetesen "Kalkar”-ként szerepel, feltehetően a Fizikai Szemlében megjelent eredeti cikkben is.1)

A cikkekből sok érdekes, esetenként ma is aktuális információt szerezhetünk "első kézből”. George Gamow keltette fel érdeklődését Koppenhágában a magfizika iránt, és neki köszönheti meghívását a George Washington Egyetemre, ahol 27 éves korában már professzor lett. Róla a következőképpen emlékezik meg: "Sok mindenhez értett, a világot egyszerűnek látta. Egyet azonban nem tudott: a matematikát. Volt egy nagyszerű tulajdonsága. Ha megmondtam neki, hogy az ötlete őrültség, azt mondta: - Hát jó - Nem sértődött meg. De 17 közül egy esetben az idea nem is volt őrült. Pár kis dolgozatot írtam Gamowval. Írtunk a termonukleáris reakciók elméletéről. A másik dolgozat a béta-bomlás kiválasztási szabályáról szólt. Amikor a béta-bomlás elméletét Fermi felállította, az elektron és a neutrínó spinjének szerepét figyelmen kívül hagyta. Feltételezte, hogy a bomlás során az atommag impulzusmomentuma nem változik. De Gamow észrevette, hogy van egy bomlás, amely nagy valószínűségű. És az atommag impulzusmomentuma egy egységgel változik. Megkérdezte tőlem: hogy lehetséges ez? Ebből lett a Gamow-Teller féle kiválasztási szabály.”

Teller Ede szerette és tisztelte Werner Heisenberget, és ezt mindig is hangoztatta. Igen érdekes és sokatmondó Teller következő észrevétele: "Itt el kell mondanom, Heisenberg nagyon büszke ember volt. Amikor Lipcsében hozzá kerültem, a Mintagimnáziumból legnagyobb teljesítményként azt hoztam magammal, hogy én voltam a legjobb pingpongozó Lipcsében. Heisenberget is megvertem. De a dicsőség nem tartott sokáig: Heisenberg gyakorolt és gyakorolt, utána soha többé nem tudtam megverni. Fontosnak érezte, hogy mindenben a legjobb legyen.”

Amikor a háború után többen Heisenberg szemére vetették, hogy dolgozott a náci atombomba programon és ezt Niels Bohrral is közölte híressé vált koppenhágai találkozásukon, amelyről Michael Frayn színdarabot is írt Koppenhága címmel, Teller nem habozott tanára mellett kiállni: "Azt állítom, Heisenberg nemcsak mondta Bohrnak: »remélem nem sikerül« - hanem komolyan nem is dolgozott rajta. Ő szabotált. Erős meggyőződésű ember volt. Ha szabotált, ez számára a nácik alatt az életveszélynél is veszélyesebb volt, ő azt a háború alatt senkinek sem mondhatta meg. És a háború után? Hencegjen, hogy ő szabotálta az atombombát? Ilyen róla nem tételezhető fel. A nácik a legjobb emberre bízták az atombomba kifejlesztését, és éppen azért, mert ő volt a legjobb, és mert ismerte a nácikat, az atombombán nem dolgozott igazán.”

Élete utolsó harmadában Teller Ede az atomenergia hasznosításának egyik elkötelezett hívévé vált, és ezt hazánkban is minden alkalommal hangsúlyozta. Alvin Weinberg, Wigner Jenő tanítványa és munkatársa, az Oak Ridge Laboratórium egykori igazgatója, az atomreaktorok elméletének kiemelkedő kutatója a következőképpen összegezte Teller szerepét e fontos kérdésben: "Teller Ede volt az első ember, aki hangoztatta, hogy a reaktorbiztonság abszolút követelmény, mert a nélkül az atomenergia nem terjedhet el és javasolta Reaktorellenőrző Bizottság megszervezését, aminek ő lett az első elnöke. Teller ajánlotta egy összefüggés elfogadását a reaktor teljesítménye és a reaktor körüli biztonsági zóna kiterjesztése között. Hogy a Teller által lefektetett biztonsági elvek szerint épült reaktorok közül egy sem követelt emberáldozatot, az nagy megelégedéssel töltheti el az atomenergia ma már öreg úttörőit.” (Alvin M. Weinberg: Atomenergia - magyar találmány? Fizikai Szemle, 42/11 (1992) 413-415.)

Kedvcsinálónak a marslakó üzeneteinek olvasásához szolgáljon a következő két szemelvény: "Nekem azt mondták, hogy amíg világszerte (Amerikában is) boszorkányoktól féltek, boszorkányokat égettek, mi magyarok józanok maradtunk. Szeretném azt képzelni, hogy ez a radioaktivitással is így lesz. Lesz talán egy új Könyves Kálmán, aki úgy törvénykezik a radioaktivitásról, hogy azt föl tudjuk használni, hogy annak az alkalmazását biztonságban élvezzük. Hogy legalább magyar iskolában azt taníthassák: mi okosabbak voltunk. Míg mások csak féltek, mi óvatosan, de jól kihasználtuk nemcsak az atomenergiát, hanem annak minden melléktermékét is. Ami kellene: egy második Könyves Kálmán bölcsessége.”

Manapság, amikor arról folyik a vita, hogy kell-e egyáltalán fizikát tanítani a középiskolában, vagy szükség van-e multimédiás ismeretek mellett a tudományra - na meg az atomenergiára - is, talán nem ártana megfontolni a következő üzenetet: "A legelején mondtam, a tudomány és a haladás egyedül nem fog minket megmenteni. De a haladás, a tudomány nélkül nincs kilátás. Aki fél, aki azt mondja: csak lassan, vissza a természethez (a jó isten tudja mi volt az), az a rossz úton van. Az, aki egyetemen van, a tudás minden ágát szereti magáért a tudásért, és azon felül mindazért, ami a tudásból folyik. Az ilyen emberek egy jobb jövőt tudnak teremteni. Az én reményem és imádságom, hogy ezt a jobb jövőt sikerüljön gyorsan megteremteni.”

(Teller Ede: Üzenetek egy marslakótól. Szerk.: Sükösd Csaba és Tóth Eszter, Lilli Kiadó, Budapest, 2008. A könyv kedvezményesen megvásárolható a kiadó www.lilli.hu honlapján, 2800.- Ft.)

_________________________

1 Fritz Kalckar fiatal dán kutató - Niels Bohr tanítványa és munkatársa - dolgozta ki Niels Bohrral közösen az atommag "cseppmodell”-jét. (N. Bohr and F. Kalckar, Mat. Fys. Medd. Dan. Vid. Selsk. 14, no. 10, 1937.) Mielőtt tudományos pályafutása kiteljesedhetett volna, 1938-ban, 28 éves korában meghalt.