KÓSA SOMOGYI ISTVÁN 1930-2002

Megrendülve értesültünk arról, hogy életének 73. évében elhunyt Kósa Somogyi István, a kémiai tudomány doktora, az MTA SzFKI nyugalmazott tudományos tanácsadója. Hamvait 2002. május 4-én helyeztük örök nyugalomba a Budapesti Szent István Bazilika Altemplomában.

Kósa Somogyi István 1930. február 10-én született Székesfehérváron. A háború nagyon korán beleszólt életébe, a magas növésű 14 éves fiú hadifogolyként bekerült egy kelet felé indított menetbe, ahonnan azonban még Magyarország területén sikerült megmenekülnie. Így hazakerülve folytathatta középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Ybl Miklós Gimnáziumban. Szépérzéke, jó rajzkészsége hamar megmutatkozott, pályaválasztását is ez motiválta. Ifjúkori álma volt, hogy építész lehessen, ezt azonban az akkori szemlélet nem tette számára lehetővé. A következő évben viszont felajánlották neki, hogy a frissen alapított Veszprémi Vegyipari Egyetem "elektrokémiai ipar" szakán kezdje el tanulmányait, ahol 1954-ben okleveles vegyészmérnökké avatták.

A fiatal mérnök a Fémipari Kutató Intézetben kezdett el dolgozni, majd hamarosan aspiránsként folytathatta tanulmányait 1955-ben a Leningrádi Kémiai Technológia Intézetben N.P. Fedojtev professzor mellett. "Az alumínium elektrokémiai oxidációs folyamatai" című kandidátusi értelkezését 1958 áprilisában védte meg. Ezt követően hazatért Magyarországra.

Itthon a Központi Fizikai Kutatóintézet Kémiai Főosztályának munkatársa lett. Érdeklődése később kibővült a szerves moderátorok kiválasztására és sugárstabilitásuk megállapítására vonatkozó technológiai kutatásokkal. Foglalkozott az ipari sugárkémia lehetőségeivel, az inhibíció és katalízis sugárkémiában betöltött szerepével. Eredményeit az "Ionos folyamatok besugárzott szerves folyadékokban és üvegekben" című doktori disszertációban foglalta össze.

Érdeklődése az ionizáló sugárzások területéről egyre inkább az amorf, illetve üveg állapotú anyag szerkezeti sajátosságai és tulajdonságai felé fordul. Szervezeti egységet is vált, a Fizika II. Fóosztály vezetője lesz. Ezen a területen is fontosnak tekinti a gyakorlati felhasználás lehetőségeinek szem előtt tartását. Ez motiválta olyan kutatások kezdeményezésére, mint a kapcsoló és memória sajátságok vizsgálata üvegállapotú félvezetőkben, majd később a hidrogénezett amorf szilícium előállítása és napelemek aktív rétegeként való hasznosítása. Nyugdíjasként még ÖTKÁ témát vezet a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizika Tanszékén:

Szakmájában korán nagy nemzetközi elismerést szerzett. Két évig a Leeds-i Egyetem Sugárkémiai Intézetében dolgozik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjával, majd az International Journal of Radiation Physics and Chemistry szerkesztő bizottságának munkájában vesz részt. 1970 és 1982 között a Faraday Society tagja. Rendszeresen meghívják előadónak a Japánban, az Egyesült Államokban rendezett konferenciákra. Maga is szervez ilyeneket, 1976-ban az amorf félvezetők témában tartanak nemzetközi konferenciát Balatonfüreden, majd tíz évvel később Balatonszéplakon szervezi meg a szocialista országok "Nem-kristályos félvezetők nyolcadik nemzetközi konferenciájá"-t. A kelet-nyugati tudományos közeledés fontos eseménye volt ez. Á konferencián az ő személyes elismertségének köszönhetően a szakterület legkiválóbb nyugati kutatói vettek részt, a Nobel-díjas Sir Nevill Mott-tal az élen.

Írt felsőoktatási jegyzetet "Az atomreaktorok szerkezeti anyagainak korróziója" címen. Különösen nagy figyelmet szentelt a tudományos ismeretterjesztésnek. A nemzetközi tudományos közéletet foglalkoztató problémákat élvezetesen, a nagyközönség számára könnyen érthető módon tálalta az ismeretterjesztő folyóiratokban.

Kivételes érzékkel látta meg a művelésre érdemes kutatási témákat. Az általa kezdeményezett kalkogén üvegek és napelemek, a folyadékkristályok, az amorf félvezetők és az amorf szilícium, a szerves szilárd anyagok ma is élő, még mindig intenzíven tanulmányozott kutatási területek: Tudományos közleményeinek a száma meghaladja a 130-at.

Hiányzik. A régi KFKI jellegzetes alakja, közéletének különösen aktív résztvevője, színfoltja volt. Az intézeti híradó sok cikke tanúskodik kitűnő humoráról, sok visszásságot tűzött éles tolla hegyére. Távoztával nagy veszteség érte a magyar tudományos közéletet.