Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1998/6. 191.o.

EÖTVÖS PROFESSZOR ÚR

Klinghammer István
Eötvös Egyetem, rektorhelyettes

Egyetemünk Eötvös Loránd munkásságát bemutató kis kiállítással kívánja kifejezni tiszteletét névadója iránt.

Eötvös Loránd mintegy családi örökségként hozta apjának, báró Eötvös Józsefnek, - az 1848-as forradalom vallás- és közoktatásügyi miniszterének - progresszív szemléletét és a közművelődés iránti érzékenységét. A budapesti egyetemen jogot tanult, de érdeklődése a természettudományok felé fordult, és ezek tanulmányozására a heidelbergi, majd a königsbergi egyetemre ment. Heidelbergben lett bölcsészdoktor, Kirchoffnál és Helmholtznál tanult, és a klasszikus fizika műveléséhez szükséges kísérleti készséggel és matematikai felkészültséggel tért haza 1870-ben Magyarországra. Huszonnégy éves volt, amikor 1872-ben egyetemi tanár lett az elméleti fizika tanszéken. Szorgalmával és tehetségével hamar igazolta a még akkoriban is ritkaság számba menő korai kinevezést. Két nagy műve, a felületi feszültség törvényét leíró képlet és a földi nehézségi és mágneses tér változásait feltáró módszer és elmélet a hazai fizikai kutatás ragyogó teljesítménye és egyben a klasszikus fizika utolsó alkotásainak egyike volt.

1878-tól 1919-ben bekövetkezett haláláig -1894/95-ös vallás- és közoktatásügyi minisztersége kivételével - a kísérleti természettan nyilvános rendes tanára volt.1891/ 92-ben egyetemünk rektora.

Már fiatalon kijelölte a maga számára azokat az erkölcsi és tudományos elveket, amelyek szerint életét le akarja élni. Eleinte a tudományos becsvágy és a tiszta igazság keresése fűti, de érettebb korában már tudatos benne a szociális becsvágy is. Az Akadémia elnöki székéből a tudományos kutatás és a nemzet, a társadalom felemelkedése között ható szoros összefüggésről beszél. A kulturális felemelkedést, a felsőfokú tanulmányok végzésének lehetőségét a nemzet minden tagja számára biztosítandónak óhajtotta. Minisztersége idején tudós középiskolai tanárok képzésének programjával, a francia École Normale Superieure mintájára hívta életre az Eötvös Kollégiumot.

Máig érvényes, úttörő véleményt képviselt a felsőoktatás számos alapvető kérdésében. Meggyőződéssel vallotta, hogy az egyetemi oktatás színvonalát tanárainak egyénisége határozza meg.1891. évi rektori székfoglalójában erről így beszélt: "Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csakis ott, ahol tudósok tanítanak."  Tudósnak nem lexikális értelemben vett sokat tudót, hanem a tudomány alkotó művelőjét tartotta. S ő maga valóban nemcsak ismerője és átadója, hanem alkotója is a tudománynak.

Eötvös Loránd a BEAC alakuló közgyűlésén,1890-ben, ékesszólóan beszélt a klub feladatairól, elsősorban arról, hogy a BEAC-nak a Tudományegyetem oktatási és nevelési elveivel összhangban kell működnie. Emlékeztetett arra a korábbi parlamenti felszólalására, amelyben azt fejtegette, hogy az olimpiai és püthói játékok szép korában a testi és szellemi erők úgyszólván mint egyenrangú tényezők küzdöttek a versenypályán és a költő is megtisztelőnek tartotta, hogy homlokát olajfaággal koszorúzták. E felfogásnak volt köszönhető, hogy a második Wekerle-kormány kultuszminisztereként hatékonyan segítette a hazai olimpiai mozgalom elindulását. Mint a Magyarországi Kárpát Egyesület elnöke - cikket írt a "Herkules" című lapban a természetjárásról: " Turista az aki útra kel azért mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepette álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek. Turista az, aki az álomkép eredetijét fáradtságtól nem riadva keresi. "

________________

Elhangzott 1998. május 19-én, az ELTE Professzorok Házában rendezett Eötvös kiállítás megnyitóján.