Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1997/1. 20.o.

HOLDVISSZHANG 1946. FEBRUÁR 6-ÁN

Takács Lajos
Cleveland, USA

Magyarországon 1996-ban emlékeztek meg a Bay Zoltán professzor vezetése alatt folytatott holdvisszhang-kísérlet 50 éves évfordulójáról. Bay professzor sok elismerésben részesült ebben az évben. Szeged városa mellszobrot emeltetett az egyetem volt fizika professzorának, a Tungsram vállalat méltón ünnepelte meg volt műszaki vezérigazgatóját és Kutató Laboratóriumának vezetőjét, és a Magyar Posta külön bélyeget bocsátott ki emlékére. Magyarországi látogatásáról hazatérve, Bay Júlia, az elhunyt professzor özvegye, megajándékozott több új kiadvánnyal; köztük a Fizikai Szemle 1996. szeptemberi számával, amely a “Tungsram 100 évéről" szól. Ebben a számban több cikk foglalkozik az 50 évvel ezelőtt folytatott holdvisszhang-kísérlettel. Nosztalgiával olvastam a beszámolókat. Ötven évvel ezelőtt, egyetemi hallgatóként abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem ebben az érdekes kísérletben. Talán nem érdektelen, ha én is hozzájárulok egy kis adalékkal az akkori események megörökítéséhez.

1945 őszétől kezdve a Műegyetemen az Atomfizika Tanszéken voltam gyakornok. Bay Zoltán volt a professzor, Papp György adjunktus és Pócza Jenő tanársegéd. A tanszékhez tartozott még Simonyi Károly és Tarnóczy Tamás, de Simonyi Károly orosz hadifogságban volt, Tarnóczy Tamás pedig tanulmányúton Svédországban. Közvetlenül az ostrom után hamar megindult a tanítás az összelőtt egyetemen, de még nem volt lehetőség laboratóriumi munkára. Az Atomfizika Tanszék tagjai kapcsolatban voltak az Egyesült Izzóval és tudományos munkájukat a Tungsram Kutató Laboratóriumban végezték. A Kutató Laboratóriumban a fő téma a holdvisszhang-kísérlet volt, és a tanszék tagjai is részt vettek ebben az érdekes vállalkozásban. Az én feladatom volt a Hold pályájának előre történő kiszámítása és részvétel az éjszakai kísérletekben. Abban az időben nem sokat tudtam a Hold mozgásának számításáról. Évekkel azelőtt egy német folyóiratban olvastam Gauss módszeréről a Hold pályájának kiszámítására, emlékeztem az ott közölt hosszadalmas sorbafejtésekre, de sohasem gondoltam arra, hogy valaha én is ilyen számítást fogok végezni. Ahelyett, hogy Gauss útját próbáltam volna követni, jobbnak gondoltam, ha a csillagászokhoz fordulok tanácsért. Bay Zoltán jó barátságban volt Detre Lászlóval, a Csillagvizsgáló Intézet igazgatójával és mondta, hogy majd beszél vele. Detre igazgató nagyon segítőkész volt. Elmentem hozzá a Csillagvizsgáló Intézetbe. Ő megtanított a szükséges tudnivalókra, ellátott táblázatokkal, és én felkészültem a feladatra. A Holdra irányuló rádiósugárzások 1946 januárjában, tél idején kezdődtek. A Hold akkortájt többnyire a felhők mögött rejtőzött. Az én feladatom volt kiszámítani 15 perces időközökre a Hold magassági és szélességi koordinátáit a mérések időtartamára a kísérleti napokon.

