MADAS LÁSZLÓ 1910 -1997

Radnai Gyula

Ismét elment egy fizikatanár.

Abból a generációból, amelyik gyerekfejjel élte át az első világháborút s felnőttként rettegte végig a másodikat, hogy utána még többször is újra kezdje az életét. Ez a nemzedék adta a magyar fizika tanításnak Vermes Miklóst, Párkányi Lászlót, Léviusz Ernőt, Bayer Istvánt - különböző tehetségű, de a fizika tanítása iránt egyformán elhívatottságot érző középiskolai tanárokat. Egy tekintetben mondhatták magukat szerencsésnek: az volt a hobbijuk, ami a foglalkozásuk. Kísérleti fizikát műveltek és tanítottak; tankönyveket írtak, példatárakat szerkesztettek, tehetséges diákokat neveltek és maradandó emléket hagytak tanítványaikban magukról is és a fizikáról is.

Még a Monarchiában születtek sokan közülük nem is a mai Magyarország területén. Azután átélték a háborút, Trianont, forradalmakat és üldöztetéseket, újabb háborút és újabb forradalmat. A körülöttük zajló - olykor harsogó, máskor lefojtott - világban tették, amit lelkiismeretük diktált s amit a körülmények megengedtek. Soha nem mondtak mást, mint amit gondoltak - legfeljebb nem mondták ki mindig azt, amit gondoltak. Itthon, Magyarországon élték végig becsülettel a huszadik századot.

Madas László Nagyváradon született. Szülei a nagyváradi Nelmzeti Színház művészei voltak, ő maga is szerepelt gyermekművészként a színházban. Közben dúlt a háború; apja a háborúban szerzett sebesülése következtében halt meg.

A nagyváradi premontrei szerzetesek tanári irányításával magántanulóként érettségizett a budapesti Werbőczi István gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán itt folyt a középiskolai tanárképzés minden szakon 1935-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Először 1940-ben jutott tanári álláshoz, mégpedig a második bécsi döntést követően Nagyváradon. Egy tanévet töltött ott, utána a budapesti Felső Ipariiskolába helyezték át. Itt, majd ennek jogutódjában, a Bánki Donát tedmikumban tanított 19G0-ig. Utána két évig egy csepeli technikumban, majd nyugdíjazásáig, 1974-ig a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban, illetve Szakközépiskolában volt vezető fizikatanár. Nyugdíjasként esti tagozaton tanított, közben főiskolán vezetett felvételi előkészítőket fizikából.

Szakmai tevékenységét még életében számos kitüntetéssel ismerték el, ezek közül a társulati Mikola Sándor díjra volt a legbüszkébb. Hajlott korában nagy örömmel töltötte el, hogy a Tudományegyetemen átvehette 1985-ben arany, majd 1995-ben gyémánt diplomáját.

Nyolcvan éves korában autóbalesetet szenvedett, ettől kezdve ágyhoz kötött életet élt. Innen követte az országban a fizikatanítást, melyből továbbra is kivette részét: rendszeresen küldött a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokba általa talált illetve kitalált feladatokat. Összesen több, mint 100 feladata jelent meg a Lapokban. Lendületes mondatait olvasva szinte látjuk magunk előtt Madas tanár urat, amint felhevülten magyaráz, érvel igaza mellett. Valódi fizikatanárként, úgy tanította a fizikát, hogy azzal nemcsak tudást, hanem erkölcsi tartást is adott szerencsés tanítványainak