A BENCÉS ISKOLÁK TERMÉSZETTUDOMÁNYI TANÍTÁSA

Mayer Farkas
bencés tanár, Pannonhalma

“Én, Mór, aki most Isten irgalmából püspök vagyok, akkor pedig iskolás gyermek voltam, a jó férfit [Boldog Zoerárd-Andrást] láttam ugyan, de hogy milyen volt szerzetesi élete, azt nem látás, hanem hallás útján ismertem meg. Mert amikor a Szent Márton püspök tiszteletére szentelt monostorunkba a már említett Benedek szerzetes gyakran eljött, ennek tiszteletreméltó életéről elmondta nekem az itt következő dolgokat. "

Az első magyar embertől írt “könyv" elején olvashatjuk ezeket a szavakat. Mór, 1036-tól Pécs püspöke, valamivel 1064 után írhatta a modern fordításban három lapos művét. Mégis, ez a kis mű szolgáltat alapot arra, hogy az idén ünnepeljük a magyar iskolák 1000 éves fennállását. Az említett “Szent Márton püspök tiszteletére szentelt monostor" ugyanis a mai Pannonhalma. Itt volt Mór iskolás gyermek (puer scholasticus) ifjúságában, innen nevezte ki Szent István pécsi püspöknek.

A bencés kolostorokhoz kezdettől szervesen hozzátartozott az iskola is. Azt tartja a régi mondás: “Claustrum sine armario, castrum sine armamentario" vagyis kolostor könyvtár nélkül olyan, mint a katonai tábor fegyverraktár nélkül. Valóban, ha Szent Benedek (körülbelül 480-547) “Regulá"-ját nézzük, megtaláljuk benne ennek nyomait.

A Regula 48. fejezete címe szerinti testi munkáról, valójában a napirendről szól. A munka és az istentisztelet mellett olvasás is szerepel benne. A különböző évszakok szerint ugyan változik ennek időpontja és hossza, de általában napi négy órát tesz ki. Ehhez a szerzetesnek jelentkezőket meg kellett tanítani olvasni. Könyvek is kellettek, azokat maguk írták le, ehhez írni is tudók kellettek. A 38. fejezet a hetes felolvasóról intézkedve azt írja, hogy csak az olvasson a közösségben, aki épülésükre szolgál, vagyis aki jól tud olvasni. Az akkori kódexek szép felolvasása nem is lehetett olyan könnyű.

A kolostorban gyermekek is éltek. Ezek felvételéről az 59. fejezet, fegyelmezésükről a 30., a velük való szelíd bánásról a 37. intézkedik. Ezeknek a szerzetesi életre való felkészítéséhez már iskola kellett. Később, a középkori kolostorokban látjuk, hogy kétféle iskola is volt: külön a szerzetesnek készülő, és külön a világban maradó, csak nevelésre, tanulásra adott gyermekeknek. Így az államok vezetői közül is sokan kolostorokban szerezték műveltségüket. Nevezetesebb iskolák voltak például York, Corbie, Fulda, St. Gallen, Reichenau, Einsiedeln stb.

Az eddigieket az iskola- és művelődéstörténészek jól ismerik. Sokkal kevésbé emlegetik azonban a Regulának azokat a fejezeteit, amelyek a kolostor autarkiáját (önellátását) szorgalmazzák. Ezt a témát újabban a technikatörténészek értékesítik. A Regula 66. fejezete a kapusról szólva, mintegy mellékesen említi meg, hogy, ha csak lehetséges, a kolostorokat úgy kell építeni, hogy minden szükséges (víz, malom, kert, különféle műhelyek) benne legyenek. Az 57. fejezet a kézművesekről intézkedik. Ha a kolostor számára szükségesnél többet termelnek, azt olcsóbban adják, mint a környéken szokás. Nem a “piacgazdálkodás" elve vezeti Szent Benedeket, hanem a szegénység szelleme és a szegényekről való gondolás.

“A középkor egyetlen átfogó, rendszerezett, egységes szerkezetű gyakorlati kézikönyve, melyet szerzője tudatosan oktató, ismeretterjesztő céllal állított össze" Theophilus bencés szerzetes műve. “Szó van benne pigmentek és festékkötőanyagok, tinták készítéséről, különböző ötvöstechnikákról, ötvözetek előállításáról, harangöntésről, orgonák és harangjátékok készítéséről, meg sok egyébről." A műből kitűnik, hogy maga is gyakorlott kézműves volt.