Röviden szeretném elmondani, hogy miből állt a számítás. Először a Hold ekliptikai hosszúságát és szélességét kellett meghatározni. Az 1946. január 1-i kezdeti értékek meg voltak adva. Hat táblázat használatára volt szükség a számítások elvégzéséhez. Ezután az adatokat át kellett számítani egyenlítői koordinátákba, majd helyi koordinátákba. Segítségre voltak az 1928. évi Stella Almanach Naptáblázatai, ahonnan kis korrekcióval meg lehetett kapni a középeurópai déli csillagidőt. Ebsen zenit és azimut táblázataiból interpolálással végre meg lehetett határozni a Hold helyi koordinátáit. A Hold példásan viselkedett. Ha az idő kedvező volt és a Hold távcsővel észlelhető volt, ott volt, ahol lennie kellett.

Itt említem meg, hogy a Hold-kísérletek előkészítése már 1944 nyarán Nógrádverőcén elkezdődött. Ez időben Horváth Tibor gépészmérnök foglalkozott a Hold pályájának számításával. Tőle tudom, hogy ő abból indult ki, hogy a Holdpályája ellipszis és az észlelt kezdeti értékekből kiindulva extrapolációval határozta meg a Hold jövő helyzetét.

1946 februárjában 1-én volt újhold, és 9-én első negyed. Hatodikán a hold délután négy óra után delelt. Méréseket csak este és éjjel lehetett végezni, amikor a külső elektromos zajok lecsökkentek. Február 6-án este Pócza Jenő és jómagam végeztük az észleléseket. A kísérlet vacsorával kezdődött. Ez említésre méltó dolog! Élelmiszerben a háború után nagyon szűkösen álltunk. Az Izzó dolgozói örültek, ha bableves volt ebédre. De az Izzó szakácsa mindig valami különlegesen jó ételt készített a hold-kísérletezők számára. Rakott krumpli tojással és kolbásszal fejedelmi étel volt, és nekünk gyakran volt részünk ebben. Ma is mindig a Holdra gondolok, ha rakott krumplit eszem. Este Pócza Jenővel együtt elvégeztük a szokott tennivalókat: sörétzaj mérés, rádiójelek küldése a Holdra, coulométerek leolvasása, az antenna beállítása stb.

A mérések Bay professzor kitűnő ötletén alapultak. A vétel jel/zaj viszonya körülbelül 1/10 volt. Így individuális jeleket nem lehetett észlelni, de hosszú időre közepelve a méréseket a jelek kimutathatók voltak. A jelek összhatása az idővel arányosan növekedik, míg a zaj összhatása az idő négyzetgyökével. Ezt a szabályt már Fourier is alkalmazta 1799-ben. Amikor Napóleon egyiptomi hadjárata alatt Fourier katonáival megmérette a Keopsz piramis magasságát, azt mondták neki, hogy az eredmény nyilván nem lehet pontos, hiszen a piramisnak 203 lépcsőfoka van és a mérés összhibája egy mérés hibájának körülbelül a 203-szorosa. Fourier azt válaszolta, hogy az összhiba egy mérés hibájának csak 14-szerese, mert ez körülbelül 203 négyzetgyöke.

Február 6-án a mi esti méréseink látszólag nem voltak sikeresek. Az egyik coulométer kimutatta a jelek vételét, de nem az a coulométer, amelyiken vártuk az eredményt. A mérések végeztével Papp György összegyűjtötte az eredményeket, és mi Pócza Jenővel visszavonultunk a szállásunkra. Papp György ellenőrizte a műszaki adatokat és kiderítette, hogy a jelek vételében a hálózati frekvencia megváltozása okozta az eltolódást. Így a kísérlet mégis sikeresnek bizonyult.

Bay professzor másnap sajtóértekezleten jelentette be a holdvisszhang-kísérlet sikerét. Ezt követően újságírók és érdeklődők lepték el a Kutató Laboratóriumot. Számos cikk jelent meg a hold-kísérletről az újságokban és folyóiratokban. Egy nap Bay Zoltán testnevelési főiskolás unokahúga két barátnőjével együtt eljött megnézni a holdadót és az impozáns antennát a Kutató Laboratórium tetején. Az egyik leány Herczeg Júlia volt, aki később Bay Zoltán felesége lett.