Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2001/2. 62.o.

NUKLEÁRIS NEVELÉS

Tóth Endre
Budapest

Érdeklődéssel olvastam a Fizikai Szemle 2000/5. számában Sükösd Csaba beszámolóját a 3. Szilárd Leó nukleáris fizikaversenyről. Különösen a változatos feladatok keltették fel érdeklődésemet. De éppen ezek és a cikk néhány következtetése késztet arra, hogy gondolataimat leírjam Önöknek.

A cikk is említi, hogy vannak olyan középiskolák, ahol a radioaktív sugárzásról nem is hallanak a gyerekek. Valóban ez az az anyagrész, amelyre már nem kerül sor. Nem csak az érettségire készülés miatt, hanem a fizikaórák számának évről évre történő csökkentése miatt, és mert a fizikatanárok félnek a számukra ismeretlen területtől. A mindent felölelő tanterv jelenleg a csökkenő keretet még a fizika klasszikus fejezeteiben is oly feszítetten tölti ki, hogy ha a tanár csak a felvételihez szükséges példamegoldási készséget akarja kifejleszteni, akkor sem az elméleti megalapozásra, sem kísérletre, sem atomfizikára nincs ideje. Így természetesen nincs mód tanulói kísérletezési kultúra megalapozására sem, a cikkel ellentétben ez nem lassan hal el, hanem a középiskolai képzésben már régen a nyelvi laborok és számítástechnikai gyakorlatok áldozatává vált. E mellett tudott, hogy az osztályfőnöki teendőket ellátó, a rossz családi háttérrel érkező gyermekek pszichológiai problémáival is foglalkozó, szabad idejében dolgozatot javító és magánórát adó fizikatanárok - akiknek a saját családi életüket is, háztartás és gyereknevelés, meg kell oldaniuk - nem tudják előkészíteni, kipróbálni az iskolai kísérletet, nem tudják az eszközöket beszerezni, javítani és végül helyre rakni, még saját képzésükkel sem tudnak foglalkozni. Számos olyan fizikatanár van, aki utoljára atomokról az egyetemen hallott, hacsak nem jár fizikatanári ankétokra és nem olvas Fizikai Szemlét. Nem csoda, ha a 12. évfolyamon, amely egyébként is rövidebb, a nyelvvizsgák viharában vagy a kötelező érettségi tárgyak elmulasztott anyagának pótlása során, amikor előszeretettel változnak a fizika órák magyar vagy történelem órává, elsikkad az atomfizika. Arra gondolok, mi történne, ha a Szilárd Leó nukleáris fizikaversenyt a fizikatanárok részére írnák ki és feladatait is nekik kellene kötelezően megoldani?

Elmondható, hogy kettészakadt a középiskolai oktatás. A döntő többség részére sem Szilárd Leó neve nem ismert, sem a nukleáris fizikaverseny témaköre. Vannak viszont a cikkben is említett "versenyistállók", ahol képzett tanárok különórákon, fakultációk keretében előkészítenek országos tanulmányi versenyekre.

Egyetértek az elitképzéssel, a jövő Szilárd Leóinak, Wigner Jenőinek és Teller Edéinek az elindításával, de a fizikaverseny súlyos hibája, hogy a diákok nagy többségénél számításba sem jöhet a nevezés úgy, mint egy nyelvi, szavaló, vagy ének versenyen. A sok tehetséges, érdeklődő tanuló kirekesztése bánt, illetve az, hogy az ilyen verseny nem tudja felrázni a tanárokat és a társadalmat.

Sükösd Csabával ellentétben nem tudom mondani, hogy a "magyar közoktatásnak nem kell szégyenkeznie", véleményem szerint nagyon nagy baj van a jövőnk kulcsát jelentő természettudományos nevelés területén. A nukleáris lobby erőfeszítései, anyagi áldozatai és számos lelkes ember fáradozása ellenére a Szilárd Leó Verseny zártkörű marad és az érettségizők ezrei soha nem fogják érzékelni, hogy milyen lenne a világ a verseny egyik feladata szerint, ha a neutron tömege egy ezrelékkel kisebb lenne.