A kolostorok sokat tettek elsősorban a mai Németország területének kultúrtájjá alakításában. Erdőirtások, mocsarak lecsapolása, az okszerű földművelés elterjesztése vele járt missziós munkájukkal. Jelentős szerepük volt a technikai újítások bevezetésében is. Az újabb technikatörténetek az “ipari forradalom" előzményeit meglátják már a középkorban is. Elsősorban gabonát őrlő és posztót ványoló malmok esetében látunk rá példát (bütykös tengely). Az angliai St. Albans apátja például összeszedette parasztjainak malomköveit és fogadótermét köveztette ki velük, mikor azok nem voltak hajlandók az apátság vízimalmaiban őrletni. Úgy látszik, az ipari forradalmat sem rózsavízzel csinálták.

A bencések magyarországi megtelepedését, Pannonhalma megalapítását meglehetős homály borítja. Valószínűleg a Szent Adalbert köréhez tartozó szerzeteseket telepítette le itt Géza fejedelem, amikor azok másodszor már nem akartak Adalberttel az ellenséges Prágába visszamenni. A kolostor alapítása után a Regula szellemében iskolát kellett tartaniok. Mint Mór püspök életéből látjuk, meg is tették. De hamarosan, még Szent István idejében máshol is alakultak kolostorok.

Szent Gellért, korának igen művelt embere tanította István király fiát, Szent Imrét. Amikor a király 1030-ban csanádi püspökké nevezi ki, a káptalan megszervezésére a dunántúli bencés kolostorokból kér és kap embereket. Bakonybélből kerül melléje a “magyarok szimfóniája" történetből ismert Walter mester, ki az iskola vezetője lesz. Pannonhalmáról négyen csatlakoznak hozzá.

Az iskola működéséről csak analógiák alapján következtethetünk. Elsősorban a belső szükséglet határozta meg a tanítást. Olvasni a közös imádságban használt zsoltárokon tanulhattak. Az énektanítást a liturgia szükséglete határozta meg. A kiválóbbak írni is megtanultak. (Hiszen nagy szükség volt akkor liturgikus könyvekre, amikor a király rendeletére minden tíz falunak templomot kellett építeni. A 11. századból fennmaradt könyveink mind liturgikus könyvek!) Az egyházi év beosztása (húsvét napjának kiszámítása) valami csillagászati ismeretet is feltételez. A gazdálkodás irányításához meg számolni kellett tudni. Nagyjából ezek alkothatták a tananyagot.

A műveltségre a könyvtár adhat felvilágosítást. Szent László király idejében, 1083-95 között összeírták Pannonhalma vagyonát. Ebben megvan a könyvtár leltára is, 80 kötet szerepel benne. Vannak művek, amelyek hosszabbak, egy-egy kódexet alkothattak. Mások rövidek. Ezek már összekötve voltak, a leltározók azonban nem nézték végig, hanem az első lapon található mű címén sorolták fel. Így a 80 kötet akár 200 művet is tartalmazhat, ezeket cím szerint nem ismerhetjük. Csapodi Csabának sikerült elkülönítenie a növendékek könyvanyagát. Ebben elsősorban a latin nyelv tanulásához való művek, a zsoltárok (“Európa első ábécés-könyve") és néhány aszketikus munka van. A könyvtár fejlődéséről csak néhány adatot ismerünk. “Belső" gyarapodás, saját másolás mellett “kívülről" is kapott könyveket. Például Cerbanus, egyébként ismeretlen szerzetes, úgy hálálja meg a pannonhalmi többszöri szíves vendéglátást, hogy görögből lefordítja Szent Maximus egy művét és Damaszkuszi Szent János egy részletét a pásztói (akkor még bencés) apátságban, és megküldi Dávid apátnak (1131-50 közt apát). Amikor Adalbert urat II. Géza király II. Rogeriushoz Szicíliába küldi követségbe, a hosszú, bizonytalan út előtt végrendeletet tesz, mely a levéltárunkban megtalálható (körülbelül 1153). Ebben halála esetére könyveit Szent Márton monostorára hagyja:

A középkorban arról, ami “rendben" ment, nem sokat hallunk. Nem volt még bürokrácia, ami iratokat termelt volna. Így az iskola sem kerül szóba. Ha a mai közjegyzőnek megfelelő hiteleshelyi működés megkívánta, a bonyolultabb ügyeknél ők mentek vidékre a munkára. Nevük “Cantor", “Magister" megjelöléssel fennmaradt a kiállított okiratokban.

