Fizikai Szemle 2000/4. 131.o.

A TUDOMÁNY ÉS A HARMADIK VILÁG

Faheem Hussain
Abdus Salam Nemzetközi
Elméleti Fizikai Központ igazgatója, Trieszt

Bevezetés

Nagy megtiszteltetés, hogy előadást tarthatok az Univerzum jövőjéről tartott szimpóziumon. Magunk mögött hagyva ezt a tragikus évszázadot, az új évezred küszöbén azt látjuk, hogy kétségbeejtő szegénységben él az emberiség nagyobbik része. A világ nagy problémája a mélyülő gazdasági, társadalmi és tudásbeli szakadék a fejlett országok Lés a harmadik világ országai között. Ez elképesztően nagy feszültségeket és konfliktusokat fog előidézni a következő évszázadban. Földünk jövője és civilizációnk fennmaradása függ attól, hogy képesek leszünk-e megszüntetni a világban tapasztalható egyenlőtlenségeket.

A Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ elhunyt igazgatója, Abdus Salam professzor szívén viselte a szegények sorsát és szenvedélyesen harcolt az elnyomottak jogaiért. Mondanivalóm nagyobbik részét az e témáról megjelent kitűnő és alapos munkáiból merítettem. 1988-ban a következőt írta:

"Kétféle ember lakja bolygónkat. Az UNDP 1983-as beszámolója szerint 1,1 milliárd ember, tehát az emberiség egynegyede tartozik a »fejlett« kategóriába. Ők laknak a földterület kétötödén, és ellenőrzik a természeti források 80%~át, míg a »fejlődő« emberi lényeknek - »Les Miserables« - száma 3,6 milliárd -, jut a Föld háromötöd része. A két emberfajtát a mai természettudomány és technika elsajátításából származó eltérő ambíció, erő és lelkesedés különbözteti meg egymástól. Azoknak, akik dönthetnek a fejlődő emberiség sorsáról (és elsősorban Északon laknak) politikai döntést kell hozniuk, ha azt akarják, hogy »Les Miserables«, kreatív módon sajátítsák el és alkalmazzák a modern természettudományt és technikát." [1]

Szegénység a harmadik világban

Az UNDP 1997-98-as "Humán Fejlődési Beszámoló" című kiadvány szerint

• Egy átlagos afrikai háztartás 20%-kal kevesebbet fogyaszt, mint 25 évvel ezelőtt.
• Mintegy száz ország bevétele kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt.
• Legnagyobb a szegénység a Szaharától délre fekvő országokban és ez növekvő tendenciát mutat, 230 millió ember él szegénységi szinten.
• Több, mint egy milliárd ember nem jut hozzá alapvető fogyasztási javakhoz.
• A fejlődő országokban élő 4,4 milliárd ember egyötöde nélkülözi a legszükségesebb egészségügyi feltételeket. Egyharmaduknak (1,2 milliárd) nem jut tiszta ivóvíz. Egynegyedüknek nincs megfelelő lakása. Egyötödük nem jut az alapvető egészségügyi ellátáshoz, élelmezésük nélkülözi a fehérjéket. A világon két milliárd ember vérszegény.
• 840 millió embernek nincs meg a mindennapi betevő falatja.
• 160 millió gyermek erősen alultáplált, 110 millió nem jár iskolába.
• Fél millió nő - tízszer, százszor több, mint az iparosodott országokban - hal meg évente gyermekszülésben.
• A legkevésbé fejlett (elsősorban a Szaharától délre fekvő) országok népessége egyharmadának várható élettartama kevesebb, mint 40 év.
• Közel egymilliárd ember írástudatlan.
• Körülbelül 1,3 milliárd ember napi keresete kevesebb egy dollárnál, és 3 milliárdé nem éri el a napi két dollárt.

• 1995-ben a legmagasabb jövedelmű országoknak, a Föld népességének 20%-át kitevő lakossága részesült a világ 21,7 billió dollár összfogyasztásának 86%-ában, míg a legszegényebb 20% csak 1,3%-át kapta.
• A Forbes magazin szerint a világón 465 milliárdos él, akiknek a vagyona napról napra növekszik. A világ 200 leggazdagabb emberének összvagyona több, mint egy billió dollár, azaz annyi, mint a világ népességének 47%-át kitevő 2,5 milliárd legszegényebb ember évi jövedelme. A három leggazdagabb ember összvagyona több, mint a Szaharától délre fekvő országok GDP-je. A harminckét leggazdagabb ember összvagyona több, mint Dél-Ázsia teljes nemzeti jövedelme. 84 leggazdagabb ember vagyona több, mint a világ legnépesebb országának, az 1,2 milliárd lakosú Kínának a nemzeti jövedelme.

A jövő kilátásai még ennél is rosszabbak.

