VLADIMIR GRIBOV 1930 -1997

Frenkel Andor

Vologya nem tudott takaréklángon égni. Egész életében ugyanolyan szenvedéllyel, olyan intenzíven dolgozott, mint amikor Landau és Pomerancsuk fiatal munkatársa volt, és a Leningrádi Joffe Intézet, majd a Leningrádi Magfizikai Intézet elméleti osztályát vezette. A vezetés az ő esetében annyit és csak annyit jelentett, hogy ügyelt arra, hogy az egyetemrő1 a legtehetségesebb hallgatók kerüljenek az Intézetbe, ahol aztán késhegyig menő, végeláthatatlan, de gyümölcsöző vitákat folytatott velük arról, amin ki-ki éppen dolgozott. Nem az érdekelte hogy neki vagy a másiknak van-e igaza, hanem az, hogy mi az igazság. Egyébként, csak a fizikával kapcsolatos kérdésekben igyekezett fáradhatatlanul dűlőre vinni a dolgot. Ha például irodalomról vagy politikáról folyt a szó, Vologya többnyire szelíden és kedvesen vitatkozgatott. Nem mintha a legtöbb kérdésben nem lett volna átgondolt, nagyon is eredeti véleménye, de nyilván úgy gondolta, hogy ezen a téren több, egymástól erősen eltérő vélemény is elfogadható ugyanarról a dologról.

A nyolcvanas évek elején, mikor a moszkvai Landau Intézet mellett a budapesti Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet is munkahelye lett, Vladimir Naumovics Gribov már régen az elméleti részecskefizika és a kvantumtérelmélet kutatóinak élvonalába tartozott. Az ő nevéhez fűződött a neutrínó-oszcilláció elméletének első megfogalmazása, a diszperziós összefüggések és a nem-ábeli mértékelmélet több alapvető tétele, a Gribov-féle Regge-kalkulus és sok más, hasonló horderejű, maradandó értékű munka. Megengedhette volna magának, hogy az RMKI tudományos tanácsadójaként valóban csak tanácsokat adjon. Azonban ő ekkor, már 50 évesen, kezdett el dolgozni a modern részecskefizika talán legizgalmasabb problémáján, a kvarkbezárás dinamikai elméletén. Ő maga is ezt tekintette az általa valaha is vizsgált kérdések legfontosabbikának.

Vologya azon kevesek közé tartozott, akik még csak érlelődő gondolataikról és a kapcsolódó, nem lezárt számolásokról nyíltan beszélnek. Ez bepillantást engedett a Landau-iskola műhelytitkaiba. Először egy laza vázlat készül, amelynek elemei a fizika különböző területeiről származhatnak. A kvarkbezárás Gribov-féle elméletében a szupertöltött magok elmélete, egy módosított betöltöttségű Dirac-tenger és a szupravezetés játszottak szerepet. Ezután következett a vázlat egyes elemeinek precíz, a vizsgált alapfeladathoz adaptált matematikai kidolgozása, minek során maga a vázlat módosult. Mindeközben Vologya arra is törekedett, hogy megmutassa, hogy az, amit eddig csinált, az rossz, az egészet vagy egyes részeket újra kell kezdeni és többször újra is kezdte. Ez így ment közel húsz éven át, mialatt az összkép lassan kirajzolódott. Vologya csak ez év elején érezte úgy, hogy elérkezett az idő az eddigi munka összefoglalására. Az első részt, "QCD at short and large distances" (Kvantumszíndinamika kis és nagy távolságon) címen, már betegen, még be tudta fejezni. A második rész a "Theory of quark confinement" (A kvarkbezárás elmélete) nincs nyomdakész állapotban, de ez nem változtat azon, hogy amennyiben az általa választott út fog helyesnek bizonyulni, a kvarkbezárás rejtélyének megértése az ő nevéhez is fog fűződni.

Az, hogy Vologyát nem azonnal az egyetem elvégzése után, hanem csak két évvel később,1954-ben vették fel a Joffe Intézetbe, bizonyára azzal a legfelső szintről vezérelt, szovjetunióbeli antiszemita kampánnyal függött össze, amelyik 1953-ban, Sztálin elvtárs halála után félbeszakadt. A későbbiekben Vologya hivatali előmenetelét elsősorban az hátráltatta, hogy ő nem volt hajlandó megkötni bizonyos, számára elfogadhatatlan kompromisszumokat, és rest volt lelkesedni sok olyasmiért, amiért illett volna. Így történhetett, hogy bár Landau már 1956-ban javasolta az akkor 26 éves Gribovot a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagságára, csak 1972-ben választották meg levelező tagnak. 1962-ben Vologya részt vehetett a Genfi Nemzetközi Nagyenergiájú Konferencián, azonban ez után 15 évig még a szocialista táboron belül sem engedték utazni.1977-ben Jenik Líviának, aki a Budapesten tartandó EPS konferencia egyik szervezője volt, támadt az a szerencsés ötlete, hogy Gribovot a konferencia idejére meghívja turistaként Budapestre. Meglepetésünkre Vologya megérkezett, és így a konferencián egy műsoron kívüli előadást tarthatott. A zárszóra nem mertük őt felkérni, mert annak meg kellett volna jelennie a Proceedingsben, és féltünk, hogy akkor Vologyát legközelebb turistaútra sem fogják kiengedni.

Én ekkor itt Budapesten ismertem meg Vologyát. Negyven év felett már ritkán szövődnek barátságok, velünk ez megtörtént. Megismerkedtem Vologya első feleségével Liliával, és fiúkkal, Lonyával is, aki egy tragikus balesetben 1984-ben, 27 éves korában, életét vesztette. Kegyelettel őrzöm azoknak a Viszockij-daloknak a szövegét, amelyeket tőlük hallottam először, és amelyeket kérésemre Lonya leírt. Vologya életében egy sokkal fontosabb dolog is történt akkor itt Pesten. Ő és Nyíri Júlia ekkor találtak egymásra, és 1980-ban házasságot kötöttek. Ez egy kivételesen boldog házasság lett. Nekem mindvégig úgy tűnt, hogy valahányszor ők meglátták egymást, ugyanolyan örömmel néztek egymásra, mint kezdetben. Palival, Julika első házasságában született fiával ők hárman egy szép családot alkottak.

Ha Vologya idejekorán megtanult volna takaréklángon égni, talán tovább élhetett volna, de én nem hiszem hogy az egy szebb és teljesebb élet lett volna.

_________________________

Elhangzott 1997. augusztus 21-én, Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.