MARX GYÖRGY, A JÖVŐ EMBERE

A tanár a jövővel foglalkozik. Az a munkája, hogy a tanítványait felkészítse az életre, útravalót adjon nekik. Gyurka ilyen tanár volt.

Marx György a jövőben élt. Cikkeiben a múlt tanulságait elemezve a jövőt kutatta. A középiskolai tanítás, a diákok és a tanárok iránti intenzív érdeklődése azzal magyarázható, hogy tudta, rajtuk keresztül lehet hatni az eljövendő korokra. Fizikusként a természeti jelenségek előrejelzésével, tanárként a jövő megtervezésével foglalkozott. Cikkeinek, előadásainak jelentős része arról szólt, hogyan lehetne az elkövetkezendőket előrelátni, formálni, a fiatalokat a változásokra felkészíteni. Erre utal sok cikkének címe is: Jövőidőben, Gyorsuló idő, Utazás a XX. századból a XXI. századba, Jövő a múlt árnyaival, Tudatos döntésre éretten a 21. században, Fiatalok számára a jövő realitás, Kié lesz a jövő évszázad, Gyermekeink 21. százada, 2000+, Fiatalok és a jövő, Szép új világunk, Nevelni az ismeretlen jövő számára.

Végzettsége szerint matematika-fizika-csillagászat szakos tanár volt, és egész életében tanárnak is érezte magát. Fontos volt számára, hogy előadásai érdekesek legyenek, hallgatóit lebilincselje. Első pillanatra meghökkentő asszociációi mély igazságokat tartalmaztak, oly összefüggéseket látott meg, melyekre legtöbbünk soha nem gondolt volna.

Megtalálta a kapcsolatot arany ára és a slow process, az ókori kultúra stabilitása, a modern világ dinamizmusa és a tudomány aktuális állapota, a magyar tudósok zsenialitása, szokatlan látásmódjuk, és az európai politikai, gazdasági helyzet, az AIDS terjedése és az információ, a Rubik-kocka és a kvarkok tulajdonságai között.

Azon kevesek közé tartozott, akik örültek annak, hogy az egyetemen a hallgatók is értékelhetik a professzorokat. Büszke volt előadói sikereire, arra, hogy a diákoktól mindig kiváló értékelést kapott. Megható volt látni, hogy több évtizedes előadói tapasztalata ellenére is képes volt izgulni egy előadás előtt.

Tevékenységének egyik legfontosabb terepe az Eötvös Loránd Fizikai Társulat volt. 1972-től főtitkára, 1976-tól több cikluson át a társulat elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Az eötvösi hagyomány szerint a Társulat egyetemi és középiskolai tanárokból alakult. Ezt az eötvösi elvet újította meg Marx György, amikor a tanároknak meghatározó szerepet juttatott a Társulat életében. Az ő elnöksége alatt alakultak meg az oktatási szakcsoportok, amelyeknek legfontosabb feladatuk az ankétok, fizikaversenyek rendezése és a tanárok továbbképzésének szervezése.

Tudta, hogy a fizikának korán kell megnyerni a diákokat, látta, hogy a középiskolai tanárnak milyen fontos szerepe van abban, hogy a természettudományokat szerető, valóban művelt, döntésképes polgárok alkossák a jövő társadalmát. Az energiakérdés a következő évszázad, talán évezred központi problémája, és Marx György ennek minden aspektusát átlátta.

Tudta, hogy energiatudatos, igazi környezetvédelemre képes embereket kell nevelnünk. Még középiskolás korukban meg kell értetni a diákokkal a tudomány fontosságát, hiszen aki nem mérnöknek vagy fizikusnak megy, itt kaphat utoljára olyan tudást, amire alapozva később tájékozódni tud, képes lesz a társadalom előtt álló problémákban felelősen dönteni. Ezért elkötelezett harcosa volt a modern ismeretek középiskolai, a középiskolások számára érthető tanításának.