A globalizáció óriási profitját néhány vagyonos ember zsebeli be, a többiek tovább süllyednek a nyomorba. Ezek a Föld nyomorultjai, a társadalom szélére szorultak. A világkereskedelem terjeszkedésével és a külföldi beruházások növekedésével a fejlődő világban csak nőtt a nyertesek és vesztesek közötti szakadék.

• Azoknak a száma, akik napi egy dollárnál kevesebbet keresnek 1987 és 1993 között 100 millió fővel nőtt, azaz 1,3 milliárdra emelkedett, és sajnos ez a növekedés minden érintett régióban tovább folytatódik.
• Az elmúlt 15-20 évben 100 fejlődő és átmeneti gazdaságú országban az életszínvonal nagyobb ütemben csökkent, mint az ipari országokban az 1930-as nagy gazdasági válság idején. Most. több mint egy milliárd ember életszínvonala alacsonyabb, mint 10, 20, vagy 30 évvel ezelőtt.

Ezeknek a tényeknek az ismeretében még súlyosabbnak tűnik a probléma. A valóságban a világ rendelkezik a legkiáltóbb szegénység megszüntetéséhez szükséges forrásokkal, csak a politikai elhatározás hiányzik hozzá. Az UNDP 1998-as Humán Fejlesztési Beszámolójában ez áll. "A világ elegendő erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy meggyorsítsa az általános humán fejlődést és kiküszöbölje a szegénység legrosszabb formáit... Kiszámították például, hogy a legalapvetőbb szociális ellátások általános bevezetéséhez elég lenne 40 milliárd dollár, ami a világ összjövedelmének 0,1%-a és alig több; mintegy kis kerekítési hiba. Ebből fedezhetők lennének az alapoktatásra, egészségügyi ellátásra, táplálkozásra, családtervezésre, jó ivóvízellátásra és a közegészségügy megteremtésére fordított kiadások.

 

1. táblázat
Kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások, a világon összesen ráfordított összeg százalékában
	1990	1994
OECD és NIC*	81	84,5
Független Államok Közössége (FÁK)	13,4	2,5
Kína	0,8	4,9
India és Közép-Ázsia	-	2,2
Szaharától délre	0,2	0,5
Latin-Amerika	0,7	1,9
Arab államok	-	0,4
Délkelet-Ázsia	-	0,9

* Újonnan iparosodott államok (Newly Industrialised Countries)

Tudományra fordított kiadások a harmadik világban

A problémák megoldásához szükség van az anyagi erőforrások átszervezésére. Ha ezt elmulasztják, akkor a következő évezred ugyanolyan borzalmas lesz, mint amelyiket most magunk mögött hagyunk.

Salamhoz hasonlóan magam is hiszek abban, hogy a fejlődésben a tudománynak meghatározó a szerepe. Ha igazságosabb világrendet akarunk teremteni, akkor a harmadik világban nekünk is mindent el kell követnünk, hogy segítsünk magunkon, és ennek legfőbb módja országaink teljesítőképességének fokozása az oktatás, a tudományos és technikai haladás területén. Az UNDP 1997-es Humán Fejlesztési Beszámolója ezt a következőképpen fejti ki.

"Meg kell gyorsítani az emberi képességek fejlesztését. Nem csak a szegénység megszüntetésére kell gondolni, támogatni kell emberek teljesítőképességének fejlesztését és gazdasági körülményeik javítását. Amennyiben az anyagi források igazságosabb elosztásával elért gazdasági fejlődést a tudomány támogatására használják, akkor a gazdasági növekedés megteremti a képzett munkaerő iránti keresletet, és olyan, spirális pályán haladó növekedés, emberi fejlődés következik be, amely maga után vonja a gazdasági és humán szegénység leküzdését. Az 1996-os Humán Fejlesztési Beszámolóban olvashatjuk, hogy ezt a modellt sikeresen alkalmazzák Indonéziában, a Koreai Köztársaságban és Malajziában. Az olyan országok mint Egyiptom és Pakisztán, amelyek kevesebbet fordítottak humán fejlődésre, nem haladtak előbbre a szegénység leküzdésében."

Sikertörténet, ahogyan Kuba a minőségi oktatást, az egészségügyi ellátást megszervezte. Az UNICEF is kiemelte, hogy Kuba, az Egyesült Államok törvénytelen és bűnös embargója ellenére, a világ egyik legjobb egészségügyi és oktatási rendszerét hozta létre. A Karibi Tudományos akadémia volt elnöke, Harold Ramkissoon professzor szerint. "A haladás és fejlődés két ikerpillére a minőségi oktatás és egészségügyi ellátás. Ha megvan a politikai akarat, Kuba példáját minden fejlődő ország követheti azért, hogy népük számára a tudomány és a technika segítségével jó oktatási és egészségügyi rendszert vezessenek be. Enélkül nem valósulhat meg az emberi fejlődésre irányuló elképzelésünk." [2]

