Fizikai Szemle nyitólap |
Tartalomjegyzék |
Federico Mayor
az UNESCO fõigazgatója
A huszadik század legnagyobb részében - valójában egész történelmünk folyamán - a tudományt túl gyakran állították a háborít, az uralom és a hatalom szolgálatába. Egyesek szerint a háború tudománya és technikája kizárólag a mi századunk sajátja, az ipar, tudomány és stratégia társulása a tudománytörténet átmeneti fázisa, Hirosima és a Holocaust sajnálatos eltévelyedések. Arra következtetnek, hogy a barbarizmus nem történhet meg újra. E nézettel nem értek egyet. Felhívom most Önöket, mivel egy új évszázad, egyben új évezred hajnalán vagyunk - a tudósoknak jobban fel kell emelniök a hangjukat, mint valaha. Túl gyakran voltunk túl csöndesek. A tudomány és számos tudós - sok évszázadon át a folyosókon sétált a hatalom árnyékában, hozzájárulva a hatalom gyakorlásához, konzerválásához és hódításaihoz.
Új világot kell terveznünk, amelyben az érv ereje helyettesíti az erõ érvét. Olyan világot, amelyben a tudomány nem a háború kultuszához járul hozzá, de kulcseleme lesz a béke kultúrájának, tisztelve az életet és az emberi méltóságot. 1989-ben a szovjet tömb összeomlott, mivel olyan egyenlõségen alapult, amely elfelejtette a szabadságot. Mostanában mindenhol omladozik az olyan rendszer, amelyet a szabadságra alapítottak, de amely elfelejtette az egyenlõséget. Új módon kell gondolkodnunk! Másképpen gondolkodnunk. Megtalálni a lehetõségét, hogyan vihetjük át a gyakorlatba "az emberiség intellektuális és morális szolidaritását", amint az UNESCO Alkotmánya kijelenti. Lelkiismeretes tudományra van szükségünk, hogy megelõzhessük a konfliktusokat.
Sajnos, továbbra is befektetünk a múlt relikviáiba. Az uralom és erõszak halálos eszközeibe. Igaz, vannak bíztató jelek: az UNESCO 1998 évi Tudományos Világbeszámolója azt jelzi, hogy az Európai Unióban 1986 és 1995 között 20 %-kal csökkent a katonai kutatásba és fejlesztésbe történt befektetés. Láttam azonban katonai kiadásokat RD költségvetésekbe rejtve. Az UNDP szerint 1995-ben a világ mintegy 800 milliárd dollárt költött katonai célokra, ami a világ népessége majdnem felének fix jövedelmét jelenti. Az átlagos védelmi költségvetések ma éppoly magasak, mint a hetvenes években, a nemzetközi fegyverkereskedelem majdnem háromnegyede szegény országokba irányul. Sok fejlõdõ országban, (de fejlettekben is) a védelmi ráfordítások elnyelik a ritka és értékes pénzforrásokat, amelyeket az oktatásra, technikai és tudományos fejlõdésre, távközlési infrastruktúra kiépítésére, a környezet és a kultúra megõrzésére fordíthattak volna. Meg kell állítanunk a fegyverkezés, az erõszak arzenáljának dömpingjét, amelyben maguk az országok veszik igénybe forrásaik legtöbbjét. Ugyanakkor, amikor a tudomány képessé tette az embereket, hogy megszabaduljanak a fizikai kényszerektõl, ahhoz is hozzájárult, hogy emberi lények új és néha elõre nem látott veszélyeknek legyenek kitéve, amelyek közül sokat csak mostanában ismerünk fel. A tudomány maga nem vezet kényszerekhez. A tudománynak nem kellene abbahagyni a matematikailag korrekt érvelést. Tükröznie kellene viszont ezen érvelések kihívásait és következményeit is.
A tudomány etikájának társulnia kell a tudósok etikájával. A tudós nem maradhat csöndben a tudományhoz kapcsolódó dolgokkal kapcsolatban, mivel bolygónk, vagy fajunk jövõje forog kockán a biotechnikában, a nukleáris, bakteriológiai és kémiai technológiákban. Még nagyon keveset tudunk ezek hatásairól az emberi lényekre és a környezetre. Vegyük a láthatatlan kémiai szennyezés példáját. Becslések szerint évente ezer kémiai termék kerül piacra, a világon ma körülbelül 76000 kémiai termék van kereskedelmi forgalomban. De közülük csak 1500-at próbáltak ki teratogén hatásuk, vagyis veleszületett hibák létrehozásának képessége szempontjából. Az UNESCO-hoz érkezõ tudósok szerint többet kell tudnunk ezeknek a kipróbálatlan termékeknek a bioszférába való kibocsátásáról, amelyek közül a jelek szerint soknak komoly következményei vannak az emberi és állati egészségre és reprodukcióra.