A Társulat tagjaként, vezetőjeként képzési, tanulási formák hihetetlen változatosságát teremtette meg. A fizikatanári ankétok mellett létrehozta az őszi egyetemek rendszerét, a középiskolai tanárokból álló országos nukleáris hálózatot, a középiskolai tanárok számára szervezett nukleáris továbbképzéseket, bevonta a magyar tanárokat a nemzetközi Duna-konferenciák sorozatába, a tanárok részére tanulmányutakat szervezett. Így egy-egy őszi hosszú hétvégén, a nyári szünet erre szánt idejében megismerkedhettünk a modern fizikával és a fizika határterületeivel. Az őszi egyetemeken kiváló előadókkal járhattunk körül egy-egy témát, megismerhettük a legújabb eredményeket. Természetesen mindig Marx György előadásai jelentették a rendezvények fénypontját.

Az őszi egyetemekhez fűződik az egyik legnagyobb pedagógiai élményem. A Rio után a környezetről konferenciára magunkkal vihettük legjobb tanítványainkat is. Három diákom utazott velem, és mind a három életét megváltoztatta az, amit tapasztaltak. Hosszú beszélgetésekben derült ki, hogy ott tudatosult bennük az, ők is felelősek a környezetükért, és életükbe bele fognak szólni a globális problémák. A másik élmény a többi okos diákkal és a tudósokkal, köztük Marx Györggyel való találkozás volt. A konferenciáról visszatérve sokkal fontosabb lett egyetemre menni, olyan emberektől tanulni, amilyen a professzor úr. Az őszi egyetemek témái: Energia és nevelés, Magenergia, Rio után a környezetről, Globális gondolkodás, globális felelősség, A Gaia-modell, Élet a fizikában, fizika az életben.

1974-ben Bécsben rendezték az első Duna-szemináriumot a kvantummechanika tanításáról. A következő helyszíne már Visegrád, ahol a statisztikus fizika volt a téma.

A Duna-szemináriumokon a modern oktatáselmélet, a legújabb módszerek, a szokásostól eltérő szemléletmód megismerése, a nemzetközi szakpedagógiai életbe való bekapcsolódás a cél. A modellek szerepe, a számítógép bekapcsolása a fizika tanításába, a gyerekek önálló kutatómunkájának megszervezése volt a központi gondolat.

Hihetetlenül hatékonyan és gyorsan dolgozva jelentette meg az általa szerkesztett konferenciakiadványokat, amelyek máig forrásmunkául szolgálnak sokunknak. Néhány, az általa kezdeményezett nemzetközi oktatásfejlesztési konferenciák témái közül: Energy and Risk, Energy Education, Entropy in the School, Structure of Matter, Nuclear Education.

A tanárok Marx Györggyel utazhattak többek között a CERN-be, a csernavodai nehézvízüzembe, a csernobili erőműbe, Harrisburgbe. A CERN-ben bevezettek minket a részecskefizikába, együtt dolgozhattunk finn kollégáinkkal, megismerkedhettünk a Big Science-szel. Csernobilban módjuk volt a helyszínen, a zónában mérni, közvetlen tapasztalatokat szerezhettek a baleset helyszínén, tájékozódhattak a baleset utáni helyzetről. Ezen konferenciák, utak szervezéséhez mozgósította széles körű kapcsolatait, anyagi segítséget szerzett, kiváló előadókat hívott meg.

Az új tananyag bevezetése igényelte azt, hogy először a tanárok ismerkedjenek meg a magfizikával és az atomenergetikával. Az ELTE-n és a Műszaki Egyetemen megszervezte a nukleáris tanártovábbképzést. Az érdeklődő fizikatanárok egy teljes éven át a legjobb előadóktól magfizikát tanultak, laboratóriumi méréseket végeztek, sugárvédelmi ismereteket szereztek. A továbbképzés eredménye a szokásos bizonyítványon kívül sugárvédelmi vizsga volt, a résztvevők egy Geiger-Müller-számlálót is kaptak az iskolai magfizikai méréseikhez. A végzett tanulókból alakította ki a nukleáris tanárok hálózatát. Ezen kollégák közül sokan máig tagok a Nukleáris Társaság tanártagozatában, tanítványaik pedig rendszeres résztvevői a Szilárd Leó Nukleáris Fizikaversenynek.

