Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1998/2.

SZILÁRD LEÓ CSALÁDFÁJA

Czeizel Endre
Nemzeti Egészségvédelmi Intézet

Az apai rokonság

Az apai ágú dédapának (I/1) a neve nem ismert, noha életéről a családi legendárium beszámol. Szülei a 18. század közepe táján érkezhettek Galíciából a történelmi Magyarországra, az Árva-megyei Nagyfaluba, amely 1683-ig megyei székhely volt. A dédapa 1790 körül született. A zsidó családokban korábban csak a keresztnevet használták. II. József uralkodása alatt (1780-1790) rendeletben írta elő a családinév használatot. Innen adódik neveik német eredete és viszonylag szűk spektruma. Lehetséges, hogy az apai dédapa Spitz (csúcs) családneve lakóhelyének földrajzi jellegzetességéből adódott, mivel a magas hegyekből álló, jelenleg a szlovák és lengyel határon fekvő Kárpátok területén lakott. Mégpedig nomád pásztorként, amely meghatározta életmódját. 80 éves koráig élt, későn házasodhatott, mivel csak egy fiú és három leány gyermekéről tudnak a családban. A fiú volt Szilárd Leó apai nagyapja.

Spitz Sámuel (II/4) 1825-ben Nagyfalun született és feleségül Klopstock Leontinát (II/5) vette. Felesége ugyancsak zsidó családból származott, akik korábban a Tátra hegyei között lévő Matina nevű faluban éltek. Klopstock Leontina édesapjának: Josephnek (I/4) első házasságából még két fiú és három lány született. Felesége halála után Klopstock Joseph újraházasodott, ebből a kapcsolatból egy fia és három lánya született. Az utóbbi fiú: Adolf (II/14) Spitz Sámuel egyik lányát: Gizellát (III/13) vette feleségül, vagyis a Spitz és Klopstock család között két házasság is rokoni kapcsolatot létesített. Spitz Sámuel és Klopstock Leontina összeházasodásuk után a Vág völgyében fekvő Turdossinba költözött, ahol a családfő mezőgazdasággal foglalkozott. Itt született Szilárd Leó apja is. Spitz Sámuel erősakaratú, vakmerő (talán túlságosan is), nyughatatlan, családjával is erőszakos ember volt. A gyorsan szaporodó gyermekek miatt amolyan vállalkozóként Zólyom megyében, a Detva melletti Véglesen bérelt birtokot a magyar földesúrtól. Így került, bérleményként, tulajdonába Végles várkastélya, ahova csak felvonóhídon lehetett bejutni. Itt élt a tíz gyermekből álló nagy család. A rossz föld miatt elsősorban burgonyát termesztett és ebből pálinkát készített, meg kecskenyájat tartott. Hét év után azonban a sorozatos természeti csapások (tűzvész, aszály, a pálinkafőző felrobbanása) miatt tönkrement és akkor családjával előbb Detvába, majd Körmöcbányára költöztek. Az utolsó négy gyermek már itt született. Körmöcbánya szabad királyi főbányavárosként a történeti Magyarország egyik legnevezetesebb városa volt. A pénzverő kamaráját még 1328-ban Róbert Károly alapította, sokáig ez volt az ország egyetlen pénzverője, emiatt vált oly híressé a firenzei mintára készített "körmöci" arany. Ebből a Spitz családnak nem igen jutott, mivel az adósságok és a családfő továbbra sem jól alakuló vállalkozásai a család gazdasági helyzetét nehézzé tették. Az amúgy is nehéz ember hírében álló Spitz Sámuel keserű, komor, zsarnok-természetű, összeférhetetlen ember lett. A bajokat tetézte köszvénye, amely halálát is okozta. Özvegye a Budapesten élő nővéréhez költözött.

