A JÖVŐ TITKAI

Szőke Ábrahámmal a Lauder Gimnázium tanárai és diákjai beszélgettek

Lázár István

Professzor úr nem véletlenül látogatott épp most haza, Magyarországra.

Valóban. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségiztem, ami akkor még a Markó utcában volt. Most van az 50 éves érettségi találkozónk.

Az egy híres iskola. Ott tanult többek között Károlyi Mihály, Kemény János, Soros György, Tom Lantos is.

Igen, Kemény János például 4 évvel volt idősebb nálam. Soros Györggyel pedig egyidősek vagyunk.

Ezután hol folytatta a tanulmányait?

1949-ben elhagytam az országot és Izraelbe mentem, ahol a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanultam fizikát. Dolgoztam a Weizmann Intézetben is. Izraelben 20 évet töltöttem el, majd kimentem az Egyesült Államokba. Fizikus lettem, tanítottam is. Legtöbbet a lézerekkel foglalkoztam. Most a kaliforniai Lawrence Livermore Laboratóriumban dolgozom.

Mára egyre inkább összemosódik a fizika, kémia, biológia. A fizikusok sem igen maradnak meg a klasszikus értelemben vett fizikánál. Önnel is ez történt?

Igen. Most úgy gondolom, hogy a biológiai problémák a legérdekesebbek, ez fejlődik a leggyorsabban, legdinamikusabban. Hadd említsem a klónozás kérdését. Fizikusként is egyre többet foglalkozom a biológiával. Feleségemmel, aki velem ellentétben jó biológus, egy számítógépes programon dolgozunk, amely bizonyos adatok alapján bonyolult fehérjeláncok szerkezetét segít megfejteni, modellezni.

Amikor a professzor úr elfogadta meghívásunkat, azt mondta, hogy az elkövetkezendő 50 év problémáiról beszélne szívesen. Engedje meg, hogy ezek közül először a túlnépesedésről kérdezzük meg a véleményét!

45 évvel ezelőtt a Héber Egyetemen tanultam, demográfiát, ami nagyon érdekes tudomány. Sok mindent jól lehetett előre látni. Európában volt egy demográfiai változás. Nagyapámnak például 8 fia volt, abból 5 meghalt és csak 3 nőtt fel. 100 évvel ezelőtt ez általános volt; a gyerekek fele, vagy csak harmada érte meg a felnőtt kort.

Ergo, ha nem volt 3-4 fiad, akkor fogyott az emberiség. Aztán megtalálták a diftéria, a tbc, a gyermekbénulás ellenszerét, és hirtelen minden gyerek felnőtt. Európában erre gyorsan lecsökkent a gyermekek száma, így a népesség itt nem nő. Mára ugyanez Kínában és Indiában is megtörténni látszik. Reméljük, rövid időn belül Afrikában sem lesz ez másként!

Úgy tűnik, az emberek nem fognak olyan mértékben sokasodni, hogy attól kelljen tartani: Nem férünk majd el a Földön.

Napjaink másik sokat emlegetett problémája a hulladékok, környezetszennyezések kérdése. Például mi a véleménye a vizek tisztaságáról?

Ez nagyon nagy probléma, igen sok országban a víz nagyon központi kérdés. Kaliforniában, ahol most lakom, a vizek 80 %-a öntözésre megy, de ott minden szennyvizet megtisztítanak. Ez persze nagyon sokba kerül. Ezzel kapcsolatban a legjobb ötlet - ami nem új ötlet, hiszen öregebb, mint én vagyok - az, hogy az áruk árában már legyen benne a majdani tisztítás, elhelyezés költsége is. Ez sajnos még általában nem így van.

Ha így lenne, tisztább lenne minden. A papírzacskó ma drágább, mint a műanyag-zacskó, bár a papír lebomlik a műanyagot meg el kell majd temetni, de annak a költségeit az adódból fedezik, számodra láthatatlanul, s így hajlamosak vagyunk a látszólag olcsóbb nylonzacskót választani.

Miben látja a professzor úr a jövő energiaforrását, mire fogunk majd támaszkodni, ha a szén- és az olajkészletek megfogyatkoznak?