A nukleáris műveltség megteremtését nagyon fontosnak tartotta. Az 1970-es évek végén az Egyesült Államokban figyeltek fel a földből kidiffundáló radon problémájára. Ez felkeltette érdeklődését, és meglátta benne a nevelési lehetőséget. Országos radonmérő hálózatot szervezett, amelyben középiskolás és általános iskolás gyerekek végezték a méréseket, dolgoztak igazi fizikai kutatási témán. Gyerekek százai ismerkedtek így meg a tudománnyal, végeztek felelősségteljes kutatómunkát, kerültek kapcsolatba az atomfizikával.

1998-ban ünnepeltük Szilárd Leó születésének századik évfordulóját. Marx György javaslatára országos nukleáris fizikaversenyt szerveztünk a centenárium alkalmából. A verseny olyan sikeresnek bizonyult, hogy folytatni kellett, idén rendeztük meg a hetediket. Természetesen Gyurka volt a zsűri elnöke. Nagy élvezettel alkotta az új és új, mindig aktuális, mindig gondolkodásra késztető, meglepő, ötletes feladatokat. Büszke volt arra, hogy nem tudtunk elég nehéz példát kitalálni, mindig volt okos diák, aki megoldotta. Külön örömöt jelentett neki, hogy a kisgimnazisták is sikereket tudtak elérni a versenyen. Szilárd emlékét idézi a versennyel kapcsolatos Delfin-díj, ez is az ő ötlete volt.

A versenyeken láthattuk, hogy milyen közvetlen kapcsolatot tud kiépíteni a gyerekekkel. Az okos diákok között érezte jól magát. Publikációi jelentek meg középiskolás társszerzőkkel. A forrásmunkaként használt Atommagközelben című könyvét Sükösd Csaba mellett egy tanár és Veszprémi Nóra középiskolai tanuló lektorálta.

Felfedezte a magyar fizikatanárok számára a Kóbor Macskákat, a kísérletező japán fizikatanárok csoportját. Japánban oktatva találkozott a kreatív, szakmájuknak élő, a fizika népszerűsítését egyszerű, de ötletes eszközökkel elérni igyekvő tanárokkal. 1992-ben Jászberényben szervezte meg az első Japán-Magyar Fizikatanári Találkozót. Itt minden fizikatanár kiélhette játékos hajlamait, Gyurka sem volt kivétel. Önfeledt örömmel figyelte a bemutatott kísérleteket, minden kiállított eszközt kipróbált, boldogan viselte a japán csoport egyenruháját.

Ilyenkor derült ki, szerencsések vagyunk mi, fizikatanárok. Egész életünkben van játszanivalónk, mindig új ötletekkel foglalkozhatunk. A történelemtanárok vajon játszhatnak-e a konferenciákon?

Hihetetlen termékenységgel ontotta a tudományos publikációkat, szakkönyveket. Emellett elérte azt, amit eddig nagyon kevesen a világon. Tudományos igényességgel megírt, mégis népszerű, sokak által olvasott ismeretterjesztő könyveket írt. A gyorsuló idő című tanulmány címe a huszadik századot jellemző szlogenné, tudományos könyvsorozat címévé vált. A benne foglalt gondolatok képezték a tantervi reform alapját és értelmiségi viták tárgyává váltak.

Atomközelben és Atommagközelben című kötetei magas szintű szakmai tudást nyújtanak olyan formában, amit az érdeklődő laikus is megérthet. A marslakók érkezése című könyv hosszú heteken át vezette a bestsellerlistát, a magyar Nobel-díjasok életrajzát tízezrek ismerték meg. Mikola Sándor, Rátz László és a magyar gimnáziumok szerepéről sem feledkezett meg. Olyan jól sikerült megírnia, hogy fizikus létére megkapta érte a Nemes-Nagy Ágnes-díjat.

