TUDOMÁNY, TÁRSADALOM, TÖRTÉNELEM

Mezei Ferenc
Hahn-Meitner Institut, Berlin
Eötvös Loránd Tudományegyetem

A címben szereplő három nagy téma mindegyike fontos területe Marx Gyurka érdeklődési szférájának. A magyar természettudósok közül ő egyike azoknak, akiket a legaktívabban foglalkoztat a tudományos ismeretek és gondolkodás terjesztése és hozzáférhetővé tétele a társadalom minél szélesebb körében. A magyar fizika szenvedélyes történészeként pedig nem csekély büszkeséggel gyűjti az adatokat a magyar (származású) fizikusok, a 20. századi fizika híres "marslakói" életéről és tevékenységéről.

A tudomány és társadalom alapvető jelentőségű viszonyára különösen áll Oscar Wilde szubtilis aforizmája: "The truth is rarely pure and never simple." Olyannyira, hogy a kutatók sokszor legszívesebben elkerülnék a témát. Nálunk ez odáig fajult, hogy sokan a tudományos kutatást pusztán szellemi sportnak fogják fel, amelyben mások tudományos alsóbbrendűségének bebizonyítása és ezzel kutatói létjogosultságának kétségbe vonása lenne a cél. A magas színvonalú kutatás előfeltételeit például Sellye János egészen másban látta, mégpedig, fontossági sorrendben: a) ész, b) ösztönző társadalmi környezet, és c) anyagi fedezet. Hangsúlyoznom kell, hogy b) alatt nem a tudósok között uralkodó gladiátorszellem értendő, hanem a társadalom egészének érdeklődése. Már csak ezért sem lehet a nevéhez méltó tudományt a társadalomtól akár csak nagyjából is függetlennek elképzelni. A reformkor óta a magyar köztudatban erősen jelen volt a szellemi teljesítmények nagyra értékelése, és igencsak van okunk e társadalmi tényező elsorvadásától való félelemre egy olyan korban, ahol a piaci ár tűnik egyedül mérvadónak: "..to know the price of everything and the value of nothing" (Oscar Wilde). A megfordított kérdésre, hogy a társadalom miért becsülje meg a tudományt, ugyanúgy mint sok egyéb égető kérdésre, a történelemben találhatjuk meg a leghitelesebb választ. Ehhez nálunk elegendő emlékezetünkbe idézni a hazai tudomány történetének legfontosabb személyiségét, az Akadémiát alapító Széchenyi Istvánt.

Széchenyi átfogó társadalmi reformprogramját három fő irányelvben foglalhatjuk össze: 1) Az ország felemelését csak a civil társadalom erősítésén, kiművelésén, befolyásának szervezésén keresztül lehet megvalósítani. 2) Az ország felemelkedését szolgáló reformokat a fejlettebb országokban kialakult gyakorlatra kell alapozni. Széchenyi politikájának ihletője az angol társadalom tanulmányozása volt. 3) Pusztán az önző egyéni érdekek összességeként nem tud előre jutni az ország, csak a közérdek tudatos előtérbe helyezése, a közös ügyet előnybe részesítő törvényes rend és értékrend visz előre.

E programban Széchenyi Akadémiája nagy szerepet játszott, mint a civil társadalom egyik legtekintélyesebb eleme, mint a hozzáértés, a világszínvonalú gondolkodás és gyakorlat hazai közvetítője és forrása, mint a társadalmi morál alakítója és terjesztője.

A mai magyar társadalom helyzete semmivel sem jobb a reformkor előttinél. Az alapvető problémák sem különböznek. Petőfi tudatlan, tehetetlen és beképzelt magyar nemeseinek és Pató Páljainak méltó utódjait megtaláljuk a jelenben is. Jókai mondása, " vannak akik a haza javát akarják, vannak akik csak a haza javait!" soha sem volt aktuálisabb, mint ma. Az ország rangjának süllyedése az elmúlt évek alatt minden külső megfigyelő számára közhellyé vált.

A hazai vezetők és hangadók többsége Széchenyi politikájának mindhárom fenti alapelvét elveti, mind szóban, mind tettben. Ez saját berkeiben az Akadémiára és a magyar tudományra is vonatkozik. Pedig a történelmi példák fényesen igazolták e program helyességét. A reformkor erőfeszítései a múlt század végére nálunk is méltó gyümölcsöt hoztak (a nagy magyar fizikus nemzedék ,,marslakói" is ezen a talajon nőttek fel). A Japánt modern sikertársadalommá átformáló Meiji reform-forradalom azóta is tudatosan követett alapköve a külföldi eredmények titkainak kifürkészése és meghonosítása, a hagyományok megőrzése mellett. Széchenyi másik elvét a modern korban aligha fogalmazta meg valaki jobban mint Kennedy elnök: "Don't ask what America can do for you, but what you can do for America." A politikai és gazdasági hatalommal szemben manapság világviszonylatban egyre növekvő bizalmatlanság és kiábrándultság tükrében a civil társadalom szerepe és e szerep jelentőségének és szükségességének megértése is egyre erősödik.

Széchenyi történelmi példája aláhúzza a tudomány, a tudományos kultúra jelentőségét egy felemelkedésre vágyó társadalom számára. Ez viszont e hivatása betöltésének felelősségét követeli a tudománytól. Mindez ott kezdődik, hogy a tudomány saját működése területén közeledjen a kor demokratikus normáihoz (az elmúlt években, sajnos, ennek inkább az ellenkezője volt megfigyelhető), hogy a tudományos társadalom is megfeleljen annak az előremutató szerepnek, amely tudomány sajátja.

Erwin Hahn vázlata a spin echo elv felfedezéséhez.

Befejezésül, visszatérve Marx Gyurkához és a tudománytörténelemhez, egy nevet és egy dokumentumot szeretnék hozzátenni a "marslakó" gyűjteményhez. Erwin Hahn, a University of California Berkeley emeritus professzora, aki a mag mágneses rezonancia területén 1950ben bevezette a spin-echo-elvet, amely nélkül az MMR alkalmazások többsége - így az orvosi tomográfia is elképzelhetetlen lenne - magyar szülők gyermekeként született az USA-ban. Apai nagyszülei vándoroltak ki, és fiúk számára Magyarországon kerestek feleséget. Gyermekkorában édesanyjával magyarul is beszélt, és itthon is járt. Az ábra Erwin Hahn vázlata, amelyen a szerző számára 1996 őszén Berkeley-ben elmagyarázta, hogyan fedezte fel annak idején a spin-echo-jelenséget.