AKÁRHOVÁ MÉGY, MINDIG A MÁSIK VILÁG UTÁN FÁJ A SZÍVED

Bun Tamással beszélget Juhász Árpád

Juhász: Ezt a beszélgetést akár folytathatnánk Braziliában is, de most Stanfordban vagyunk. Hogyan adódott ez a kettős éleforma?

Bun: Az életben az ember nem mindig azt teszi, amit szeretne, hanem kénytelen azt tenni, ami lehetséges. Amikor a 2. világháború után elhagytam Magyarországot, egyetlen ország, amelybe letelepedési engedélyt kaptam, az Brazília volt. 23 évig éltem Sao Paulóban, ott megházasodtam, gyerekeim születtek, gyökereket vertem, beleszerettem az országba. A kalandvágy azonban nem fogyott el, 1967-ben lehetőség kínálkozott, hogy a stanfordi egyetemre kerüljek, mint post graduate student. Master fokozatot kaptam a számítástechnika területén. Úgy jöttünk ide, mint egy nagy kaland, és a végén meghívtak, hogy itt maradjak, mint tanár.

De hogy esett, hogy valaki számítógépes szakemberként Braziliából jön Stanfordba.

Sao Paulóban igen előrehaladott a számítástechnika. Az nem csak 19 milliós világváros, egy nagy piac, de nagy kutatóterület is. Több igen jó egyeteme van és fejlett számítástechnikai ipara.

Stanford talán a legszebb campus Amerikában. De ez mégis USA, egy ridegebb, merevebb világ, mint egy latin ország.

Igen, roppant nagy a különbség. Amikor a "külföldi" ideérkezik, akkor először a csillogó-villogó materiális körülmények befolyásolják, de azután beleszokik az itteni életmódba. Ahhoz hosszabb idő kell, hogy az ember le tudja vonni a konzekvenciákat, meg tudja ítélni a különbségeket. Az én esetemben, 5 év után a szívem annyira fájt Brazília után, hogy elfogadtam egy szerződést, egy évre visszamentünk Sao Paulóba, újra ott dolgoztam családostul. Amikor az ember ilyen két világba tartozik, akármelyikbe mégy, a másik után fáj a szíved. A szomszédnak a fűje mindig zöldebb, mondja egy brazil közmondás. Azóta ingázunk a kettő között. 6 hónapot töltünk az egyikben, 6 hónapot a másikban.

Talán nincs még az életnek egy olyan területe, amelyik olyan elképzelhetetlen fejlődést járt volna be, mint a számitástechnika.

Tukidlidesz történetíró kétkötetes munkájában, amit az időszámításunk előtti 6. évszázadban írt, annak ellenére, hogy a görögök jól ismerték az egyiptomi és a krétai történelmet, az előző 3000 évről csak fél kötet szól és utána 20 és fél kötet mesél a Peloponnészoszi Háborúról, amit ma már mindenki elfelejtett. Azt hiszem, hogy egy ilyen megfordított teleszkopikus látásunk van. Ha valaki visszafelé néz a távcsőbe, megváltoznak az arányok. Nekünk az roppant fontos, ami az utolsó 20 évben történt. De a dolgok szakadatlan fejlődnek, mindennek megvan a saját helye a világtörténetben. Nem hiszem, hogy a számítástechnikai forradalom az egész világot kivette volna a tengelyéből, csak éppen egy bizonyos korban hozzájárult az anyagi fejlődés fontos fejezeteként. Az emberi problémák ugyanazok, mint előtte. Bill Gates Windows egy új változatát fogja kihozni, de azért a világ úgy fog folytatódni, mint mindig.

Még itt is, ebben a csodálatos szép, gazdag és fejlett országban is látunk szegény embereket, még itt is alszanak emberek az utcán. Az emberiség nagy problémái itt is folytatódnak.

Az informatika óriási terület, Ön mivel foglalkozik?

Eredetileg csak programozással foglalkoztam. Később kerültem közel a kommunikációs problémákhoz. E pillanatban a mi fő munkánk az elektronikus posta, az e-mail, a komputer által történő levelezés kiterjesztése. Ezt csináljuk most Brazíliában is.