Salam írja ugyanebben a cikkben: [1]

"A harmadik világ ma még nehezen érti meg, hogy elsősorban a modern tudomány és technika kreatív elsajátítása és alkalmazása különbözteti meg Délt Északtól. Egy nemzet életszínvonala a tudománytól és a technikától függ. A gazdasági és hatalmi téren Észak és Dél között tapasztalható egyre mélyülő szakadék a tudomány és a technika terén fennálló nagy különbségek miatt van. Semmi más - sem a kulturális, sem a vallási felfogásbeli különbségek, sem a gazdasági vagy a hatalmi berendezkedés különbözősége - nem magyarázza meg (Dél kirekesztésével) miért tud Észak uralkodni a Földön."

C.N.R. Rao, a Harmadik Világ Tudományos Akadémiájának elnöke ezt tömören így fogalmazta meg: [3]

"A következő évszázadban a tudományos beruházás és szakismeret lesz a legkeresettebb árucikk. Tudományos képzettség nélkül az ember nem lehet a világ egyenrangú polgára."

Anélkül, hogy sok számot idéznénk, nézzük meg a harmadik világ tudományos kiadásainak jelenlegi helyzetét és trendjét, az adatokat az UNESCO-nak az 1993-as 1990-es állapotokat tükröző - "Beszámoló a világ tudományának helyzetéről" és az 1998-as, 1994-es adatokat tartalmazó ugyanezen kiadványából vettük. Az 1. táblázatban tüntettük fel a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat a világ egyes régióiban.

2. táblázat
Kutatásra és fejlesztésre fordított becsült kiadások a GDP százalékában
	1980	1998
ÁZSIA
India	0,9	0,8 (94)
Pakisztán	0,2	0,9 (87)
Indonézia	0,3	0,1 (95)
Fülöp-szigetek	0,2	0,2 (92)
Szingapúr	0,5	1,1 (95)
Koreai Köztársaság	1,1	2,8 (94)
Irán	0,5	0,5 (94)
Kína		0,5 (95)
Törökország		0,6 (95)
Arab államok		0,2 (94)
Délkelet-Ázsia		0,3 (94)
LATIN-AMERIKA
Brazília	0,6	0,6 (95)
Argentína	0,5	0,4 (95)
Peru	0,2	0,6 (95)
Chile	0,4	0,7 (95)
Mexikó	0,6	0,4 (95)
Venezuela	0,4	0,5 (92)
Kuba	0,7	1,0 (99)
Latin-Amerika		0,3 (94)
AFRIKA
Nigéria	0,3	0,1 (87)
Egyiptom	0,2	0,5 (95)
Dél-Afrika		0,7 (93)
Szaharától délre fekvő országok		0,3 (94)

Az 1980-as adatok Salam idézett munkájából származnak [1], az 1998-as adatokat pedig az UNESCO Statistical Yearbook 1998, illetve az UNESCO World Science Report 1998. kiadványokból vettük.

3. táblázat
Ország	Oktatási kiadások összesen				Védelmi kiadások GNP %- ában		Katonai kiadások az okt. + eü. kiadások %-ában
	a GNP%-ában		Az összes korm. kiadások %-ában
	1980	1996	1980	1996	1985	1996	1960	1990-91
India	3,0	3,4	11,2	11,6	3,0	2,8	68	65
Pakisztán	2,0	3,0	4,0	8,1	6,9	5,7	393	125
Indonézia	1,7	1,4	8,9	7,9	2,8	2,1	207	41
Fülöp-szgk.	1,7	2,2	9,1	10,1	1,4	2,0	44	41
Szingapúr	2,8	3,0	7,3	23,4	6,7	5,5	11	129
Koreai Köztársaság	3,7	3,7	-	17,5	5,1	3,3	273	60
Irán	7,5	4,0	15,7	17,8	3,6	5,0	141	38
Kína	2,5	2,3	9,3	11,9	7,9	5,7	387	114
Törökország	2,2	2,2	10,5	-	4,5	3,9	153	87
Arab államok	-	-	-	-	12	-	-	108
Délkelet Ázsia	-	-	-	-	3	2,1	127	66
Brazília	3,6	5,2	-	-	0,8	1,5	72	23
Argentína	2,6	3,5	15,1	12,6	3,8	1,9	62	51
Peru	3,1	2,9	15,2	19,2	4,5	3,5	59	39
Chile	4,6	3,1	11,9	14,8	7,8	0,8	60	68
Mexikó	4,7	4,9	-	23,0	0,7	1,2	23	5
Venezuela	4,4	5,2	14,7	22,4	2,1	2	40	33
Latin-Amerika	-	-	-	-	2	3,5	56	29
Nigéria	6,4	0,9	24,7	11,5	1,7	4,5	11	33
Egyiptom	5,7	4,8	9,4	14,9	7,2	1,8	117	52
Dél-Afrika	-	7,9	-	23,9	2,7	2	26	41
Szaharától délre fekvő államok	-	6,3	-	-	3	3,7	-	44
Összes fejlődő ország	-	3,8	-	-	7,1	2,5	102	63
LDC*	-	-	-	-	4,3	2,7	-	72
Ipari országok	-	5,2	-	-	4,2	2,9	110	33
Világ	-	4,9	-	-	4,7	-	109	38

* nagyon elmaradott országok (Low Developed Countries)
Forrás: UNESCO Statistical Yearbook, 1998 és UNDP Human Development Report, 1998.