A Spitz házaspár tizennégy gyermeke közül a tíz lányt nem iskoláztatták. A négy fiút taníttatták. A német anyanyelvű fiúk közül Arnold és Max később Németországban és Ausztriában szerzett felsőfokú kereskedelmi végzettséget. A két kisebb fiú a zsidó elemi iskolát követően Körmöcbányán járt gimnáziumba. Itt tanult meg Szilárd Leó édesapja, Louis (magyarul Lajos) (111/8), úgy ahogy, magyarul. Az érettségi után, 1880-ban, 20 éves korában a Budapesti műszaki egyetemre iratkozott be, amit nagy anyagi nehézségek közepette (óraadásból tartotta fenn magát), de igen sikeresen végzett el. Így az akkori gazdasági fellendülésnek köszönhetően válogathatott a jó állások között, ő azonban önálló híd- és vasútépítő vállalatot alapított. Szorgalmas és szakszerű munkával komoly anyagi sikert ért el, de munkája miatt sokáig nem gondolhatott családalapításra. 1896 karácsonyán ismerkedett meg az akkor 36 éves Spitz Lajos a 25 éves Vidor Teklával (III/17). Egy hónap múlva sor került az eljegyzésre, majd 1897. április 25-én a házasságra, először a polgári házasságkötésre (amelyet éppen abban az évben tettek kötelezővé), majd másnap a zsinagógában az egyházi esküvőre. A feleség jelentős hozományt kapott és a pár a Bajza utca 28. szám alatti villába költözött. Spitz Lajos vallásához és származásához nem nagyon kötődött, számára a magyarsághoz való asszimiláció természetesnek tűnt. 1900. október 4-én családi nevét Szilárdra magyarosította. Érdekes módon két fivére a Salgó és a Szegő családi nevet választotta, míg Max kitartott a Spitz név mellett. A Szilárd házaspár aktívan részt vett a budapesti szabadkőműves páholy működésében.

Az anyai rokonság

Szilárd Leó édesanyja, Vidor Tekla apai nagyszülei az 1848-as szabadságharc alatt Debrecenben Lustig (I/6) néven éltek. Egyetlen fiú gyermekük Zsigmond (II/15) 1835-ben Nagykállóban született. A család innen költözött Debrecenbe. Fiúkat orvosnak taníttatták, aki Vidor Zsigmondként 1865-ben végezte el a pesti egyetemet. Később szemészorvos lett és az akkor a Városligetben lévő Stefánia Gyermekkórház szemészfőorvosaként dolgozott 1871-től, nyugdíjba meneteléig, 1902-ig a Szabolcs utcai Zsidó Kórház (a jelenlegi Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem) szemészfőorvosa volt. Nagyhírű (Hirschler Ignáccal a magyar szemészet úttörője) és sikeres orvosként kitűnő anyagi körülményeket biztosított családja számára. Fő szenvedélye a sakk volt. A Bach korszakban minden gyülekezést tiltottak, ő azonban a lakásán szervezte meg a magyar sakkozók egyesületét és versenyeit. Nyugdíjba menetelekor könyvtárát az orvosegyetemnek ajándékozta. Feleségül a jómódú családból származó Davidsohn Jeanette-et (II/19) vette, aki nem tudott magyarul, de szépen zongorázott. A Davidsohn család is Galíciából származott, de ők már korábban Magyarországra érkeztek. Az "öreg" Davidsohn Jetty (II/16) lányának számos leszármazottja Magyarországon élt. Moritz (II/17) Egyiptomba került, a szuezi csatorna építésében vett részt. Fanny (11/18) Berlinben alapított családot. (Szilárd Leó Berlinben az ő lányánál: Alice-nél is lakott). Az ő gyermekei és unokái azután Franciaországtól Izraelen át az USA-ig megtalálhatók. Vidor Zsigmondnak és Davidsohn Jeanette-nek hét gyermeke volt. Az első Emil (III/15), neves építész, a Magyar-Építőművészek Szövetségének első elnöke. Felesége Freund Regina férje halála után nyelvórákat adott. Három fiúk született. Egyikük építész, másik gépészmérnök, harmadik orvos lett. Az utóbbi felesége nevét (Sárossy) vette fel. A második volt a sorban Margit (II/16), aki Scheiber Endre vállalkozóhoz ment feleségül és gyermekei nevelésének szentelte életét. A férj tehetséges, kemény akaratú, puritán ember volt, aki mélyről küzdötte fel magát. Erdő-kitermeléssel foglalkozott és ezt olyan sikeresen végezte, hogy saját vasútja és nagy vagyona lett. Vállalkozásai főleg a történeti Magyarország peremén terültek el, így Trianon után szinte mindenét elvesztette. Öt fiú gyermekük született, akik Szilárd Leónak nemcsak unokatestvérei, de legjobb barátai is voltak, éppen ezért őket feltüntettem a családfán. A két nagyobb fiú (IV/15-16) korán, 12 és 29 évesen tbc-ben halt meg, házitanítójuk fertőzte meg őket. Ottó (IV/17) kereskedőként dolgozott, de inkább a zongorázásban talált örömet. Gábor (IV/18) ugyan történész szeretett volna lenni, de apai tanácsra vegyész lett. A Salvarsan gyártásában vett részt, majd a II. világháború után a Vörös Akadémián lett tanszékvezető, később a Műegyetemen docens. Feleségül Kalmár Klárát vette, lányuk Eszter vágya ugyancsak a történész pálya lett volna, de végül ő is vegyésznek tanult. 1956-ban disszidált és akkor Heidelbergben találkozott Szilárd Leóval. Második férje Kelemen Károly neves farmakológus orvos, a budapesti orvosegyetem professzora. Két lányuk van. A legkisebb Scheiber fiú: Károly (IV/19) bőrdíszművesként, majd a háború után adminisztrátorként dolgozott. Megjárta Bort, 1947-ben öngyilkos lett. Felesége, távoli rokonuk, Újhelly Rózsa, gyermekük nem volt.