Talán ez a legforradalmibbnak nevezhető újítás. Egész életmódunk megváltozik azzal, hogy most otthonodból tudsz az egész világgal kapcsolatba lépni, olcsón, gyorsan, biztonságosan. Sokan nem fognak többé tovább ingázni, 10 vagy akár 100 km-t utazni naponta, hogy az irodájukba menjenek, hanem otthon tudnak dolgozni. A vállalatok szervezete teljesen megváltozik azzal, hogy egy ilyen decentralizált rendszerrel lehetővé válik: a különböző szervek a saját helyükön dolgozzanak, sokkal tevékenyebben, sokkal effektívebb módon, sokkal nagyobb gazdasági előnnyel.

Nem utópia ez? Az ember San Franciscóban vagy Los Angelesben azt látja, hogy 8-10 sávban tülekednek egymás mellett az autók. Ez egy kicsit ellene szól ennek a képnek.

Természetesen egy átmeneti időben vagyunk, Amerika ennek az átmenetnek az élén jár, itt talán előbb vagyunk, mint egyebütt. A számokat nehéz megítélni, de azt mondják, hogy körülbelül 30 millió számítógép van az amerikaiak kezében. Ez pedig több, mint az összes többi ország számítógépe világszerte.

Ez a személyi számítógépek forradalmának a lényege. A nagy gépek Neumann János honfitársunk győzelmes munkájának köszönhetően az 1950-es évek óta megvannak, de 1984 óta kezdődött, hogy most már mindenkinek lehet egy olcsó számítógépe, amivel többet lehet elvégezni, mint azelőtt a nagy történelmi gépekkel.

Hogyan képzelhető el az életnek ez a szervezése, az irodai élet ilyen decentralizálása?

A fő dolog az, hogy az ember napi tevékenységében van produktív fázis, és van egy elvesztett idő, amilyen az utazás, a helyváltoztatás. Azzal, hogy most ezeket nagy mértékben le lehet csökkenteni, ezzel az egész közgazdasági egyenlet megváltozik. Minden személy sokkal produktívabbá válik, ha reggel 8-kor megkávézik otthon, átmegy az irodájába, leül és az egész irodának a részévé vált, anélkül, hogy autóba kéne ülni, vagy vonatra, vagy villamosra. Saját környezetében kellemesebb, praktikusabb, gyorsabb a munka. Ha belefárad, nem kell elmenni egy étterembe, csak kiül a kertjébe vagy pedig a háza elé és iszik egy kis brazil kávét, azután visszamegy a saját dolgozószobájába és folytatja anélkül, hogy három autóbuszra kellene átszállni, mint régen.

Én, mint európai, nagyon hiányolnám ebből az életformából azt, hogy a kollégákkal néhány szót közvetlenül beszélgessek.

Természetesen nem lesz vége a közös munkának. Mindig szükség van egy főhadiszállásra. Lesz egy igazgatóság, ahol föllépnek azok, akiknek sikerül odáig eljutni és egyben természetesen továbbra is lesznek összejövetelek, talán havonta, talán hetente, de a naponta történő munka nagy mennyiségben befolyásolni fogja ezt a stílust, ezt az életstílust és ezt a munkatempót.

Az e-mail csak a kutatók kapcsolattartására szolgál, vagy ki fog terjedni az élet más területeire is?

Ahhoz, hogy ezt bármelyik polgár használni tudja, ahhoz csak egy számítógép szükséges és egy kis apparátus, aminek a neve modem, ami összekapcsolja a számítógépet a telefonnal. Ezután ingyen kaphatók azok a programok, amelyek a kommunikációt helyrehozzák. Ekkor fölhívhat a saját házából bármely más személyt világszerte, akinek hasonló berendezése van. Manapság 10 milliós számokban kaphatók, rövidesen 100 milliós számban lesznek kaphatók. Ez természetesen egészen világszerte elérhető, össznépi lehetőség lesz, nem pedig az elitnek egy kis csoportjára fenntartott lehetőség.

Az e-mail fejlesztésének csak teljesen az elején állunk. A terjeszkedésének két iránya van. Először is sebesség, ahogy mondják: a bit per secundum, ezrekben mérhető és minden két évben körülbelül a tízszeresére növekszik. Minél gyorsabb lesz az átvitel, az üzenet, annál kevésbé veszi igénybe a telefonvonalakat, annál olcsóbb lesz a transzmisszió. A másik pedig az, hogy az apparátus árának is le kell morzsolódnia: nem maradhat egy exkluzív elit számára szabott ár, annak rövidesen olyan olcsóvá kell lenni, mint az irodai papírok, vagy ceruzák. Valószínűleg el fogjuk érni még a mi gyerekeink idején belül azt a kort, amikor az egész komputer egy kis karóra nagyságúvá lesz, és ezen elvégezhető lesz a teljes munka. Sokkal olcsóbban.