Az 1400-as években a szerzetesi életben hanyatlás állt be. A király a kolostori birtokokat bizonyos értelemben sajátjának tekintette. Így arra használta fel, hogy híveit ezekkel jutalmazza. Kineveztek valakit apátnak, aki sokszor még papi ember sem volt. Őket kommendátornak nevezik a történészek. Egyetlen gondjuk a jövedelem megszerzése. Hogy elvileg gondoskodniuk kellett a kolostor és lakóinak fenntartásáról, avval nem sokat törődtek. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a fegyelem is, a műveltség is alábbhagyott. Kivételek azért voltak. Például Mátyás király, ki saját kezelésében tartotta Pannonhalmát, építtetett is itt (kvadratúra). Ilyen volt Tolnai Máté is, II. Ulászló jegyzője, a krakkói egyetem magisztere, akit a király 1500. február 26-án nevezett ki apátnak. Tolnai beöltözött a rendbe, elvégezte a noviciátust, fogadalmat tett, pappá szenteltette és apáttá avattatta magát. Mint a király “jó embere", elérte, hogy az összes magyarországi bencés kolostor feje "főapát" lehessen. Így kezdte el a szerzetesi élet megreformálását. Több növendékét küldte a bécsi egyetemre tanulni. Hiszen a kolostorok aránylag csekélyebb létszáma nem tett lehetővé saját felsőoktatást. Példáját más apátok is követték. A magyar apátságok részére 1506-ban Velencében kinyomatta a zsolozsmás könyvet, melynek 1519-ben második kiadására is szükség volt. Egyetlen fennmaradt, biztosan Pannonhalmán írt kódexünk a Forgách-kódex. A templom mellékkápolnái, amelyek abban az időben készültek, mutatják, hogy a művészetek itt újra otthonra leltek. Ekkor keletkezett a Bécsben tanult Nagyszombati Márton 900 disztichonból álló verses műve a török ellen.

Ez már előre vetíti a veszedelem árnyékát.

A szerzetesélet Mohács után egy darabig még tengődik. A harcokban a monostorok nagy része elpusztul. Pannonhalma könyveit, okleveleit is a török elől biztonságosabbnak hitt vidékekre mentik (Veszprém, Nyitra, Bécs). Körülbelül 1585-ben a szerzetesek elhagyják a kolostort, azt katonaság veszi át. A birtokok jó része a töröktől megszállt terület szélén van. Így a király továbbra is nevez ki főapátokat, akik mint kommendátorok működnek. Ezek közt volt egy, aki vissza akarta állítani a szerzetesi életet Pannonhalmán. 1607-ben nevezi ki a király titkárának fiát, Himelreich Györgyöt (1583-1637) főapátnak. Rómában tanult, művelt világi pap volt, de kinevezésétől főapátnak írja magát. Törekedett a rend visszaállítására. Nem rajta múlt, hogy az ő életében ez nem sikerült. De az apjától örökölt és a maga által vásárolt könyveit, köztük sok természettudományosat is, a kolostorra hagyta. Ma is több megvan belőlük.

Himelreich halála után, az ő harcának is köszönhetően, újra alakulhat az élet. A magyar származású osztrák cisztercitát, Pálfy Mátyást 1638-ban nevezi ki a király főapátnak, aki 10 szerzetessel megindítja az életet Pannonhalmán. Az igazi fellendülés utóda, Magger Placid alatt bontakozik ki.

Megvan könyvtárunknak 1658-ból való katalógusa. 2037 mű található benne 2318 kötetben, a tudomány minden ágából, sokféle nyelven. Több kötet ma is megtalálható. Jó része Himelreich könyvtárából származik, de újakat is vettek. A matematika, fizika is képviselve van a kor szokásos műveivel.

Az 1680-as évektől már bölcseleti kart is szerveznek. Ez kezdetben Tihanyban, majd Bakonybélben, újra Tihanyban van. 1770-ben Pannonhalmára kerül. A feljegyzésekből látszik, hogy már a 17. században fizikai eszközöket szereznek be az oktatáshoz. A tanítást komolyan vették. Megtartották a szokásos vitatkozásokat, ezek pótolták akkor a vizsgát. A nyomtatott téziseket, ajándékkönyvekbe kötve, adtak ki, és osztották szét a megjelenteknek. A “támadók" legtöbbször idegenek (győri ferencesek és jezsuiták) voltak.

Teológia tanulására a nagyszombati vagy osztrák egyetemekre kerültek a rendtagok. Fennmaradt Schleiber Elek jegyzete. Bécsben, a “skót" bencés apátságban tanult, professzora, Rucker Ildefonz a hét szabad művészetről tartott előadásait jegyezte le 1706-07-ben. 1702-ben megszervezik Pannonhalmán is a rendszeres teológiai képzést. Úgy látszik, olyan jóhírű lehetett a tanítás, hogy XIV. Kelemen pápa 1769. augusztus 8-i irata engedélyt adott bölcseleti és teológiai doktorátus adására. Csak egyszer éltek vele, 1772-ben, amikor három doktort avattak.

