Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2003/5. 178.o.

AZ ESZTERGOMI SZENT ISTVÁN GIMNÁZIUM FIZIKA TANTÁRGYTÖRTÉNETI ÉS ISKOLATÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYE

Bányai Mátyás
Szt. István Gimnázium, Esztergom

Az első Ratio Educationis rendelkezései (1777) alapján vált a fizika önálló gimnáziumi tantárggyá. A fizika tanításával kapcsolatban sem a személyi, sem a tárgyi előírások nem voltak túl igényesek. A szertárak szerény szemléltetőeszköz-állománnyal rendelkeztek, a tantárgyat nem szaktanár tanította. Jelentősebb változást az 1848-ban kiadott "Entwurf" (Entwurf der Organization der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich) eredményezett, amely Magyarországon 1850-ben került bevezetésre. Ez a tanügyi szabályozás megszüntette a 6-osztályos gimnáziumokat, helyettük a kedvezőtlenebb körülmények közöttieket 4-osztályos algimnáziummá, a jobb feltételek között működőket pedig 8-osztályos főgimnáziummá változtatta. Jelentősen megnövekedtek a fizika tanításával szemben támasztott követelmények. Bevezették a szaktanári rendszert, a szerzetes tanároknak is szaktanári képzésben kellett részesülniük.

A főgimnáziummá válás évében (1852) az újonnan kinevezett tanári kar sorában találkozunk Kühn Rajmund nevével. Ő tekinthető a szertár megalapítójának.

Az 1869-70-ben kiadott gimnáziumi évkönyv már 445 féle tételt említ a természettani (fizikai) szertár és műhely állományának leltárában. Ez az állomány, amelyet lényegében Kühn szerzett be az évtizedek folyamán, lelkes fizikatanárok munkássága nyomán tovább gyarapodott. A gyűjtemény a második világháborút is sértetlenül átvészelte, elsősorban Gonda Celesztin, az akkori fizikaszertár "őre" (vezetője) gondos előrelátásának köszönhetően. A front közeledtével befalazta a szertár bejárati ajtaját, és így meg tudta akadályozni, hogy a gimnáziumba szállásolt szovjet katonák kárt tehessenek a gyűjteményben.

Az 1948. évi XXXIII. tc. az iskolákat államosította, így az esztergomi bencés gimnázium is állami irányítás alá került. Június 25-én az épületet, a felszereléseket a könyvtárat, a szertárakat a gimnázium új vezetése vette át. 1950. november 16-án több intézmény összevonására került sor, ennek következtében kezdte meg a gimnázium épületében a működését az Általános Gépészeti Technikum.

 

Az egy épületen belül működő, kétféle iskolatípus közül az akkori oktatáspolitikai felfogás a technikumot tartotta a jövő iskolájának, a gimnáziumot lappangó előítélet lengte körül, amely a letűnt idők anakronisztikus, hamarosan kimúló maradványnak tekintette ezt az intézményt. Ezért nem meglepő, hogy a következő tanévben a technikum kapta meg az egész épületet, és tanári testülete kettévált. 1951 szeptemberében az iskola átköltözött jelenlegi helyére, pár száz méterre onnan, ahonnan 300 évvel ezelőtt elindult.

Kuhn Rajmund és az őt követő nagyszerű tanáregyéniségek munkáját dicséri a gyűjtemény létezése, de az, hogy ebben ma is gyönyörködhetünk, az a Szent István Gimnázium értékfelismerő, hagyomány- és értékmegőrző tevékenységének köszönhető!

Az új otthon az államosítás előtt a szatmári irgalmas rendi nővérek tulajdonában álló Boldog Margit Leánygimnázium és Líceum volt. 1929-ben épült. Az iskola új otthona a korábbiakhoz képest szűkös, tantermei kicsinyek, folyosói szűkek. Az épülettömb általunk birtokolt részében előadóterem, szertárhelyiség, tornaterem, ünnepélyek rendezésére alkalmas díszterem nem volt.

