Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1999/7. 276.o.

James Burke: A NAP, AMELY MEGVÁLTOZTATTA A VILÁGOT

Alexandra Kiadó, Pécs. 1995. 415 oldal

A könyv tulajdonképpen valamiféle európai kultúrtörténet. Valójában nem egy napról szól, "amely megváltoztatta a világot", illetve felfogásunkat a világról, hanem a bevezetést is beleszámítva tizenegy fejezeten keresztül az európai történelmet és gondolkodásunk, kultúránk és civilizációnk fordulópontjait, változásait igyekszik végig követni. A könyv alcíme már sokat elárul ebből: "Hogyan változtatta meg Galilei távcsöve az igazságot - és más történelmi események, amelyek. drámai hatást gyakoroltak világképünkre. "

A korszellemnek, az uralkodó világfelfogásnak igen nagy a szerepe: a tudósok abban a gondolatkörben gondolkoznak, a mindennapi emberek aszerint cselekszenek. Ezen áttörni, egy új, alapvető felfogást meghonosítani az igazán nagy dolog, ami nem könnyű és általában nem megy gyorsan, különösen, ha a társadalom széles rétegeit tekintjük. ... a világkép kihat életünk minden aspektusára. A világ minden közössége mindenkor cselekedeteiben deklarálja saját elképzeléseit a realitásról. Az egész kultúra a korabeli valóságmodellt tükrözi vissza. Azzá leszünk, amit tudunk. És ha e tudás megrendül, akkor mi is. " (13. oldal)

Az első fejezetekben a középkorról van szó, egy bevezető fejezet után ("Ilyenek vagyunk"), olyan "lépésekről", mint például az ekevas, a hám és a lópatkó megjelenése a kilencedik században, majd - többek között - a jog előtérbe kerülése és az egyetem. "Egyetlen ősi vagy klasszikus civilizáció sem bírt az egyetemhez rokonítható intézménnyel." (58. oldal) A pestis járvány a 14. században pedig alig húsz év alatt Európa népességének felét kipusztította. Van továbbá szó építészetről, kódex másolásról stb. Mindenesetre az araboknak, görögöknek nagyobb jelentőséget, pozitívabb szerepet tulajdonít, mint az egyháznak és a kereszténységnek, amelyet mindig inkább negatívan értékel.

Majd megjelenik a könyvnyomtatás és a természettudomány. "A tudás kezdett egybeforrni a kísérletezéssel, és gyakorlati igazolással." "Gondolataink modern rendszerezettségét is a nyomdasajtónak köszönhetjük." (150. oldal) "Galilei az időmérő használatával hatalmas koncepcióbeli ugrást hajtott végre a tiszta levegőt átszelő golyók mozgását leíró hipotézistől a gyakorlati kísérletig, miután azt először absztrakt módon megtervezte, majd az eredményt átültette a valós kísérlet szintjére." (175. oldal)

A 18. század a gőzgép és az ipari társadalom kialakulásának százada Európában. Mind erről, mind az orvostudomány 19. századi fejlődéséről, a tulajdonképpeni természettudományos alapon nyugvó orvoslás megjelenéséről, külön fejezet szól. Majd nemcsak a darwinizmust, de szociál-darwinista "kinövéseket" is bemutatja és ideszámítja a hitlerizmust, a kommunizmust és a klasszikus kapitalizmust is (ez utóbbiakat természetesen negatívan értékelve).

Az utolsó két fejezet a tudomány, elsősorban a fizika 19. és 20. századi fejlődésének bemutatására van szentelve.

Meglepő, hogy a könyv legvégére az a szerző, aki az egész könyvön keresztül a tudomány és a haladás hívének mutatkozott, aki korábban megállapította, hogy "…életünk többé már nem teljesen a természet viselkedésének a függvénye" (197. oldal), milyen következtetésre jut. "A tudomány... egyáltalán nem az, aminek látszik. Egyáltalán nem objektív és pártatlan, minthogy a természettel kapcsolatos valamennyi megfigyelését megfertőzi egy adott teória léte. " (413. oldal) Pedig a tudományos módszer mégiscsak eredményesnek bizonyult: "...többé nem vagyunk kitéve a bőségből és éhínségből álló körforgásnak, amit az évszakok szeszélyei okozhatnak. Jóval nagyobb hatást gyakorolunk a természetre, mint amennyit az kifejthet ellenünk. " "Ez a hatalom, és a modern világ, mely ennek terméke, viszonylag újkori vívmány." (197. oldal) Azt is mondhatnánk, hogy a tudomány, a tudományos valóságmegközelítés vívmánya.

Sajnos, a könyv kivitelezése sok kívánnivalót hagy maga után. Gyenge minőségű a papírja és a nagyszámú kép közül nem egy teljesen használhatatlan.

Berényi Dénes