Új helyzet állt elő, amikor 1674-ben a modori kisgimnáziumot a rend vette át. Itt 1777-ig tanítottak rendtagok, amikor is Mária Terézia megszüntette a modori kisgimnáziumot.

A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után gimnáziumainak tanárokkal való ellátása okozott problémát. Ezért ajánlották fel a bencés rendnek 1776-ban a komáromi gimnáziumot. Ebben csak 1786-ig tanítottak, ekkor érte a rendet II. József feloszlató rendelete. A komáromi gimnáziumban a Feloszlatás után is maradhattak a bencés tanárok, mint világi papok.

II. József 1786-ban feloszlatta Pannonhalmát. Értékeit (miseruhák, kelyhek stb.) elárverezik. A levéltár részben Győrbe, részben az országos levéltárba került. Ezek a visszaállításkor visszakerültek Pannonhalmára. A könyvtár az egyetemi könyvtárba került. Itt a duplumokat eladták. A maradékból a visszaállításkor kerültek vissza könyvek Pannonhalmára.

II. József halála után (1790) azonnal megindult a szervezkedés a rend visszaállítása érdekében. Hosszas huzavona után, II. Ferenc 1802-ben nevezi ki az apátok közül akkor már csak egyedül élő Novák Krizosztomot főapátnak, és állítja vissza a rendet. Novák műveltségét, tudását elismerték. Már az 1791-es országgyűlésen tagja lesz az Ürményi vezette tanügyi bizottságnak. Ugyanezen az országgyűlésen kérik az akkor még élő apátok a rend visszaállítását. 1792-ben Ürményi Budára hívta Novákot a bizottsági tárgyalásokra. Itt bizalmasan megkérdezték tőle, nem ellenkezik-e a rend szellemével, hogy nyilvános iskolában tanítson. Novák szóban, majd írásban is kifejtette, hogy a rend részéről nincs ebben semmi nehézség. Így a visszaállításkor a rend kötelezettséget vállal a gimnáziumok tanárokkal való ellátására.

A pannonhalmi egyházmegye községeiben népnyelvű (elemi) iskolák voltak. Ezekben világi tanítók tanítottak.

Gimnáziumok: Győr (1802-1948, 1950-), Sopron (1802-1948), Pápa (1802-1948), Nagyszombat (1807-50), Esztergom (1808-1948), Pozsony (1812-50) Komárom (1812-1945), Kőszeg (1815-1948), Pannonhalma (1920-28, 1939-48, 1950-), Budapest (1923-48), Csepel (1945-48).

1816-tól a győri és a pozsonyi királyi akadémiák bölcseleti karának tanárokkal való ellátását is vállalta a rend. Ezeken 1850-ig, a bölcseleti karoknak a gimnáziumokba való beolvasztásáig működtek.

A tanítás a mindenkori állami (kezdetben a II. Ratio, 1850-től az Entwurf, a kiegyezés után a nagyon sokszor változó) tanterv szerint történt. Amikor 1945-ben az általános iskolát bevezetik, a rend a gimnáziumok alsó tagozatát átszervezi általános iskolai 5-8 osztállyá, több helyen világi tanítók bevonásával első osztály is indul.

De voltak a rendnek belső iskolái is. Ezeken a rend tagjai tanultak. Ide számíthatjuk a noviciátust, ez elsősorban a szerzetes életre való bevezetést szolgálja. Mégis voltak régebben matematika, újabban nyelvi órák.

A rend 1850-ig, királyi engedéllyel házi bölcseleti tanfolyamot is tartott fenn. Ez, néhány év kivételével, Győrött volt. A rend tagjai tanárnak készültek. Az erre való felkészítést szolgálta az úgynevezett “repetencia", ahol a gimnáziumi tananyagot ismételték és pedagógiai felkészítést is kaptak. Ez, ismét csak néhány év kivételével, Bakonybélben volt. Pannonhalmán teológiai főiskola készítette fel a papságra a rend tagjait. Ide általában a repetencia után kerültek. De az akadémiai tanításra kiszemeltek a bölcselet elvégzése után az első két év alatt felkészültek a pesti egyetemen való doktorátusra.