Valóban igaz, hogy az olaj el fog fogyni, az ára ezért egyre magasabb lesz, az autóknak is bizonyára mást kell majd használni. Van azonban elég másfajta energiahordozó, Kanadában van annyi szurokhomok, ami 300 évre elegendő olajat tartalmaz, csak ki kell nyerni belőle. Már azt is tudják, hogyan, csak az a kérdés, hogy mennyibe kerül, és hogy mi lesz az atmoszférával!

AZ autók talán majd nitrogént fognak használni, s nem benzint. A víz elektrolízisével lehet nitrogént gyártani, ami elégetve megint vizet ad. Ez lehet egy körforgás. Aztán meg lehet használni atommag-energiát, sőt egyszer talán magfúziót is. Ezt most Livermore-ban próbálják lézerekkel megvalósítani, de még eltart egy jó darabig, amíg energia lesz belőle, egyelőre minden nagyon drága ezzel kapcsolatban. Az alapelvet megpróbálom nagyon egyszerűen elmondani.

Tudjuk, hogy a deutérium és a trícium négyes héliummá fuzionálhat, ezenközben egy neutron is kiszabadul. Ehhez nagyon magas hőmérséklet kell, akkor viszont nagy energiát nyerünk. Ha az atommagok közt nem lenne a Coulomb-taszítás, akkor a dolog sokkal egyszerűbben menne, de mivel van, ezért mintegy 100 millió fokra kell felmelegíteni az anyagot, akár csak a Nap belsejében.

Az alapötlet az, hogy a felmelegedést összenyomással érjük el. Mindenki tapasztalta már, ahogy a kerékpár-pumpa felmelegszik, miközben összenyomjuk benne a levegőt. Nos, az elv itt is nagyon hasonló, csak sokkal nagyobb arányú összenyomást kell létrehozni. Ehhez egy körülbelül 1 mm átmérőjű gömböt veszünk, amit kis atomsúlyú anyaggal, leginkább egyszerű műanyaggal veszünk körül, azt olyan nagyon felmelegítjük, annyira, hogy gáz lesz belőle, és ez a keletkezett gáz, az akció-reakció elv alapján összeszorítja az anyagot, ami így felmelegszik. Ez az összenyomás most körülbelül azt jelenti, hogy a sűrűsége 0,1 g/cm³-ről 300 g/cm³-re nő. Az összenyomást, felmelegítést pedig nagyteljesítményű lézerekkel végezzük, ugyanis a lézerfény olyan meleg, hogy elvileg végtelenül melegre is felmelegíthet. Az így hirtelen felmelegített anyag nagy sebességgel gázzá válik, ami nagy nyomást fejt ki a gömbre. A hirtelen összenyomás olyan hőmérséklet-emelkedést eredményez, hogy beindulhat a fúzió. Igy laboratóriumban kiváltott magfúziós lökésben már 10¹⁰-10¹¹ db neutron keletkezését is tapasztalták. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de megcsinálni sokkal bonyolultabb.

Nem lenne jobb egy nagyobb gömböt összenyomni és több energiát nyerni?

De sokkal jobb lenne! A baj az, hogy még a kis gömbnél is túl nagy lézerek kellenek. Ha tudnánk nagyobb lézereket csinálni, akkor nagyobb gömböt lehetne összenyomni. Kérdés, hogy mennyibe kerül még sokkal nagyobb lézereket csinálni.

Ismerjük Szilárd Leó, Teller Ede történelemformáló tevékenységeit. Mit gondol mekkora befolyása van a tudósoknak a politikára napjainkban, ugyanis gyakran tapasztalhatjuk, .hogy a politikusok csak rövid távon szeretnek tervezni, míg a tudósok éppen inkább hosszú távon gondolkoznak?

Nem tudom, még abban sem vagyok biztos, hogy a tudósok mindig hosszú távra gondolnak. Mostanában ilyen ütközőpont a biotechnológia alkalmazása, a klónozás. Tudósok csinálják, és nem biztos, hogy átgondolják, hogy mi lesz belőle. Nem hiszem, hogy a tudósoknak patentjük van arra, hogy mit kell csinálni, abban sem hiszek, hogy sokkal különbek, mint a politikusok. A különbség csupán az, hogy a politikusok azért politikusok, mert dönteni akarnak, a tudósok meg azért tudósok, mert gondolkozni akarnak. Ha a politikus jó, akkor úgyis meghallgatja, mit mondanak a tudósok, de végül mégis neki határoznia.