Teklát (III/17) nagyon okos, komoly, mély erkölcsiségű, csendes személyiségnek mondták a családtagok. Szilárd Leó (IV/9) 1898. február 11-én született még Bajza utcai lakásukban. Édesanyját megviselte a terhesség az állandó émelygés, hányinger és hányás miatt. Két évvel később jött a világra Béla (IV/10), majd rá egy évre Rózsi (IV/12). A Szilárd-házaspár tudatosan vállalta (több gyermeket nem is terveztek) és nevelte a gyermekeit. Vidor Zsigmond és Davidsohn Jeanette következő gyermeke: Hedvig (III/18) kislánykorában meghalt. Alfréd (III/19) tehetséges zongorista volt, de a szülői akarat miatt kereskedőként élt. Gyermeke nem született. A legkisebb lány Julianna (III/20) nem tűnt ki képességeivel. Quastler Vilmos vállalatigazgatóhoz ment feleségül (emiatt az ötvenes években kitelepítették a családot). Két gyermekük született: Ferenc értelmi fogyatékos, Hedvig tehetséges volt nyelvekben, de családi élete szerencsétlenül alakult, gyermeke nem született. Julianna 1942-ben öngyilkos lett.

A századfordulón Vidor Zsigmond megengedhette magának, hogy legidősebb fiával: Vidor Emillel egy olyan családi házat terveztessen, majd építtessen, amely azontúl, hogy a századforduló művészeti stílusának, a szecessziós art nouveau stílusának minden jegyét magán viselte, az egész nagy családnak otthont adott. A Városligeti Fasor 33. szám alatti 5 szintes palotába 1902 decemberében költöztek be. Így nemcsak a Szilárd gyermekek hanem a másik két Vidor lány (és gyermekeik) is a Vidor-villában éltek. (Julianna családja az I., Margité a II., Tekláé pedig a III. emeleten). Így a négy Scheiber fiú együtt nevelkedett Szilárd Lajos és Vidor Tekla három gyermekével.

A mai rokonok

Mérnök öccse: Béla, feleségével: Fejér Erzsébettel (IV/ll) 1938-ban az USA-ba távozott. Két gyermekük született. Az idősebb: John (V/1) ott él, jogász, felesége szociális gondozó. Három fiú gyermekük van. Silárd (így írja nevét az USA-ban) Béla kisebbik fia: Andrew (V/2) fiatalon fehérvérűségben halt meg. Szilárd Leó és Béla között az USA-ban szoros munkakapcsolat volt. Szilárd Leó ötleteinek valóra váltásában, majd életművének feldolgozásában Silárd Béla sokat segített. Szilárd Leó húga: Rózsi (IV/12) a képzőművészetet választotta hivatásul kezdetben festett, később textil- és divattervező lett. Svájcba emigrált, később Párizsban élt. 1926-ban ment feleségül Detre Róbert (IV/13) artistához. Tbc-s férjét szinte egész életében eltartotta, aki később maga is festőként tevékenykedett. Szilárd Leó édesanyja 1939-ben rákban halt meg. Özvegy édesapját öccse kivitette az USA-ba, ahol 1955-ben, 95 éves korában szívelégtelenségben hunyt el.

