Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2002/10-11. 285.o.

WIGNER JENŐ BARÁTOM

Teller Ede
Stanford, Kalifornia

A hihetetlenül fontos és majdnem száz éves kvantummechanikának egyik kimagasló fejlesztője Wigner Jenő Pál volt. Pár évvel volt idősebb nálam és már középiskolás koromban megismerkedtem vele Pesten.

A korai 1930-as években Heisenbergnél írtam disszertációmat kvantummechanikából. Élénken emlékszem, amikor ő pár tanítványával együtt Berlinbe küldött, hogy Einstein előadását meghallgassuk. Az első percekben mindent értettem, de azután rohamosan kevesebbet. Előadás után elmentünk sétálni a berlini állatkertbe. Én szomorúan lógattam az orrom. Wigner Jenő hozzám jött és kérdezte: mi baj van. Én egészen röviden mondtam neki, "Én nagyon buta vagyok." Ellentmondásra számítottam, de ehelyett az udvarias Jenő így szólt: "Igen, igen, a butaság általános emberi tulajdonság." Ez valahogy igaznak hangzott és megvigasztalt. Később kitűnt, hogy abból, amit Einstein akkor mondott, tíz perc után egy szó sem volt igaz.

Egy jóval későbbi kis történet szerint Wigner és egy német csillagász a göttingeni fürdő pázsitján napoztak. A német látta, hogy Jenő lábán egy sor hangya mászik, és kérdezte: "Nem csípnek?" Jenő: "Sajnos, igen." A német: "Hát miért nem ölöd meg őket?" Jenő: "Nem tudom melyik volt."

Három magyar jóbarátom volt: Szilárd Leó, Neumann Jancsi és Wigner Jenő. Nagy büszkeségem, velük és egy idősebb magyarral, Kármán Tódor bácsival együtt szoktak emlegetni. Tódor bácsi volt az, aki elárulta a titkot: mi nem is vagyunk magyarok hanem a Mars bolygóról jöttünk. A történet szerint még egy világhírű személyiség jött velünk: Gábor Zsazsa. (De ezt illik letagadni.)

Neumann Jancsi volt talán a múlt század legzseniálisabb matematikusa. Úgy mondják, Jenő tőle tanulta meg a csoportelméletet, amit aztán Jenő alkalmazott atomok és atommagok eltolásából és forgásából, részecskéik kicseréléséből eredő szimmetriákra. Ebből nőttek azután ki a kvantummechanika gyönyörű eredményei.

Wigner J. és Teller E.
az 1970-es évek elején

Az olvasó észrevehette, hogy én nagyon élveztem Jenő különlegesen választékos udvariasságát. Egy ismert történet arról szól hogy egyszer az autóját rosszul javították meg. Ezt ő öt percen belül észrevette. Jenő visszahajtott a javítóműhelybe, és ezt kiáltotta oda nekik: "Menjetek a fenébe, kérem szépen!"

Jenő Szilárdnak volt a kebelbarátja, de aztán nem tudta neki megbocsátani hogy még a kommunisták bókjait is elfogadta.

Egész életében, Jenő ezerszer volt kedves és szeretetre méltó. De zsenialitása és az igazság tisztelete udvariasságába néha egészen gyönyörűen belekevert egy kis ízletes valóságot. Ebben a nagy ellentmondásban, ő volt a legnagyobb. Mint udvarias ember, mint szellemes gondolkodó és mint természetkutató, a 20. század legnagyobbjainak egyike.