Mi az Ön személyes véleménye, milyen lesz a jövő évezred komputervilága?

Erről már sok regényt írtak és sok objektív tanulmányt is. Az egyik végletben látjuk a science-fiction-képet, ahol még az a veszély is fenyeget, hogy a számítógépek átveszik az uralmat a világ felett és az ember csak rabszolgaként szolgál. Én inkább hiszek abban, hogy a komputer egy újabb fajta Gutenberg-revolúció lesz, jó és népszerű munkaeszköz, nem pedig egy rabszolgatartó uraság. Persze van egy komoly rizikó, a hálózat. Itt, az Egyesült Államokban manapság egész komoly az a félelem, hogy a kormánynak túl sok információja van. Személyes adataink benne vannak fél tucat

kormányirodának a gépeiben. Hogy ezeket az irodákat mennyire ellenőrzik, hogy az adatokat mennyire lehet biztonságosnak vagy titkosnak tartani, az bizony kétséges. Van tehát rizikó, hogy talán visszaélések és negatív fejlemények is lesznek. De hiszünk abban, hogy komoly munkával és ellenőrzéssel az előnyös dolgok fognak előtérbe jutni.

Napjainkban játszanak Amerikában egy filmet, ahol egy személy bekerül egy számítógépes maffiának a hálójába, és rádöbben, hogy élet-halál harcot kell vívnia.

Ebben vannak valószerűtlen tényezők, de van benne egy egész kevés a valóságból is. Nem hiszem, hogy a következő évszázadon belül az emberiség nagy problémája lenne a számítástechnika elleni harc.

Hogy néz ki innen Amerikából, innen Stanfordból, ahol jelentős az IQ koncentrációja, a magyar tudomány.?

Természetesen mi egy kicsit előítélettel beszélünk, .mert mi magyarok mindig magyarok maradunk és büszkén gondolunk a mi Nobel-díjasainkra és a sok tudósra, akik abból a kis országból szétáradtak a világba, ide Stanfordba és mindenhová. Valahányszor moziba megy az ember és nézi a feliratokat, ahol az összes név megjelenik, nagyon ritka az olyan film, amiben nincs legalább egy magyar név. Ha a filmekben benne vannak a magyarok, sokkal inkább benne vannak a kutatásban, a tudományban, aránytalanul nagy számban a nép számához viszonyítva. Nemcsak a tudományban van ez így. Sokan vannak magyar zenei lángelmék, nagy karmesterek, zeneszerzők. Magyarország szépen megállja a helyét a viIágban, csak azt szeretnénk, ha a jelenlegi nehézségeket tudnák egy kicsit gyorsabban legyőzni, picit öntudatosabban megharcolni és kijutni az élre, amire a mi kis országunk érdemes.

Örök kérdés: Amerikában a magyar kutatók csak azért lettek sikeresebbek, mint amilyenek Magyarországon voltak, mert itt megvan az a technikai háttér, amivel Magyarország nem rendelkezett? vagy meghatároz szerepet játszott az a társadalmi légkör is ami Amerikában a kutatást körülveszi?

Azt hiszem, hogy a szó, amit keresünk, az infrastruktúra. Itt valahogy minden elő van készítve. Ha bármire van szükséged, az kapható. Akármilyen törvényes kereskedelmi, technikai információra van szükség, az nincsen hét pecséttel valahol egy hivatalban lezárva, hanem az utcasarkon kapható. Nyitottság az amerikai rendszer jellemzője és előnye. Magyarország most egy ősi vadkapitalizmussal harcol. Isten segítségével majd eljut idáig, mert megvan a népünkben ez a székely góbéhoz illő ravaszság.

Mi a hasonlóság és mi az alapvető különbség egy kutató életében Brazília és az Egyesült Államok között?

Hasonlóság nincsen, csak különbségek vannak. Brazíliában az infrastruktúra sokkal gyengébb, mint itt. Talán kicsit erősebb mint Magyarországon, mert hiszen az egy hatalmas nagy, 150 milliós ország, és csak a nagy számokból már következik bizonyos intézmények megléte. De nem könnyű a dolog Brazíliában sem. Viszont a másik oldalon itt az USA-ban egy kicsikét túlságosan egyenruhában van minden, nagyon uniformizálódnak a dolgok, az életmód, a munkaritmus, a célok, azok félig-meddig meghatározottak. Brazíliában sokkal liberálisabb a légkör, sokkal könnyebb mindenkinek kiválasztani a saját útját.