Szilárd Leó tudományos küldetésével összeegyeztethetetlennek tartotta a gyermekvállalást, sőt még a házasságot is.1929-ben ismerkedett meg az osztrák Weiss Gertruddal (IV/8). Sokáig csak barátság volt közöttük, majd ösztönzésére "Trudi" elvégezte az orvosegyetemet és az USA-ba költözött. 1951. október 13-án titokban vette feleségül, erről családját és barátait sem értesítette. Még további 9 évig külön éltek. Csupán 1964 februárjában, a halála előtt 3 hónappal lett először kétszobás közös lakásuk a kaliforniai La Jollában. Weiss Gertrud fivére Weiss Egon és annak leánya, Weiss Helen Amerikában élnek.

Szilárd Leónak 1957 decemberében volt az első infarktusa, majd 1960. június 3-án kisebb agyi-érkatasztrófája. Az érelmeszesedése, amely különösen szív koszorúereiben volt jelentős, szellemi teljesítményét nem befolyásolta. 1959-ben kórismézték húgyhólyagrákját, a szokásos nagy műtéttől elzárkózott. A két daganat műszeres eltávolítása után a közreműködésével megtervezett, drasztikusnak mondott sugárterápia meggyógyította, noha előzőleg komolyan foglalkozott az önként vállalt halál gondolatával. Ezt követően haláláig katéteren keresztül vizelt. Szilárd Leó szívinfarktusban, álmában halt meg 1964. május 30- án. Ez már tehát a második infarktusa volt, amin életmódjának ismeretében (nem túl egészségesen táplálkozott, kövér volt és keveset mozgott) nem is csodálkozhatunk.

Szilárd Leó nagyon korán kitűnt különleges adottságaival. Erre a kreativitás és a kézügyetlenség volt jellemző. A Vidor-házban ő lett a gyermekközösség szellemi vezére, a játszó gyermekek közt ő ült és dirigált. Okosságának és kreativitásának köszönhetően új játékokat és meglepő technikai újításokat eszelt ki. Az iskolában is könnyen érte el a legjobb jegyeket, csupán írásának csúnyasága és a sportokban való gyengesége okozott gondot. Hamar kitűnő "különbözőségét" szándékosan vállalta, sőt életének meghatározó jellegzetességévé, amolyan ars poétikájává tette. Tudatosan akart más lenni, mint a többiek. Mindez rányomta bélyégét öltözködésére is. Fiatal korától kezdve kalapban járt, később is mindig sötét öltönyöket és nyakkendőt viselt. A már említett makacssága a későbbiekben az általa fontosnak tartott ügyekhez való ragaszkodásban, azok minden áron történő megvalósításában nyilvánult meg. Kitartását időnként csökönyösségnek is lehetett nevezni, jellegzetességévé vált. Édesanyján keresztül plántálódott belé a tisztesség mindenek fölé helyezése, ami a kíméletlen őszinteségéhez és az ebből adódó problémákhoz is vezetett. Iszonyodott a fizikai erőszaktól. A kiválasztottság tudata egyértelművé tette küldetését, de ezt a közösségért érzett felelősséggel társította. Végül a fizikai dolgokban való ügyetlensége nem ezek korrigálására tett erőfeszítésekre, hanem trükkös megoldásokra sarkallta. Számára az agy és nem a kéz volt fontos. Ötleteinek valóra váltását is gyakorta bízta másokra. Ebből adódott még egy különleges vonása: mindig az előtte álló feladatokra és kihívásokra koncentrált, a kivitelezhető, vagyis a megoldható dolgok már nem igen érdekelték. Innen adódott hitvallása: csak a jövő fontos, a múlt lényegtelen.