ÜDVÖZLET A FIZIKUSOKNAK ÉS FIZIKATANÁROKNAK

Pálinkás József
Oktatási Minisztérium politikai államtitkár

Az Oktatási Minisztérium nevében tisztelettel és nagy örömmel köszöntöm az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1998. évi Vándorgyűlésének résztvevőit sajátos érzés államtitkárként köszönteni azt a rendezvényt, amelyre korábban résztvevőként jelentkeztem be, és úgy képzeltem, néhány napot együtt tölthetünk és beszélgethetünk kutatásaink és a fizika jövőjéről ebben a kellemes gödöllői környezetben. Ebből majdnem minden megvalósul: a gödöllői környezet kellemessége, az őszinte baráti beszélgetések, és az elmélyült, komoly vita, arról merre is halad a fizika és merre halad ezen belül a magyarországi fizikai kutatás és oktatás. sajnálom, hogy nem vehetek részt ezekben a beszélgetésekben és vitákban.

Ennek a közösségnek, a magyar fizikusok közösségének tagjaként a Társulat munkáját és a kollégák szinte mindegyikét személyesen ismerem. Ezért az oktatási Minisztérium politikai államtitkáraként köszöntöm ugyan a Vándorgyűlést, köszöntésem mégis személyesebb és belső ügyeinket ismerőbb.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat egy nemes célokat maga elé tűző, nagy hagyományokkal rendelkező civil szervezet. A fenti jellemzők mindegyike olyan, amelyeket az Orbán-kormány támogatandónak tart. Az ELFT céljai között a fizika magyarországi kutatásai és oktatása szerepel. E célokat a Társulat mindig is elválaszthatatlannak tartotta egymástól. Elválaszthatatlan a kutatás és az oktatás egész rendszere. Az egyetemi oktatás és kutatás egysége nyilvánvaló, már-már evidencia. Az egyetemi oktatás pedig sok-sok szállal kapcsolódik a közép- és általános iskolai oktatáshoz. A kormány az oktatást, a kutatást és a fejlesztést szoros egységben képzeli el, és az új Oktatási Minisztérium szervezetében is kifejezi ezt az egységet. Az oktatás teljes egésze és a kutatás meghatározó része ezen tárca hatáskörébe tartozik. A kutatás és fejlesztés természetesen nem csupán az oktatáson keresztül kapcsolódik a társadalom szövetébe, ezért a kutatás és fejlesztés intézményei más minisztériumok és köztestületek hatáskörébe is beletartoznak. A Magyar Tudományos Akadémia a Gazdasági Minisztérium, amelyhez az OMFB tartozik, a tudomány és technológia-politika aktív résztvevői lesznek, csakúgy mint az újonnan létrejött Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

A tudományos kutatás és fejlesztés területén számos kormányzati feladat áll előttünk. Ezek közé tartozik természetesen a tudománypolitikai döntéshozatal rendjének kidolgozása. Megkerülhetetlen kérdés azonban, hogy milyen anyagi forrásokat szándékoznak a kutatásra és fejlesztésre fordítani. szándékosan kerülöm a költeni szót, a kutatásra és fejlesztésre fordított anyagi forrásokat ugyanis befektetésnek tartjuk. Milyen mértékű befektetéseket tervez tehát a kormány? Jelenleg a nemzeti össztermék körülbelü1 0,6-0,7%-át fordítjuk kutatásra és fejlesztésre. Ez a hányad az országok rangsorában az utolsó helyek egyikét jelenti. Szándékunk az, hogy négy év alatt ezt az arányt 1,5-1,6%­ra növeljük. Ez a növekedés természetesen csak az ipar, a magánszféra jelentós mértékű bevonásával érhető el. A direkt költségvetési ráfordítás növelésével, adókedvezményekkel és a magas technológiai színvonalon termelő válla1atok magyarországi kutatási és fejlesztési megrendeléseinek ösztönzésével elérhető a kívánt növekedés. Ehhez azonban a kutatási és fejlesztési intézményeknek is keresniük kell a kutatási és fejlesztési kapacitásuk jobb kihasználását. Egyedül költségvetési forrásbó1 ilyen mértékű növekedés nem érhető el. Reálisnak tűnik az a megoldás, hogy a jelenlegi ráfordítási arány és az elérni kívánt arány közötti különbség felét direkt költségvetési forrásból finanszírozzuk abban az esetben, ha ez együtt jár a kívánt növekedés másik felének a vállalati szféra által történő finanszírozásával. Természetesen itt fontos kormányzati feladat a megfelelő jogszabályi háttér, a kutatási és fejlesztési támogató környezet kialakítása. A magyar tudomány kimagasló eredményeit nem kell e körben külön méltatni. A magyar fizika a világnak szellemóriásokat adott. Wigner Jenő, Szilárd Leó, Gábor Dénes neve mindenütt ismert. A magyar fizika ma is figyelemre méltó kutatási eredményeket produkál. A magyar fizikusok neve a világ számos laboratóriumában ismert. Úgy gondolom, arra is van esély, hogy ez továbbra is így legyen. A magyar diákok nemzetközi diákolimpiákon elért eredményei is növelik bennünk a reményt. Miniszterelnök Úr néhány nappal ezelőtt fogadta a diákolimpián sikerrel szerepelt (15 résztvevőből 15 dobogós) csapatokat és felkészítő tanáraikat, ezzel is kifejezve a figyelmet, amelyet a kormány a tudományra és az oktatásra fordít.

