Fizikai Szemle |
Tartalomjegyzék |
Varga Pistát az 1980-as
években a KöMaL-ban közölt
- a mindennapi életből vett,
a gyerekeket érdeklő, őket a
logikára, a természettudományok
szeretetére nevelő -
feladatain keresztül ismertem
meg. Abban az időben feladatait
Erdélyből küldte.
Azonnal elképzeltem, milyen
jók lennének ezek a feladatok
a Mikola-, a Vermes- vagy
a Fényes-versenyünkben. Írtam neki egy levelet.
Vázoltam, hogy az országnak sok fizikust (Renner János,
Rátz László, Mikola Sándor, Vermes Miklós stb.)
adó, közel félezer éves Líceumból, a soproni Berzsenyi
Dániel Gimnáziumból keresem, ahol ma is pezsgő a fizikus
élet. Kértem arra, hogy lépjen be a feladatokat
előállító tanárok közé. Egy héten belül egy egész csomagnyi
feladatot kaptam tőle, valamint ígéretet arra,
hogy a jövőben is részt vesz a munkánkban.
Rövidesen áttelepült Magyarországra, Békéscsabán
kapott állást. A bútorai még a teherautón voltak, amikor
vonatra szállt, eljött Sopronba, hogy személyesen megismerje
a magyarországi fizikus tehetségápolást. Hosszasan
elbeszélgettünk. Haláláig tartó barátságot kötöttünk.
Mindhárom versenyünk szervezésébe bekapcsolódott,
elméleti és kísérleti feladatai az ország legjobb kis fizikusainak
felkészüléséhez járultak hozzá. Önzetlen, szerény,
mindig segítőkész egyéniségével, mély szakmai
tudásával és egyedülálló kísérletező képességével a fizikus
társadalom egyik legértékesebb tagja lett.
Szakmai munkáját több fórumon dicsértem. Voltak,
akik azt mondták, hogy könnyű neki, mert tud románul,
onnan is tud rengeteg feladatot átültetni. Erre
személyes tapasztalatból adódó válaszom volt: egyszer,
a kifolyt tintát itatóspapírral töröltem fel. Pista
figyelte a tinta felszívódását, majd párolgását. Öt percen
belül differenciálegyenletek segítségével leírta és
lázasan magyarázni kezdte ennek fizikáját, valamint
azt, hogy milyen jó kísérleti feladatot lehet ebből
összeállítani. Ilyen embernek nem kellett a feladataihoz
romániai szaklapokat tanulmányozni.
Nagyon sok helyre hívták. Mindenüvé elment, mindenütt
segített. Erején felül teljesített. Azok közé a
szerencsés emberek közé tartozott, akik nem úgy haltak
ki a világból, hanem elfogytak, átalakultak a tanulók
iránti szeretetté, tudássá, ami az új generációk
fejében, szívében él tovább.
Nagy Márton