Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2001/4. 1137.o.

Oláh György: A LIFE OF MAGIC CHEMISTRY

Wiley-Interscience, New York (2001) 277 oldal

- Szüleim lakásában születtem (1927) Pesten, az Andrássy útnál, szemben az Operával. A Hajós utca 15 számú házat Ybl Miklós tervezte, ma is impresszív épület - írja most megjelent visszaemlékezéseiben George A. Olah, a University of Southern California professzora. Nyolc éven át a Piaristák Gimnáziumába járt - idézi fel - amelynek Eötvös Loránd és Hevesy György is diákja volt. Tanárai közül élénken emlékezik Öveges Józsefre. (Kémiatanárának nevét elfelejtette.) Utána a Műegyetemre iratkozott be, majd azt elvégezve Zemplén Géza tanársegédje lett a Szerveskémiai Tanszéken. 1954-ben aktívan részt vett az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének létrehozásában. 1956 őszén hagyta el szülőföldjét. Először Kanadában, majd az Egyesül Államokban dolgozott, iparban és egyetemen. Odakünn kezdett tanítani mindmáig megőrzött "kemény magyar kiejtéssel". Jelenleg a Délkaliforniai Egyetem Loker Szénhidrogénkutató Intézetét vezeti. Mint mindnyájan tudjuk, megkapta a kémiai Nobel-díjat (1994), de már az előtt tiszteleti doktorává fogadta a Budapesti Műegyetem (1979) és tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia (1990). (Oláh György maga minőségi különbséget tesz a Nobel-díj előtt és az után kapott "megtiszteltetések" között.) Számára kutatatás és tanítás elválaszthatatlan egység. Hangoztatja, hogy eredményei egyszersmind tanítványainak is eredményei, akik közt van többek között Somorjai Gábor, aki Wolf-díjat kapott. Nobel-díjának összegét részben intézetének, a Loker Szénhidrogénkutató Intézetnek adományozta, részben a Magyar Tudományos Akadémiának, amiből itthon az évente kiadott Oláh György Kémiai Díjat létesítették.

A könyv azonban nem önéletrajz. Valami más, egy összetett kompozíció. A könyv első fejezeteiben fölvázolja a tudomány kialakulását és annak történelmi szerepét a 20. században. - Az ember Istent saját képére teremtette, vagy legalábbis ennek alapján ábrázolja - írja. - A fizikusok alig figyelnek oda a kémikusok erőfeszítéseire. Pedig el lehetne gondolkozni azon, hogy ha több figyelmet fordítottak volna a kémikusok Periódusos Rendszerére, nem született volna-e meg az atomelmélet fél évszázaddal korábban. - Mivel a tudomány gyakorlatilag az élet minden területét befolyásolja így vagy úgy, a nélkül, hogy a tudomány minden bonyolultságát előhoznánk, szükséges, hogy modern világunkban mindenki szert tegyen valamelyes természettudományos ismeretekre. Írástudás alatt nem csak az olvasás és írást (meg a számítógép-kezelést) kell értenünk, hanem a "természettudományos írástudást" is. A természettudományos nevelés minden szintjén fontos a tények és elvek tiszta bemutatása. Ez nem triviális, mert ugyanekkor a tudományt mint egy izgalmas, dinamikus, kihívó témát kell bemutatnunk, hogy az a gyerekek, és felnőttek érdeklődését egyaránt lekösse, további olvasásra, tanulásra, kutatásra ösztönözvén őket. - A könyv későbbi részében, a Nobel-díj átvételére emlékezve fölidézi, hogy 1994-ben a Fehér Házban külön fogadás volt az azévi amerikai Nobel-díjasok (köztük Harsányi János és Oláh György) tiszteletére, amit Hilary Clinton adott. (Az elnök maga épp nem ért rá.) A szerző felidézi hogy magyar születésű tudósok közül a 20. században hányan váltak világhírűvé, akikre hazánk büszke lehet. Ezt azonban nem azzal kell magyarázni, hogy a magyar “kitüntetett faj", hanem tudósok nevelése nagymértékben a Jó iskolán múlik, és ezt mindig hangsúlyozni kell. Az oktatás egy olyan piramis, aminek a csúcsán az egyetemek vannak, de azok nevelőmunkájának az elemi és középiskolára kell épülnie.

A történelem-tudomány-filozófiai bevezetés után a szerző végigvezet munkahelyein és behatóan ismerteti kutatási témáit. A vegyész képzettségű olvasó (amilyen a recenzens is) érdeklődéssel olvassa a kémiai képletekkel gazdagon telitett oldalakat.

A fizikus végzettségű olvasó (amilyen e sorok írója) viszont értik és csodálja a kvantumkémia erejét, azt, hogy egy elektronpár (vegyértéket formázva) nem csak két, hanem három, sőt esetleg több atommagot is magába ölelhet. (Oláh György éppen ennek fölismerésével érdemelte ki a megosztatlan Nobel-díjat.) Mindebben nagy segítséget adott neki az atomfizika fegyvertára, amilyen például magmágneses rezonanciaspektroszkópia.

A humán-közgazdász-politikus érdekeltségű olvasók az utolsó fejezeteket értik jobban, őket ezek ragadják magukkal. Amikor 1977-ben Dél-Kaliforniába ment, a szénhidrogének kerültek a figyelem előterébe (globális kőolaj-válság). Járműveinket benzin és olaj hajtja. A kőolajtartalékok a 21. század első felében kimerülnek. Ugyanekkor a világot a szén és olaj égetéséből származó töméntelen széndioxid miatt megszaladó üvegházhatás, klímakatasztrófa fenyegeti. Mikor intézetét létrehozta, annak céljai közt egyértelműen megfogalmazta: - Új fűtőanyagokat kell kifejleszteni, hogy a világ energiaproblémáira fenntartható megoldást adjunk.

A szén vegyértékeivel bűvészkedve, vagy pontosabban: a szénatom elektronjainak dinamikus kvantummechanikai viselkedését tudatosan kihasználva jutott el a tudás és technika olyan magas fokára hogy megfogalmazhassa programját: a növények évmilliárdok óta működő, bolygónkat emberek számára is lakhatóvá tévő fotoszintézist kell leutánoznunk. A levegő széndioxidjának és a vízből elektrolízissel nyert hidrogénnek a vegyítésével például metilalkoholt (CH3OH) kell szintetizálnunk, ez a folyadék kiválóan alkalmas lesz az autók hajtására. Az autók üzeme által termelt széndioxid így ismételten üzemanyaggá alakítható. De ehhez villamos energia kell, azt honnan szerezzük? Atomerőművekből, amelyek sem üvegházhatással, sem savanyú esővel nem fenyegetik a bioszférát! (Oláh-előadás, Fizikai Szemle 1999/12.)

A könyv zárófejezete: "A magam útját járom." Ezt mindenkinek el kellene olvasni, akit érdekel a jövő. - Szerencsés ember vagyok mert egész pályafutásom alatt elkísért egy széleskörű és változatos érdeklődés. Ennek köszönhetem, hogy a kutatási területek széles palettáját kikémlelhettem, átlépve a kémia szokásos határvonalain. Hogy saját érdeklődésemet és ötleteimet követtem, az természetesen jött. Mindig saját dobverésemre szerettem menetelni. Soha sem riasztott vissza a "biztonságos" és jól bejárt ösvényekről való letérés a "terra incognita" kedvéért.

(M. Gy. )