A számokból kiderül, hogy a világ tudományos és technikai fejlesztésének több mint négyötödét a nyugati országok és Japán adják.

Habár az arab országok az össz-GDP-ből 3,3%-ban részesednek, a K+F ráfordításban csak 0,4%-kal szerepelnek.

Amíg a fejlődő országokban csak 300 tudós jut egy millió lakosra, addig az iparosodott országokban ez a szám 3 300. [4]

Salam szerint 1980-ban az ipari országok GDP-jük 2-2,5%-át költötték K+F tevékenységre, míg a fejlődő országok csak 0,3%-át. A 2. táblázatból látható, hogy húsz év alatt a helyzet nem sokat változott. Ebben a táblázatban az 1980-as adatokat Salam idézett munkájából, a későbbieket az UNESCO 1998-as Statisztikai Évkönyvéből, illetve Világ-tudomány Beszámolójából vettük. [5, 1]

Hasonlítsuk össze ezeket a lehangoló számokat az ipari államok adataival. 1994-ben Észak-Amerika (2,5%), Japán és az újonnan iparosodott országok (2,3%) álltak az élen, őket követi Nyugat-Európa (1,8%) és Óceánia (1,5%) és Kelet-Európa részesedése 1% alatt van; szemben a Szovjetunió 1990-es 3,4%-ával. A 2. táblázatból látható, hogy a fejlődő országok között közbülső helyet foglal el Kína (0,5%), India (0,8%), Kuba (0,9%), Brazília (0,6%), Irán (0,5%), Pakisztán (0,9%), Törökország (0,6%), Dél-Afrika (0,7%), Chile (0,7%), Peru (0,6%), Venezuela (0,5%), míg a többi fejlődő ország GDP-jük kevesebb mint 0,3%-át költik K+F-re, ez a világátlag 1,4%-a. Irán 0,5%-ról 2%-ra, Dél-Korea pedig 3%-ra növeli kiadásait.

Nemcsak a pénzösszegek nagyságáról kell gondoskodni, hanem annak elosztásáról is, mert például Pakisztán és India a tudományra szánt összeg jelentékeny részét védelmi kiadásokra, illetve atomfegyverekre irányozta elő C.N.R. Rao szerint: [1]

"A 40 milliárd dollárt kitevő tudományos beruházásból csak kétmilliárdot költenek fizikai, kémiai, biológiai és technikai alapkutatásokra, a többi 38 milliárdot pedig védelmi tervekre és atomreaktorokra fordítják".

Becslések szerint az elmúlt húsz évben Pakisztán is több mint 10 milliárd dollárt fordított az atombomba kifejlesztésére.

A tudományos fejlődés szempontjából nem mellékes, hogy mennyit költenek oktatásra, és hogyan viszonyul ez az összeg a katonai kiadásokhoz. A 3. táblázatban összehasonlító adatokat közlünk a harmadik világ legfontosabb országainak oktatási és katonai kiadásairól.

A fejlődő országokban a katonai és az (oktatásra + egészségügyre) fordított kiadások hányadosa 63, míg az ipari országokban ez a szám az 1960-as 110-ről 33-ra csökkent.

Agyelszívás

A tudomány és a technika visszamaradt állapotát tükrözi a fejlődő országokból folyó agyelszívás. Ennek számos oka közül néhány: az akadémia és kutatási környezet és a kutatási eszközök hiánya, a tudományos munka megbecsülésének alacsony színvonala, az alacsony bérek, a fejlett országok magas életszínvonalának a csábítása, háborúk, polgárháborúk stb. [6]. A 4. táblázatban feltüntettük 1990-ig bezárólag, néhány kiválasztott fejlődő országból az OECD-országokba irányuló migrációs adatokat.

Becslések szerint az OECD-országokban él az iráni lakosság középiskolai vagy magasabb képzettségű rétegének 25-34%-a, ez a szám a koreaiakra 15-17%, a Fülöp-szigetiekre 9-10%, Sri Lankára 24-31%, Pakisztánra több mint 7%, Indiára 2,7%.

