Fizikai Szemle |
Tartalomjegyzék |
A Nemzeti Tankönyvkiadó egyik
egyetemi tankönyvsorozatának bizonyos
értelemben a záró kötetéhez
érkeztünk. Ez a kötet ugyanis
a Demény András, Erostyák János,
Szabó Gábor, Trócsányi Zoltán
készítette Fizika I. (A klasszikus
mechanika) és a Litz József által
írt Fizika II. (Termodinamika és
molekuláris fizika - Elektromosság
és mágnesesség) kötetek záró tételének látszik. A
sorozat a fizika (tanári, vagy fizikusi) szakot választók
számára az első egyetemi évek megalapozó tanulmányait
segíti. A hagyományos tantárgyfelosztás
szerint ezek a kötetek a kísérleti fizika oktatásának a
segítői lehetnek. Az utóbbi évtizedek során az oktatásban
az egyik lényeges változás, aminek tanúi vagyunk
azzal kapcsolatos, hogy a kísérleti fizika -
elméleti fizika hagyományos tantárgyfelosztás inkább
átmegy a megalapozó általános fizika és a modern
speciális ágazatok fizikája felosztás irányába.
(A szóban forgó tankönyvsorozat fő érdeme e felosztás
hangszerelése, de a leginkább lenyűgöző tulajdonsága,
hogy a referált eredményei a lehető legfrissebbek!)
Az elsőként említett irányváltás alapvető
oka lehet, hogy - bár a tapasztalatszerzés, a kísérletezés
nem veszít jelentőségéből - egyre szűkebbre
húzódik az a mező ahol maga a kísérletezés azonnal,
a tanulmányoknak már a kezdeti idejében elvégezhető.
(Hiszen a klasszikus kísérletek mai, kellő
pontosságú, demonstratív végrehajtása olyan modern
"gépészeti” hátteret igényel, ami gyakran elrejtheti
magát a jelenséget.)
Ebből adódhatnak olyan eltolódások, hogy például
a gyenge áramok kimerítő tárgyalása veszít jelentőségéből
a tanmenetben, (de fontosságából nem!)
hiszen a mikroáramkörök számára is keretet kell biztosítani.
A modern atomfizikai-magfizikai kísérletek
pedig igaz valójukban be sem mutathatók az oktatás
során. A tankönyvírás célnak megfelelő művészete
éppen abban érhető tetten, hogy sikerül a demonstráló
kísérlet fizikai lényegét kiragadni a megvalósító
technikai részletek háttérbe szorításával. Az "általános
fizikai” hozzáállás így hamarabb tárja fel a megismerni
kívánt tárgykört, és ezzel a megalapozás minőségi
folyamatát segíti elő, míg a "hogyan” kérdéssel
az időt nem pazarolja. Erre jó példa az elektronspin
feltárásának története, ami a spektroszkópiától a statisztikus
mechanikáig és a magfizikáig vezet, nem is
beszélve a kvantummechanikáról. A kötet - a több
szerző ellenére - épp azáltal képes kiforrott szemléletet
adni, hogy megmutatja, a bölcs mérséklettel
lecsupaszított tények feltárják a természet alapvető
törvényszerűségeit, amelyekből nemcsak új eszközök
épülhetnek, hanem a való világot híven tükröző
megismerés is.
Mindenképpen arról tudósít ez a tankönyvsorozat,
hogy a 21. század már (nálunk is) elkezdődött. Csak
hálásak lehetünk a kiadónak, a szerzőknek és a szerkesztőknek,
hogy modern tankönyvsorozatot adtak a
fiatalok kezébe. (Az egyetemistákon kívül, persze, az
örökifjú érdeklődő is bátran keresheti a választ a kérdéseire
- mert bízvást megtalálja.) Ebben a kötetben
az ismeretek a modern optikáig (kb. 200 old.), a relativitáselméleti
bevezetőben (kb. 50 old.) az atomhéjfizikai
(kb. 70 old.), a magfizikai (kb. 180 old.) ismeretek,
valamint a részecskefizikai összefoglaló egészen
a neutrínócsillagászatig (kb. 50 old.) megtalálható.
Elismeréssel tartozunk a szerzőknek, szerkesztőknek
és a kiadónak ezért a műért. S bár úgy tűnik, a
kötet ára borsos 5250,- Ft, mégis jó szívvel ajánlhatjuk
minden érdekeltnek ezt a modern tankönyvet.
Abonyi Iván