Brazíliában van valami a levegőben, valami édes, valami pikáns, valami erős. Az ottani életet jellemzi, hogy nincsen közbiztonság, nincsen nagy kormányra való támaszkodás, de hatalmas a nagy szabadság, minden lehetséges. Az ég kék, a tenger zöld, a tengerparton a homok fehér, a hegyek magasak, a szigetek gyönyörűek, az állatvilág szép és főleg szép a nép, a brazil nép. Minden primitívség mellett megvan a jóindulat, a barátság, a mosoly, a nevetés, a muzsika, jó étkezés. Oly sok az előny, hogy mellettük eltörpül az összes hátrány.

Ha választani kellene bárom ország közül, melyik az amelyiket választaná, hol szeretne élni?

Az én kedvenc helyem Pereti, kis gyarmati falu Brazíliában, ahol minden évben 6 hónapot töltünk. A második kedvenc helyem Menlo Park, ahol itt Kaliforniában élünk. A harmadik kedvenc helyem Szentendre Magyarországon, ahol ott van a szép Kovács Margit múzeum, a sok kis házacska, a nép jön-megy. Kicsit brazil jellegűnek érzem, ez persze régi személyes benyomás. A hegyek, a Duna, én nagyon szeretem azt a vidéket, az az én harmadik kedvenc vidékem.

Budapesten születtem. Egyébként azt mondják, hogy a család eredetileg erdélyi, Bun kis falu Kisküküllő csücskében. Ezért is Erdélyhez nagyon sok érzelmi kapcsolat fűz. Majd minden évben oda is látogatunk és bejárjuk az egész szép, csodálatos, szomorú országot.

Mindabban, amit elmondott, van valami furcsa ellentmondás. Valamilyen értelemben Ön kozmopolita, hiszen a világ két távoli pontján is otthon érzi magát, sőt egy harmadikban is. De amellett azt hiszem, hogy ezekhez amelyekhez valamiféle lokálpatriotizmus is fűzi.

A feleségem Közép-Brazíliában, az őserdőben született, szülei pedig bécsiek voltak, akik az első világháború után mentek ki olyan messze az európai nyomorúságból, amennyire csak lehetett és az indiánok között találták magukat. Ott született a négy lány. Azután ebből születtek a gyerekeik, azok szétszóródtak a világban. Mara kislányom, Katmandu városában találkozott egy magas ausztráliai jogásszal, akivel házasságra lépett és most Sydneyben élnek. Idén 3 hónapot töltöttünk velük, ők pedig meglátogatnak bennünket Brazíliában márciusban.

Brazília javulóban van, e pillanatban van egy haladó kormány, amelyik elég népszerű.

Az Egyesült Államok sajnos visszafelé jár, a bevétel nem emelkedik. Az európai országokban természetesen megvan a történelmi szilárdság, ami azt jelenti, hogy az élet eléggé rendezett és biztonságos. A harmadik világban kevésbé, de ott vannak a fiatalságnak a nagy lehetőségei. Én ahelyett, hogy azt mondanám, hogy a világ halad valami felé, azt mondanám, hogy a szélrózsa minden irányába szétesőben van. Bizonyos helyeken nagyobb lehetőségek vannak, mint egyebütt.

Sajnos a riói kongresszusnak a környezetvédelmi intencióiból nem lett semmi. A brazil kormány nem nagyon energikus abban, hogy az Amazon vidékét megvédje. Itt Stanfordban talán érdemes egy szót szólni e témáról, hiszen itt sok az építkezés.

Főleg a biokémia és a genetika irányában mozdulnak. Talán 30 év múlva ezek a tudományok fontosabbá válnak, mint a számítástechnika. Talán akkor lehetőség lesz arra, hogy a világnak a nagy problémáit, a környezetvédelem és a nyersanyag és az energia problémákat egészen új fényben és egészen új lehetőségekkel tudjuk megítélni és megjavítani.

Mi az Ön személyes véleménye, lesz-e valaha is biokomputer?

Egész biztos, hiszen úgy az agy, mint az összes élő anyag nagyon hasonlít a digitális szerkezetekhez. A digitális szerkezetek tulajdonképpen másolni próbálják az élő anyag szerkezetét. Egész biztos, hogy rendszerek, vagy legalábbis memóriaegységek biológiai anyagokkal fognak gazdagodni a közeljövőben.