 

Az iskola ebben az épületben 1962-63-ig kizárólag egy-egy humán, illetve reál osztállyal gimnáziumként működött. Az intézet munkáját igényes, színvonalas tanári tevékenység jellemezte, az elismert, jó tanintézetek közé tartozott. 1962-63-tól géplakatos, esztergályos és elektronikai műszerész osztályok indultak, párhuzamosan a gimnáziumi osztályok fokozatos leépítésével. 1972ben az utolsó gimnáziumi osztály is befejezte tanulmányait. 1970-71-től profilváltás következett, az előző szakközépiskolai osztályok leépítésével új, gépgyártás-technológiai képzés kezdődött el.

Ez sem tartozott túl sokáig, mert 1975-től postai vezetékes híradástechnikai osztályok szervezése következett, amelyekben 1985-86-tól technikusképzés is folyt.

Az 1988-89-es tanévtől kezdve az iskola újra indított gimnáziumi osztályt; a híradástechnikai osztályok utolsó évfolyama 1995-ben fejezte be tanulmányait. 1992-93-tól az esztergomi Szent István Gimnáziumban hatosztályos gimnáziumi képzés folyik, amelyet 12-13 éves tanulók kezdenek el és 18 évesen fejeznek be.

Ez a szertári készlet a szakközépiskolai oktatásra történő áttérésig használható volt, de a szakirányú fizikaoktatásban az eszközök többsége már nem volt alkalmas a szemléltetésre. Mivel a korabeli selejtezési előírások a selejtezett eszköz megsemmisítését írták elő, ezeknek az eszközöknek a sorsa kétségessé vált, amit sok esetben a helyszűkére történő hivatkozás csak tovább súlyosbított. Szerencsére 1970-ben több értékes muzeális taneszközt a Balassa Bálint Múzeumba tudtuk menekíteni. Tizenegy esztendő múlva 1981-ben az elektromágneses indukció felfedezésének 150. évfordulója alkalmából házi kiállítást szerveztünk a múzeumban tárolt eszközök felhasználásával. A megtisztított, szépművű eszközök nem várt sikert arattak. Ekkorra már megértek a feltételek arra, hogy ezek a műkincsek, iskolánk múltjának évszázados hordozói szerepet kapjanak hagyományaink ápolásában, ifjúságunk nevelésében.

Az 1970-ben múzeumba szállított eszközök hiánytalanul visszakerültek. Külön szakkatalógust, eszközönként külön-külön leltárlapot készítettünk az eszközök nyilvántartására. Később bővült ez a gyűjtemény más iskolatörténeti emléktárgyakkal, például diáksapkák, kitűzők, iskolatáskák, tanári noteszok, tollszárak, cserkésznapló, ballagási tarsolyok, állami címeres, iskolai névtáblák, százéves iskolapadok stb. kerültek a gyűjteménybe. Rohamosan fejlődő korunknak köszönhetően már nem csak a logarléc, de már az iskolában használt első számítógép és az iskola számára vett első zsebszámológép is múzeumunk eszközei közé került.

Gyűjteményünk legrégibb darabja a 18. században készült armilláris szféra, amely az éggömb főköreit szemlélteti. Wolfgang Paul Jenig nürnbergi ceruzagyártó készítette, szakvélemény szerint ritkaságnak számít. Hasonlóképpen ritkaság az a csillagászati-földrajzi, mozgatható diapozitív-sorozat is, amelyet 1890-ben, Angliában a Flatters & Garnet cég készíttetett. Hazai gyűjteményekben ilyen eszköz előfordulásáról nem tudunk. Igen érdekesek a 19. század első felében készült villamos gépek működését szemléltető eszközök sorozata, a hangrögzítés felé tett első lépésnek számító Edison-féle ónfóliás fonográf, vagy az 1852-54-ben a bécsi Prokesch-féle műhelyben készített csillagászati távcső, amelyest Rimely Mihály pannonhalmi főapát ajándékozott a gimnáziumnak 1854-ben. A távcsőnek két, cserélhető okulárja van, a nagyobbik 130-szoros nagyítást biztosít. Jól láthatók vele a Hold kráterei, a Szaturnusz gyűrűje, a Jupiter négy holdja.