Nem korlátozhatjuk a tudományos kutatást anélkül, hogy az emberi lelket ne korlátoznánk. Nem a tudományt kell korlátoznunk, hanem a visszaélést a tudomány alkalmazásakor. A tudománnyal való visszaélés kockázatával kapcsolatos leghatékonyabb választ valószínûleg maga a tudomány adja. Egyedül ez fedheti fel tárgyának összetettségét, deríthet fényt a vele kapcsolatos kockázatokra és javasolhat megoldást. Tisztában kell lennünk: senki nem járulhat hozzá a béke megalkotásához a tudás útjait bezárva, félve szembekerülni új és ismeretlen területekkel. Mernünk kell tudni és tudnunk kell merni.
Bátorítanunk kell a legszélesebb részvételt a "kognitív demokráciában", amelyben minden polgár képes lesz megérteni a jelenlegi technikai-tudományos folyamatokat és reflektálni az ezzel kapcsolatos dolgokra. Alapvetõ tudományos elhatározások szükségesek tudósok, reprezentatív intézetek és a nagynyilvánosság konzultációja alapján. Két fontos lépést kell megtennünk. Az elsõ lépés az egész élet folyamán való oktatás, amely nélkül nem lehet demokrácia és tudatos egyetértés. A másik egy "új gondolkodásmód" kialakítása, amely lehetõvé teszi számunkra, hogy megértsük a világot a maga komplexitásában, irreverzibilitásában és megjósolhatatlanságában.
A tudomány nem lehet vak. Nem lehet rövidlátó sem. Elõre kell tekintenie a 21. századba, elõre kell látnia a jövõ szükségleteit, elõre kell látnia a jövõ irányzatait, rá kell világítania a hosszútávú következményekre. A tudósokat a jövõ etikájának kell vezérelnie, mivel a jövõ az egyetlen, még érintetlen örökségünk. A tudomány, akár a társadalom többi része, felelõs azért, hogy túllásson az azonnalin. Manapság túl gyakran irányít bennünket a sürgõsség zsarnoksága, azonnali eredményeket, termékeket és hasznot követelve.
Ha azt akarjuk, hogy a tudomány valóban hozzájáruljon a béke építéséhez, az is szükséges, hogy megosszuk a tudományos kutatás eredményeit és bátorítsuk a fejlett és fejlõdõ nemzetek tudományos együttmûködését "a gondolatok és a tudás szabad cseréje" alapján, amint azt az UNESCO Alkotmánya ajánlja. Az argentin Bernardo Houssay- orvosi Nobel-díjas - professzor szavai szerint "nincs alkalmazott tudomány, ha nincs tudomány, amit alkalmazzunk". Parancs számunkra, hogy áthidaljuk a gazdag nemzeteket a szegény nemzetektõl elválasztó szakadékot, és hogy bátorítsuk az információs technika, a tudományos kutatás minden berendezése és eszköze számára a megfelelõ társadalmi beépülést. Hogy beszélhetünk a tudomány és technika hozzájárulásáról a békéhez, amikor a világ népességének 18 %-a birtokolja mindenfajta forrás 80 %-át, amikor a világon 600 000 faluban nincs elektromosság? Számukra mit jelenthet az "információs sztráda"? Hogy részesülhetnek a tudomány eredményeibõl? Hogy férhetnének hozzá a második generációs internethez, amikor azt sem tudják, milyen az elsõ generációs internet? A 21. században határok nélküli tudományt kell kiépítenünk.
Felhívom Önöket, hogy emeljék fel hangjukat akciókat követelve a célból, hogy megnevezzük mai világunk igazi kihívásait. Új indulási lehetõség: a 2000. évet az ENSZ Közgyûlése a Béke Kultúrája Nemzetközi Évévé nyilvánította. Egyesítsük erõfeszítéseinket!
Az UNESCO Budapestre szervezi az 1999-es Tudományos Világkonferenciát abban a meggyõzõdésben, hogy az eljövendõ században a tudomány fõ szerepet játszik a béke kultúrájának megalkotásában, és kritikus szerepet játszik a jelenlegi átmenetben: elvezet majd a háború, erõszak és uralom kultuszától. Sokkal több munkát kell befektetnünk a béke megalkotásába. Elõre kell tekintenünk, hogy megelõzzük a konfliktusokat. E tekintetben a tudomány fõ szerepet játszik, mivel segíthet megérteni környezetünk komplexitását, informálni a nyilvánosságot a megfordíthatatlan károsodások lehetõségérõl, kidolgozni a bolygónk és fajunk megsemmisítését elkerülõ politikákat. Segíthet jobban megértenünk felelõsségünket a jövendõ nemzedékek iránt. Segíthet felépítenünk a tudásnak a jövõ etikáján és a 21. század valóban tanulóképes társadalmán alapuló demokráciáját. Felhívom Önöket, mindannyiukat, alkotó módon járuljanak hozzá, hogy a világ minden népe számára világosabb horizontokat mutathassunk, mikor belépünk a harmadik évezredbe.
A "Hosszú út a
békéhez" Pugwash Konferencia megnyitó
elõadásának tömörített változata.
A szerzõ engedélyével közöljük.
Fordította: Zsolt Gábor