Marx György nem hitt a tudományokat elválasztó falakban. A természettudomány egyes számban van, mondta. Az izgalmas dolgok mindig a határterületeken történnek. A tanári konferenciák témaválasztásán láthattuk, hogy minden érdekelte. A környezetvédelem, a globális problémák. A biológia fejlődése, a biofizika jelenségeinek fizikusi módszerekkel való kutatása. Az informatika fejlődése és lehetőségei lenyűgözték. A világon az elsők között használta a számítógépeket modellezésre. Felébresztette a fiatalok érdeklődését, programokat íratott velük, érdekes, nehéz, de általuk is megoldható problémákkal látta el őket. A természet játékai című könyvében a tudomány és a számítógép lehetőségeit használta ki, és egyáltalán nem ragaszkodott a fizikai témákhoz. Convay-életjátéka, a cápák és halak dinamikus egyensúlya a tengerben, a széndioxid-kibocsátás modellje: ez mind tudomány. Nem a téma volt a fontos számára, hanem a fizika hatékony módszereivel tárgyalni a problémát, működő modellt készíteni, megérteni a jelenség lényegét. Az elsők között ismerte fel számítógép szerepét a fizika tanításában. Az UNESCO szakértőjeként a fejlődő országokban szervezett képzéseket a tanároknak.

Képes volt egy gyerekjátékban, a Rubik-kockában meglátni a tudományos ismeretterjesztés, az oktatás lehetőségét. Rajta kívül ki vette volna észre az analógiát a kvarkok színtöltése és a kocka csúcsainak elrendezése között, az entrópia modellezésének lehetőségét a kocka segítségével.

Tudatos döntésre éretten a XXI. századba című cikkében fogalmazza meg, mivel tartozik a természettudományt tanító tanár a társadalomnak. Azzal, hogy felvilágosult, környezettudatos, dönteni képes állampolgárokat nevel. Nemcsak azért kell természettudományt tanítanunk, mert az az általános műveltség része, mert benne van a tantervben, hanem azért, mert ezzel készítjük fel tanítványainkat arra, hogy az előttük álló világméretű problémákra a megoldás reményében értelmes választ adhassanak. Erre a természettudományi érettségi bevezetését tartja a legjobb megoldásnak. Mi, a Társulatban pedig neki tartozunk annyival, hogy ezt a gondolatot továbbvigyük, és megpróbáljunk célt érni.

Életem első fizikatanári ankétján fórumot szerveztek a résztvevők számára. Megindult a szokásos tanári panaszkodás, mindenki nagyon szerencsétlennek érezte magát. Egyszer csak felállt Gecső Ervin kollégánk és azt mondta: - Nem értem, miért sajnáljátok magatokat? Együtt vagytok háromszázan, a fizikáról beszélgettek, és itt van veletek Marx György. Odamehettek hozzá, ha gondotok van, és azt mondhatjátok: "Gyurka, segítenél?" És Gyurka segít. Melyik másik szakmában van ilyen kapcsolat egy akadémikus és a tanárok között?

A tudományt népszerűsítő, oktató tevékenységét számtalan díjjal ismerték el. Oktatási tevékenységéért kapta az OM Apáczai Csere-díját, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Eötvös-érmét, a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó-érmét, az IUPAP Fizikatanítási Érmét, első, nem angolszász kitüntetettként az Institute of Physics Bragg-érmét.

Elnöke volt többek között a Fizikatanítást Kutató Nemzetközi Csoportnak (GIREP), az Európai Fizikai Társaság Oktatási Fórumának, főszerkesztője a Fizikai Szemlének, szerkesztője az ICPE International Newsletter on Physics Educationnak.

Eredményekben és elismerésekben gazdag életet élt, de legbüszkébb tanítványaira volt. Szerette mondani, hogy egy igazi tanár arra törekszik, hogy a diákjai meghaladják őt. Sokszor hangzik el a kérdés, mi a hosszú élet titka. Marx György megtalálta ezt. Tanárként tanítványaiban, tudósként műveiben él tovább.

Engedjék meg, hogy röviden egy személyes emléket is felidézzek. Nankingban, egy tanári konferencia szabad estéjén sétáltunk. Gyönyörű, régi konfuciusi stílusú épületek között, és én már nem tudtam fényképezni. Este volt, a vaku fénye pedig az épületekhez nem volt elég. "Ne bosszankodj" - mondta. "Nézd meg jól, fényképezd le az agyaddal, és a kép mindig veled lesz, ha emlékezni akarsz rá." Abban bízom, hogy amit tőle kaptunk, az mindig velünk lesz.

Ujvári Sándor
Lánczos Kornél Gimnázium,
Székesfehérvár