Régóta időszerű értékmentés jogi alapjainak megteremtésére vállalkozott az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Egy olyan törvényelőkészítő munkába kezdett, amely siker esetén régi iskolatörténeti emlékeink nyilvántartásba vételét, törvényesen biztosított védelmét eredményezhetné. Kidolgozták a védetté nyilvánítás mechanizmusát. 1997-ben az ország három iskolájában - köztük a mi gimnáziumunkban is - folyt az előkésztő munka. Az ELTE TTK Oktatástechnikai Csoportja egy CD-ROM segítségével mutatja be a muzeális taneszközök egy részét, amely 28 magyar gyűjteményben található. 800 taneszköz vizuális bemutatásán túl ismerteti azok tudománytörténeti előzményeit és vázolja az elterjedésükre vonatkozó információkat. Ebben a speciális katalógusban gimnáziumunk fizika tantárgytörténeti gyűjteményének öt darabja, a 19. század közepén készült öt villamosgép szerepel. Gyűjteményünk értékeire való tekintettel kaptunk felkérést arra is, hogy járuljunk hozzá törvényelőkészítő munkához a nyilvántartási lapok tartalmi és formai részének megtervezésével. Ennek kapcsán gyűjteményünk hét eszközéről készítettünk ismertető, nyilvántartó lapot, amely tartalmazza az eszköz műleírását, működési elvét, rendeltetését, eredetét, a vele kapcsolatos irodalmi forrásokat.

Hozzátartozik az előzményekhez, hogy ebben már rendelkeztünk bizonyos tapasztalatokkal, mert gimnáziumunkban már a 80-as évek elején elvégeztük gyűjteményünk szakszerű leltározását, nyilvántartásba vételét. A muzeális taneszközök védelmének a kérdésével már a 70-es években foglalkoztunk, folyamatosan jelentettünk meg ismeretterjesztő írásokat helyi és országos lapokban egyaránt, és ezzel - ha kis mértékben is - hozzájárulhattunk a KM59117/1979. sz. rendeletének megszületéséhez, amely elrendelte az iskolatörténeti emlékek felkutatását, azok nyilvántartásába vételét.

Kühn Rajmund a 19. század közepén a kor követelményeinek megfelelő fizikaszertárt (múzeumot) hozott létre, kísérleti eszközöket vásárolt, készített. Ezek a tárgyi emlékek ma is iskolánk - az esztergomi Szent István Gimnázium - tantárgytörténeti gyűjteményének értékes darabjai. Felismertük, hogy ezek a műkincsek, iskolánk múltjának évszázados hordozói hasznos szerepet tölthetnek be hagyományaink ápolásában, ifjúságunk nevelésében. Iskolánk igazgatói, Popovics György, majd Stróbl László nemcsak eszmeileg, hanem anyagilag is támogatták ezt az értékmegőrző munkát, aminek köszönhetően ezek az eszközök nemcsak megmaradtak, hanem gondozott rendben megtekinthetők.

Ma gyűjteményünk 248 darabból áll, amelyet tanulóinkon kívül az iskolánkba érkező vendégek, érettségi elnökök, szakfelügyelők látogatnak, sőt volt rá több példa, hogy az Esztergomban tartott pedagógus-továbbképzés egyik programpontja volt a gyűjtemény megtekintése. Örvendetes, hogy egyre több egyetemi, főiskolai hallgató keresi fel gyűjteményünket szakdolgozatának írásakor.

__________________________

Elhangzott az ELFT Középiskolai Tanári Ankétján 2003. április 12., Esztergom.