Algéria, Gambia, Szenegál, Tunézia, Jamaica, Trinidad és Tobago, Guyana középfokú végzettségű lakosságának nagyobb hányada él külföldön, mint a hazájukban. A szerző levonja a tanulságot:

"A közölt adatokból kiderül, hogy a magasabb képzettségűek elvándorlási aránya nagyobb, azaz a kivándorlók nagy hányada tanultabb, mint a népesség átlaga. A kimutatásunkban szereplő országokban - a közép-amerikai államok kivételével - az iskolázottak vándorolnak ki a legnagyobb számban. Sok, elsősorban kicsi - főleg Karib-tengeri, közép-amerikai és afrikai - országokban a veszteség meghaladja a 30%-ot. Néhány nagyobb ázsiai országban is fellép ez a jelenség, például Iránban, Koreában, Tajvanon, a Fülöp-szigeteken."

A fejlődő országok tehát nemcsak a tőkebeáramlással, az adósságok kamatainak fizetésével járulnak hozzá az ipari országok jólétéhez és gazdagságához, de azzal is, hogy legjobb, legértelmesebb embereiket adják oda a már nagyon gazdag országok gyorsabb fejlődéséhez.

A harmadik világ hozzájárulása a tudomány eredményeihez

A harmadik világ és a tudomány kapcsolatát legfőképpen az határozza meg, hogy a tudomány univerzális és elérhetővé kell tenni mindenki számára. Újból Salamot idézzük:

4. táblázat
Az OECD országokba irányuló elvándorlás aránya iskolai végzettség szerint. Kiválasztott fejlődő országok, 1990.
Származási ország	Összes	Iskolázottság szintje			USA része a teljes OECD kiadásból
		primer vagy alacsony	Szekunder	tercier
ÁZSIA ÉS CSENDES ÓCEÁNIA
Banglades	0,1	-	0,2-0,2	2,5-2,6	25,9
Kína	0,1	-	0,2-0,2	3,0-3,1	51,5
Fidzsi-szigetek	3,6	0,4	6,6-7,1	21,3-27,1	100,0
India	0,2	-	0,3-0,3	2,6-2,7	44,1
Indonézia	-	-	0,1-0,1	1,5-1,6	90,5
Irán	1,5	-	2,0-2,1	25,6-34,4	51,3
Korea	4,2	0,5	3,3-3,4	13,9-17,6	36,0
Malaysia	1,2	-	1,2-1,2	22,7-29,4	18,2
Pakisztán	0,3	-	0,5-0,5	6,9-7,4	35,2
Pápua Új-Guinea	-	-	0,1-0,1	2,2-2,3	100,0
Fülöp-szigetek	3,1	0,1	6,0-6,4	9,0-9,9	71,6
Sri Lanka	0,8	-	0,5-0,5	23,6-31,0	14,1
Szíria	0,7	0,1	2,3-2,3	3,0-3,1	100,0
Tajwan	1,6	0,1	0,8-0,8	8,4-9,2	100,0
Thaiföld	0,2	-	1,7-1,8	1,5-1,6	87,6
Törökország	8,5	0,7	26,9-36,9	46,2-86,0	1,9
AFRIKA
Algéria	6,3	0,1	19,7-24,6	55,0-122,1	0,6
Benin	-	-	0,1-0,1	0,4-0,4	100,0
Kamerun	-	-	0,1-0,1	3,2-3,4	100,0
Közép-afrikai Köztársaság	-	-	0,1-0,1	1,7-1,8	100,0
Kongó	-	-	-	0,5-0,6	100,0
Egyiptom	0,5	-	0,8-0,8	5,0-5,3	50,6
Gambia	0,2	-	0,6-0,6	61,4-159,3	100,0
Ghana	0,4	-	0,7-0,7	25,7-34,6	53,3
Kenya	0,1	-	0,3-0,3	10,0-11,1	100,0
Lesotho	-	-	-	2,9-3,0	100,0
Malawi	-	-	0,1-0,1	2,0-2,0	100,0
Mali	-	-	0,1-0,1	0,9-0,9	100,0
Mauritius	0,2	-	0,1-0,1	7,2-7,7	100,0
Mozambik	-	-	0,5-0,5	8,6-9,4	100,0
Ruanda	-	-	-	2,2-2,3	100,0
Szenegál	2,4	-	14,5-17,0	47,7-91,3	2,0
Sierra Leone	0,3	-	1,2-1,3	24,3-32,1	100,0
Dél-Afrika	0,4	-	0,4-0,4	7,9-8,5	32,4
Szudán	-	-	0,1-0,1	1,8-1,8	100,0
Togo	-	-	-0,1	1,3-1,4	100,0
Tunézia	8,6	0,2	20,2-25,3	63,3-172,2	1,1
Uganda	0,1	-	0,6-0,6	15,5-18,4	100,0
Zambia	0,1	-	0,1-0,1	5,0-5,3	100,0
Zimbabwe	0,1	-	0,3-0,3	4,7-4,9	100,0

