Fizikai Szemle 1999/8 - Marx György: A Köröndtől a fekete lyukig

Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1999/8. 271.o.

A KÖRÖNDTŐL A FEKETE LYUKIG

Beszélgetés Szekeres Györggyel - University of New South Wales, Sidney

 

Marx György

Szekeres György 1911, május 20-án született Budapesten. Az Ausztráliai Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Július 10-én ő tartotta a Tudományos Világkongresszust követő Erdős Pál Emlékkonferencia záró előadását. Ezt az alkalmat fölhasználva kérdeztük gyökereiről, indíttatásairól, munkáiról.

- A Kölcsey Gimnáziumba jártam, akkor mi úgy hívtuk: Munkácsy utcai Gimnázium. Csak egy jó tanárom volt, de az nagyon jó volt, úgy hívták: Novobátzky Károly. Tőle tanultam meg szeretni a fizikát. Volt egy iskolai önképzőkörünk, abban én adtam elő - még szinte gyérekként - a speciális relativitáselméletről.

- A budapesti Műegyetemen vegyészmérnökként végeztem, miként sok nagy elődöm, például Wigner Jenő is. Ezután vegyészmérnökként dolgoztam a simontornyai bőrgyárban, ami - úgy tudom - még ma is létezik. Azért néhányszor onnan is elmentem az Ortvay Kollokviumra, mert akkor született, akkor érkezett Magyarországra a 20. század nagy tudományos újsága: a kvantummechanika. No meg simontornyai éveim alatt lettem matematikus. Én lettem Erdős Pál első szerzőtársa. A korai Budapesti években a halmazelmélet Cantor-féle végtelenjeivel foglalkoztunk.

- Erdős körébe tartozott Klein Eszter. Egyszer otthon pontokat és vonalakat rajzolgatva észrevette, hogy ha véletlenül felrajzol öt pontot, és ezek közül három nincs egy egyenesen, akkor 'mindig' van közöttük négy olyan pont, amelyek egy konvex négyszög csúcsai. És ezt teljes általánosságban be is bizonyította. Ezt hallva kezdett Erdős érdeklődni a kombinatorikus geometria iránt. Eszter tételét azután én általánosítottam, végül egy Erdős-Klein-Szekeres cikk tette a tételt klasszikussá. Beceneve a matematikusok körében Erdős Pálra visszavezethetően "happy end probléma" lett: Eszterrel 1936-ban összeházasodtunk. - Emlékszem az esküvő napjára - mondogatta Erdős, - egy nappal azután történt, hogy Vinogradov bebizonyította a páratlan Goldbach-sejtést.

- Egészen 1939-ig dolgoztam a bőrgyárban. Ekkor már nagyon égett talpunk alatt a talaj, ezért lógtunk el a feleségemmel Magyarországról Sanghajba, de magammal vittem a KÖMAL bekötött évfolyamait. Távoli rokonom szerzett állást egy ottani gyárba. Onnan azután a háború alatt a japán megszállás miatt nem lehetett kimozdulni. De hát akkor egy célunk volt: túlélni, és ez végülis sikerült. Nagyon bántott, ami Magyarországon, Magyarországgal történt. Pestet nagyon szerettem, igazi pesti fiú voltam. Fiatalkoromban az Andrássy út 83-ban laktam, szemben Kodály szobrával a Köröndön.

- A háború után mentünk Ausztráliába. Ott Adelaide egyetemének matematikai tanszékén már adjunktusi állást kaptam. Ez nekem nagyon megfelelt. Kezdő voltam, nem volt még előadói gyakorlatom, de jól éreztem magam. Tizenöt évig tanítottam ezen az egyetemen. Majd a New South Wales Egyetem matematikai tanszékén lettem professzor, Sydneyben. Később az Ausztráliai Tudományos Akadémia tagja. Erdős Pállal onnan is jó kapcsolatban voltam. Ha Ausztráliába jött, mindig nálunk lakott. És szeretett Ausztráliába jönni!

- A távollét után 1958-ban, két évvel a magyar népfelkelés után látogattam először vissza Magyarországra. Kinti barátaim féltettek, hogy soha nem fognak újra kiengedni, de hát ez zöldség volt. Kádár Jánost és politikáját tiszteltem. Nem bosszulta meg személyesen azokat, akik korábban olyan pimaszul bántak vele, akik nevében kirúgták egyik veséjét. Ezért lehetett Magyarországon sokkal civilizáltabb légkör, mint a szomszéd országokban. Ebben Erdős Pál nem értett velem egyet. 1958-ban Erdős Pállal együtt jöttem először újra Budapestre, voltaképp a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként. 1986-ban a magyar akadémia tiszteleti tagjává is választott. - Újra találkoztam Novobátzky Károllyal is, még élt, emlékezett is rám az iskolai időkből, nagyon szép beszélgetésünk volt. Matematikusok közt sok ellensége volt Novobátzkynak, talán mert túl modern volt és beavatkozott a matematika-tantárgyba is. De én bíztam benne! Iskolás gyerekekkel, fiatalokkal nagyon jól tudott bánni. Ez adta körünkben tekintélyét. Ha ő beszélt, halotti csend volt az osztályban. Még azok is figyelték, akiket nem érdekelt a tudomány.

- Nekem is voltak fizikus periódusaim. Például a fekete lyukasok nagyon szeretik azt a koordinátarendszert, amit én és Kruskal fedeztünk föl, egymástól teljesen függetlenül. Úgy tűnik, hogy ezt használva jobban ki tudnak igazodni a fekete lyuk furcsa vidékén. Nagyon érdekes, hogy ez a debreceni publikációm (ami a Varga Ottó differenciálgeométer-professzor tiszteletére kiadott emlékkötetben jelent meg) ilyen nagy visszhangot keltett, ez lett legtöbbet idézett munkám! Erdős és Turán a matematikának nem azzal a fejezetével foglalkozott, amihez a fekete lyukak természetes módon csatlakoznak. Úgy látszik, nekem eklektikus ízlésem van. Nem ragadtam teljesen semmihez hozzá, de hát ez magyaroknál gyakran megesik. Erdős Pál folytonos vándorlását, különös viselkedését is sokan furcsállották, de mi régi jó haverok voltunk.

- Most egy ausztrál kisvárosban, Turramurrában élek. Fiam kozmológiával foglalkozik. Ő is, leányom is megőrizte a Szekeres nevet, de számukra a magyar származás már inkább csak egy jó vicc. Sem fiamnak, sem lányomnak nincsenek gyerekei, génjeimnek velük vége szakad.