TÓTH GÁBOR
1935 -1999

Akinek élete állandó mozgás, törekvés és megvalósítás, annak 64 év nagyon gyorsan eltelik. Ez csak kívülről nézve hosszú idő, amikor az elvégzett munkát egy szokásos életút során teljesítetthez mérjük.

Tóth Gábor 64 évéből negyvenet töltött a fizika tanításával a Budapesti Műszaki Egyetem fizika tanszékén. Jó tíz éve mind nagyobb számban fordultak elő olyan villamos- vagy gépészmérnök-hallgatók, akiknek már egyik, vagy mindkét szülője is tőle tanulta a fizikát.

A fizika tanításában a legjobb hagyományokat követte: csak annyi fizikát kell tanítani, amennyit az illető Kar kíván, de azt kellő mélységben. A formális, át nem értett tudást kevesebbre becsülte a tudatlanságnál, mert míg az előbbi a hamis tudat alapján csak méltatlankodást eredményezett, az utóbbinál el lehetett kezdeni tanulást.

Az általa írt jegyzetek jól tükrözik a megértett Fizikáért folytatott küzdelmet. Munkájának zömét azonban csak az ismerhetné meg, aki hajlandó lenne végignézni oktatás-módszertani próbálkozásait, tesztrendszereit, amelyek a legjobb külföldi törekvések meghonosítását, a hazai mérnökképzés igényeit tartották szem előtt. Az utolsó évtizedben adódott lehetősége arra, hogy a fizika tanítására mindenek előtt a feladatmegoldásokra - vonatkozó nézeteit szélesebb körben, nemzetközi konferenciákon is kifejtse.

A tudományos konferenciák rutinos résztvevője volt már régóta, de nyolcvanas évek végéig elsősorban a vákuumfizikai összejöveteleken találkozhattunk vele. Amikor 1958-ban a Fizika Tanszékre megkapta tanársegédi kinevezését, ott jó színvonalú alkalmazott vákuumfizikai kutatások folytak. Tóth Gábor hamarosan megtalálta azt a területet, amely a legnagyobb kihívást jelentette: a diffúziós szivattyú működési mechanizmusának kvantitatív értelmezését. A szivattyú működéséről a hozzávetőleges kép felfedezése óta közismert volt, de ennek alapján továbbfejleszteni, tervezni nem volt könnyű. Tóth Gábor hamar belátta, hogy itt csak a legfáradságosabb út járható, és hozzálátott az alkalmas matematikai eszközök megismeréséhez. Az alapelveket egyetemi doktori értekezésében tisztázta, majd az érdemi munkát egy német folyóiratban közölt 9 részes cikksorozatban fejtette ki és kandidátusi disszertációjában foglalta össze. A Boltzmann-egyenlet numerikus megoldásán alapuló eljárást természetesen csak a szűk szakma tudta értékelni, és az elismerés ezúttal nem is maradt el. A nemzetközi konferenciákon sikeresen bemutatkozó elmélet 1973-ban megkapta az alkalmazott fizikai kutatásoknak kijáró legnagyobb hazai elismerést, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Gyulai Zoltán díját.

Gábor megadta a tudománynak ami a tudományé, diákjainak azt a fizikát, amiből a legtöbb hasznuk lehetett, a világnak meg azt a nagy családot, amely mind ritkább errefelé. Négy gyereke, tíz unokája, saját kezével épített háza (házai, mert a gyerekeket is el kellett indítani) megannyi lehetőség az emlékezésre. És ahányszorosan belekarcolta magát a környező világba, ugyanannyi kapaszkodót hagyott az emlékezésnek és okot a gyászra az itt maradottak számára.

Füstöss László