4. táblázat folytatása

"Mindig meg voltam arról győződve, hogy a tudomány az emberiség közös öröksége, és habár a századunkban tapasztalt jelentős fejlődés Európában és az Újvilágban ment végbe, nincs okunk feltételezni, hogy a szegényebb nemzetek nem járulhatnak hozzá ehhez a fejlődéshez, és nem részesülhetnek az áldásaiból." [7]

Egyrészt igaz, hogy igen jelentős a harmadik világ hozzájárulása a globális teljesítményekhez, mivel az agyelszívás következtében legkitűnőbb fiaival és lányaival segíti a Nyugat kutatólaboratóriumainak a munkáját. Ezt már részletesen tárgyaltuk, ezért itt a harmadik világ országaiban elért tudományos eredményeket szeretném részletezni. A tudományos teljesítmény szokásos mércéje a tudományos folyóiratokban megjelent közlemények száma. Természetesen a tudományos tevékenységnek nem egyetlen termékei a publikációk; az oktatás, a technikai szakértelem és szabadalmak ugyanúgy a tudomány "termékei".

4. táblázat folytatása
Az OECD országokba irányuló elvándorlás aránya iskolai végzettség szerint. Kiválasztott fejlődő országok, 1990.
Származási ország	Összes	Iskolázottság szintje			USA része a teljes OECD kiadásból
		primer vagy alacsony	Szekunder	tercier
ÉSZAK-AMERIKA
Costa Rica	2,4	0,1-0,1	10,1-11,2	7,1-7,7	100,0
Dominikai Köztársaság	6,5	0,6-0,6	30,5-43,8	14,7-17,2	96,7
El Salvador	11,3	1,6-1,6	66,6-199,3	26,1-35,4	100,0
Guatemala	3,4	0,4-0,4	29,1-41,1	13,5-15,6	100,0
Honduras	3,0	0,2-0,2	15,7-18,7	15,7-18,6	100,0
Jamaica	20,3	0,7-0,7	33,3-50,0	77,4-341,8	61,0
Mexikó	7,7	1,6-1,7	20,9-26,4	10,3-1l,5	100,0
Nicaragua	4,7	0,3-0,3	33,3-50,0	18,8-23,2	100,0
Panama	6,7	0,1-0,1	9,4-10,4	19,6-24,4	100,0
Trinidad és Tobago	9,5	0,3-0,3	16,0-18,9	57,8-136,9	100,0
DÉL-AMERIKA
Argentína	0,6	-	1,0-1,0	2,7-2,8	72,3
Bolívia	0,7	-	2,2-2,2	4,2-4,4	100,0
Brazília	0,2	-	1,6-1,6	1,4-1,4	44,0
Chile	1,1	-	1,9-1,9	6,0-6,4	54,3
Columbia	1,1	-0,1	3,8-3,9	5,8-6,1	96,9
Ecuador	1,9	0,1-0,1	11,4-12,9	3,8-4,0	100,0
Guyana	14,5	0,9-0,9	23,7-31,1	77,5-345,3	100,0
Paraguay	0,2	-	0,7-0,8	2,0-2,0	100,0
Peru	1,0	-	2,7-2,7	3,4-3,6	87,1
Uruguay	1,1	-	2,3-2,4	3,8-3,9	100,0
Venezuela	0,4	-	0,8-0,8	2,1-2,2	77,4

Forrás: A szerző számításai, amelyekhez felhasználta az 1990. U.S. Census, OECD's Continuous Reporting System on Migration, és a United Nations Population Yearbook adatait és az oktatásra vonatkozó Barro Lee-féle adatokat. A felső határt azzal a feltételezéssel kapta, hogy Barro Lee adatai tartalmazzák a népesség teljes migrációját, míg az alsó határnál azt tételezte fel, hogy ezeket nem tartalmazza. Primer vagy annál alacsonyabb iskolázottság a 0-8 évesekre, szekunder a 9-12 év közöttiekre, tercier képzés az ennél idősebbekre vonatkozó adatok.

5. táblázat A publikációk számarányával mért tudományos teljesítmény
	1995 (%)	1995 ('82=100)
Nyugat-Európa	35,8	115
Közép- és Kelet-Európa	2,0	77
FÁK*	4,0	47
Észak-Amerika	38,4	94
Latin-Amerika	1,6	133
Arab államok	0,7	93***
Szaharától délre fekvő államok	0,8	89
Japán és NIC**	10,1	142
Kína	1,6	533
India	2,1	97
Délkelet-Ázsia	0,1	99***
Óceánia	2,8	112
Világ összesen	100,0	-

* Független államok közössége
** Újonnan iparosodott államok (Newly Industrialized Countries)
*** 1990=100