Kiemelkedő tudományos eredményeink és a tudomány eredményeinek mindennapos felhasználása ellenére az általános életérzésben jelen van bizonyos tudományellenesség, vagy finomabban fogalmazva tartózkodás a tudománnyal szemben. A Vándorgyűlésen nem kerülhetjük meg ezt a kérdést sem. Meg kell vizsgálnunk, mit tehetünk ennek megváltoztatására. Nem vált-e az ezredvég tudomány éppen mélyre hatolásával és részletességével félelmet keltővé? A tudomány és ezen belü1 a fizika eszközeiben és nyelvezetében nem idegenedett-e el a mindennapi valóságból? Az ezredvég a kommunikáció korszaka. Megfelelően tudjuk-e közvetíteni a tudomány eredményeit és a tudomány fontosságát? Ezzel a kérdéssel már át is léptünk az ELFT feladatainak másik körébe, az oktatás területére. A Társulat néhány éve kezdeményezte a fizika felsőfokú oktatásának áttekintését, a jövő útjainak keresését. A fizikusok elsők voltak ezen a területen. Azt gondolom, a Társulatnak néhány további kérdést is meg kell vizsgálnia: (1) Hogyan tehető a fizika kultúránk részévé? (2) Megfelelően tanítjuk-e a fizikát az általános és középiskolában?

A huszadik század a fizika nagy felfedezéseivel kezdődött. Ezen nagy felfedezések közül kevés dolog vált kultúránk, közgondolkodásunk részévé. Közgondolkodásunk része a röntgensugárzás, szinte szinonimája a valamibe való belelátásnak. Közgondolkodásunk része a relativitáselmélet is. Nézetem szerint ez a magyar nyelvben rosszul rögzült és vulgárisan azt értik rajta, hogy "minden relatív". A relativitás elve azonban éppen azt jelenti, hogy a lényeg, azaz a törvény az abszolút (koordinátarendszertől független). Milyen jó is lenne, ha közgondolkodásunkban az rögzülne, hogy mindegy, hogy éppen hol vagyunk, a törvény ugyanúgy érvényes.

Igen fontos teendőink vannak abban a tekintetben, hogy a természettudományt, a természettudományos gondolkodást kultúránk, közgondolkodásunk részévé tegyük.

Ebben az oktatásnak igen fontos szerepe vall. Kérem fontolják meg azt, hogy hogyan lehetne a fizika oktatását közérthetőbbé, gyakorlatiasabbá tenni. Megtalálni az egyensúlyt az elvek és a mindennapi gyakorlat között: a gyönyörű elméleti konstrukció és annak élvezhető, befogadható előadása között.

A természettudományos oktatás és ezen belül a fizika ma Magyarországon nagy gondban van. A rendszerváltás után a sikeres életpálya ígéretét nem elsősorban a természettudományos oktatásban való részvétel jelenti. Nézzünk szembe azzal, hogy ma nem az egyetemek természettudományi szakjain van nagyméretű túljelentkezés. A műszaki és természettudományos képzés versenyhelyzetének helyreállítása egyszerre kormányzati feladat és belső szakmai ügy. A természettudományos végzettségűek fő foglalkoztatója manapság az államon keresztül a köz, és a köz szegény. A köz javainak gyarapítása a kormány feladata is, és a köz javainak gyarapodásával a természettudományos végzettségűek helyzete is javulni fog. Nem csupán ez azonban a remény vagy a kitörési pont. Sokkal inkább látom annak elérését és bemutatását, hogy a természettudományos vagy speciálisan a fizikai tudás hasznos. Hogy a fizikát, a fizikát is ismerő ember jobban meg tudja oldani a feladatokat, legyen az egy bonyolult rendszer modellezése vagy bármilyen más feladat. A fizika közismereti tárggyá tétele, hasznos közismeretként való elfogadtatása az igazán fontos kitörési pont és ez, ha nem is azonos mértékben, de érvényes a köz- és a felsőoktatásra egyaránt.

A fizika végzettség versenyképes végzettséggé tételének és a fizika közismereti tárgyként való oktatásának feladatát látom én ma igen fontos kérdésnek, és ajánlom tisztelettel megvitatásra. A magam és az Oktatási Minisztérium részéről örömmel veszek minden erre vonatkozó kiérlelt javaslatot. Azt kívánom, hogy a Vándorgyűlés legyen eredményes és a már megszokott módon jó hangulatú.
_________________

Elhangzott az Eötvös Társulat gödöllői vándorgyűlés megnyitóján, 1998. augusztus 25-én.