Forrás: UNESCO World Science Report, 1996, 1998

Maradjunk azonban az említett mércénél. Az 5. táblázatban láthatjuk a világ egyes régióinak a tudományos eredményekben elért részarányát 1995-ben, illetve 1982-ben. A legtöbbet publikálnak Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, 1982-höz képest az elsőnél 6% csökkenés, míg az utóbbinál 15%-os növekedés tapasztalható. Japán és az újonnan iparosodott országoknál a növekedés 42%, de ez utóbbiaknál a növekedés több mint háromszoros. Kínában is meglepő, több mint négyszeres a növekedés. Sajnálatos, hogy a FÁK államainak teljesítménye 53%-kal csökkent. A közép- és kelet-európai országoknál a csökkenés 27%, a Szaharától délre fekvő államoknál 11%. Valamennyire csökkent India részaránya is. Latin-Amerika 33% növekedést tud felmutatni. Megdöbbentő vádirat, hogy milyen kevés eredményt érnek el a harmadik világ országai a tudomány területén. Ezek az országok, ahol az emberiség nagyobbik fele él, csak 7,5%-kal veszik ki részüket a világ tudományos eredményeiből!

Tapasztaljuk ezt az Abdus Salam Nemzetközi Elméleti Fizikai Központban is. Itt is csökkent a konferenciák, iskolák és műhelyek résztvevőinek a száma. Az Indiából, Kínából és Latin-Amerikából érkezett résztvevők minőségileg kiemelkedők, ők jelentős tudományos eredményeket mutattak fel, de ez nem áll a többi harmadik világbeli résztvevőre.

A harmadik világ tudományának lehetőségei és az azt fenyegető veszélyek

A szegény államok gazdasági szerkezetének átalakítására irányuló, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által megszabott kölcsönfeltételek erősítik a negatív tendenciát. Láttuk, hogy az IMF által erőltetett globalizáció szegénységet és nyomort hozott számukra. Ennek egyik következménye, hogy a kormányok szegények, és elsősorban az oktatásra, egészségügyre, a tudományra és technikára fordított kiadásokon takarékoskodnak. Ezt a politikát erőlteti; sőt diktálja az IMF. Követelik az oktatási és egészségügyi költségvetés megnyirbálását, és azt, hogy az orvosi ellátásért és az oktatásért szedjenek "használati díjat". A következmény az, hogy ezeknek az országoknak a szegény rétegei nem juthatnak hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz. A személyes jogon járó egyetemi oktatás a kis számú gazdagok számára van fenntartva, így az ország szellemi tőkéje vesz kárba. Sok országot kényszerítettek arra, hogy nagy egyetemi tandíjakat állapítsanak meg, és a felső évfolyamokon ne adjanak ösztöndíjat - ezt Pakisztánban magam is tapasztaltam. Sok országban előrehaladt az oktatás prívatizációja, az állam visszavonul az egyik legfontosabb kötelezettségének teljesítésétől, a mindenkire kiterjedő iskolázás támogatásától.

Kialakul egy, a társadalom szélére szorult tömeg, amelynek megléte komolyan veszélyezteti a társadalmi stabilitást.

Az IMF az egyetemek privatizációját úgy tünteti fel, mint a harmadik világ megsegítését szolgáló csodaszert. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy csak olyan szakokat létesítenek, amelyek gyors profitot hoznak, ilyen az üzleti élet irányítása, az informatika, a mérnöki szakok, az elektronika és az orvostudományok. Elitintézmények ezek, amelyek a gazdagok gyermekei számára nyújtanak drága képzést, elhanyagolják az egészségügy és a gazdaság számára fontos alaptudományokat.

Megdöbbentő, ahogyan az IMF ezt a hazugságot terjeszti, és sajnos kormányaink beveszik ezt a propagandát. Az IMF elfelejti közölni, hogy Európában az oktatás nagy része állami iskolákban és egyetemeken folyik, és az állam a kutatásokat is jelentősen támogatja. Ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is.

Minden ellenkező állítás dacára a helyi iskolákat a helyi önkormányzatok tartják fenn, a magásabb szintű oktatás elsősorban állami egyetemeken folyik, a tudományos, illetve technikai alapkutatásokat jelentős részben államilag támogatják. Természetesen léteznek magánegyetemek is, ahol az oktatást egy szűk kisebbség számára végzik, de a kutatómunkát ott is főleg állami pályázatokkal segítik, elsősorban olyan intézmények közvetítésével mint például az amerikai Nemzeti Tudományos Alap (NSF).

Veszély fenyegeti a természettudományt, mégpedig: a hagyományos nemzeti tudomány szélsőséges védelmezőinek részéről. Világosan le kell szögezni, hogy a tudomány univerzális. Ez nem jelenti azt, hogy minden bajunkra gyógyírt talál. Az is igaz, hogy egyes hatalmasok visszaélhetnek vele a szegények kárára, de ettől a tudomány még nem lesz imperialista. A természet mindenütt ugyanolyan, és mindegyik kultúrából származó tudósok hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt kétezer évben segítsenek feltárni a természet titkait. Korszakalkotó eredményekkel járultak. hozzá a tudományos módszerek kidolgozásához görögök, arabok, kínaiak, legújabban pedig Európa. Közös örökségünk a természettudomány, aki ezt birtokolja, már tudja a sorsát irányítani. Bűnös rövidlátás lemondani a modern természettudományról az Iszlám Tudomány, a Hindu Tudomány vagy bármilyen más tudomány nevében azon a címen, hogy az imperialista. Nem tagadható, hogy a hagyományos kultúrák sok értékes tapasztalati ismereteket halmoztak fel például a földművelésben, a gyógyfüvek hatásainak ismeretében stb. Ezt az értékes örökséget meg kell őrizni, össze kell gyűjteni racionális és tudományos eredményeit, de nagyon veszélyes, ha valaki ezt szembe akarja állítani a modern természettudománnyal.

A fejlődő ország tudósai sokat szenvedtek attól, hogy a világ nagy kutatóközpontjaitól el vannak zárva. Az utóbbi harminc évben az Abdus Salam Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ a fizika és a matematika területén, a maga szerény eszközeivel, megpróbálta ezt a gátat lebontani és az agyelszívást megszüntetni. Más területeken is létre kell hozni ilyen központokat azért, hogy segítsék a fejlődő országok tudományát. Az Internet páratlan eszköz ahhoz, hogy a tudósok kitörhessenek az elszigeteltségből.

A budapesti Tudományos Világkonferencián is részletesen tárgyalták ezeket a problémákat. A Dél országai is látják már, hogy milyen sok gazdasági és szociális hasznot nyújtanak a természettudományok, amelyeket eddig elhanyagoltak. A jelen írásban már részletesen bemutattuk azt a szakadékot, amely tovább mélyül azon országok között, amelyek hozzáférhetnek a tudomány eredményeihez és amelyek nem. A szegény országok érdeke, hogy az elektronikus folyóiratokat minimális előfizetési díj ellenében el tudják érni, mivel a hagyományos folyóiratok élőfizetési díja, a kiadók profitéhsége miatt, az utóbbi néhány évben csillagászati magasságokig emelkedett. Javasolom, hogy a fejlődő országok a legfontosabb folyóiratokat elektronikus formában, ingyen kaphassák meg.

Következtetések

A Föld és a civilizáció jövője attól függ, hogy a döntést hozó hatalmak el fogják-e zárni a tudomány eredményeiből erdőgazdasági és szociális előnyöktől a Föld népességének többségét képező nyomorgókat, vagy pedig igazságosabb világot teremtenek, amelyben a harmadik világ népei sem maradnak szegények. Ez csak elhatározás kérdése, mivel a világ pénzügyi, tudományos és technikai erőforrásai elegendőek arra, hogy a szegénység és a lesüllyedés problémáján segíteni tudjanak. Erre a kérdésre adott választól függ, hogy a jövő században ne legyenek háborúk, feszültségek, vagy pedig a háborúk sokaságát kell megélni.

Ha mi, a harmadik világban le akarjuk küzdeni a szegénységet, akkor véget kell vetnünk az egyenlőtlen cserearányokon alapuló egyenlőtlen hatalmi rendszernek. Olyan globalizációt akarunk, amely a szolidaritáson alapszik és nem olyan gazdasági cserén, amely - ahogyan írásunkban is kimutattuk - a szegényt bünteti,

Kormányainknak erőteljes lépéseket kell tenni az oktatás, a tudományos kutatás javítására. Ez legyen programjaink középpontjában, mert e nélkül nem lehetséges társadalmi és gazdasági fejlődés.

Irodalom

1. ABDUS SALAM: Notes on Sciences Education in Development of the South - Dél Bizottság (South Commission) 4. ülés, Kuvait, 1998. dec. 10-12.
2. HAROLD RAMKISSOON: Sience and Technology in Cuba Today
3. A divided World - MENAKSIH - SHEDDE interjúja, UNESCO, 112, (1999, május)
4. MENAKSIH SHEDDE: A divided World - UNESCO No. 112 p. 13 (1998)
5. Az 1999-es adatok HAROLD RAMKISSOON: Science and Technology in Cuba Today című munkából
6. Working Paper of the International Monetary Fond. How Big is the Brain Drain? prepared by WILLIAM J. CARRINGTON and ENRICA DETRAGIACHE: (1998. július)
7. ABDUS SALAM: Cooperation for Development - UNESCO World Science Report (1993)

__________________________

Elhangzott: Az Univerzum, a Föld és civilizációnk jövője konferencián, Budapest, 1999. július 2-6. Fordította: Menczel György.