1850 után, a nyolcosztályos gimnázium és a szaktanári rendszer bevezetésével megváltozott a helyzet. A repetencia megszűnt, a bölcseleti kar beépült a gimnáziumba. Tanári vizsgát csak külföldi egyetemen, német nyelven lehetett tenni. Erre, mint szerte az országban mások is, a rend tagjai nem vállalkoztak. De a tanárok képzése azért folyt Pannonhalmán. Kruesz Krizosztom, mint főapát, a teológiai mellé külön tanárképző főiskolát szervez 1866-ban. Sikerül ennek állami elismerést is szereznie (véglegesen 1884-ben). A rend tagjai itthon tanulhattak, de a pesti egyetemen vizsgáztak. Egy ideig természettudományos tárgyak tanulására a pesti egyetemre küldték a kiszemelteket. Akiket a főiskolára szántak tanárnak, azok tanári diplomájuk megszerzése után egy-két évet pótlólag tanultak az egyetemen, legtöbbször doktorátussal zárva tanulmányaikat. A tanárképző főiskola 1950-ben szűnt meg.

Magasabb teológia képzettség elérésére mindig küldött a rend egyeseket egyetemre (Budapest, Innsbruck, Róma). Ezekből a gimnáziumi hittanárok és a teológiai főiskola tanárai lettek.

A legjobban talán a kiemelkedőbb tanárok alapján lehetne a rend fizika-matematika tanítását jellemezni. Többen közülük a főiskolán is tanítottak. Így tudásukat, módszereiket átadták az utánuk következő generációnak. A munka súlyát mindig a névtelenek viselik, de a szellemet a kiemelkedőktől veszik át. A rendbe lépés idejének (második évszám) sorrendjében sorolom fel őket. A válogatás esetleges, elsősorban azok szerepelnek, akik írtak valamit.

CZINÁR MÓR (1787-1802-1875) akadémiai levelező tag. Tanított a nagyszombati, a győri, a pozsonyi gimnáziumban, 1815-24 a rendi növendékek fizika (és az akkor velejáró természetrajz és mezőgazdaságtan) tanára a rend győri házi bölcseletén, igazgató Győrött és Pozsonyban, majd Pannonhalmán könyvtáros. Győri fizikatanár korában kimerítően jegyzeteli az Annalent és a kémiai Journalt. Deák Ferenc is járt hozzá fizikaórákra. Öregkoráig emlegette Czinárt, akitől megtanulta: “Nem az az igazi tudomány, amit jól megtanultatok, hanem amit jól meggondoltatok". Ő kezdte fejleszteni a győri szertárat, a Jedliktől 1830-ban készített leltár szerint egészen rendszeresen. 1848-ban Baumgartner német nyelvű fizikakönyvét latinra fordítja a doktorátusra készülők számára. Ő indította útjára tanítványát, Jedliket is.

BRESZTYENSZKY BÉLA (1786-1803-1850) akadémiai levelező tag. Győrben volt gimnáziumi tanár, majd a növendékek matematika tanára a rendi bölcseleten, 1816-tól a királyi akadémián adott elő matematikát. Az első bencés akadémiai tanár. 1838-ban tihanyi apát lett. Az MTA-nak az első választáskor lesz levelező tagja (1836). 1819-ben alkalmazott matematika tankönyvet írt latinul. Szakít az eukleidészi módszerrel (definíció, axióma stb.) és heurisztikus, induktív utat választ. Törekszik a szemléletességre is. Másik két műve már matematika, algebra (1824), illetve geometria (1827). Foglalkozik a matematika műnyelvének magyarításával.

DE LA CASE BENJAMIN (1801-1815-1875). 1822-34 Pozsonyban és Nagyszombatban volt gimnáziumi tanár; 1834-38 a rendi bölcseleten tanított; 1838-48 a pozsonyi akadémián működött; 1848-52 Pannonhalmán tanítja a rendi növendékeket. Mint a pozsonyi királyi akadémia tanára magyar nyelvű matematika tankönyvet ír (1842, 1843). Az anyagot részletesen tárgyalja, sok példát hoz, kidolgozással együtt. Dugonics “Tudákosság"-a (= matematika, 1784) után az első ilyen jellegű magyar nyelvű könyv. Más akadémiákon, sőt az Entwurf (1850) után a gimnáziumok felső osztályaiban is használták.

JEDLIK ÁNYOS (1800-1817-1895) akadémiai tiszteleti tag; egyetemi tanár. Folyóiratunk 1995. decemberi számát neki szenteltük. Hatása o-z rend fizikatanítására nagy volt.

KRUESZ KRIZOSZTOM (1819-1835-1885) akadémiai tiszteleti tag. 1843-45 a pozsonyi gimnáziumban tanít; 1845-48 a rendi bölcseleten tanítja Győrben a fizikát; 1848-50 a pozsonyi akadémia tanára; 1850-61 Pannonhalmán tanítja a rendi növendékeket. Ekkor, a már nem a rend vezetése alatt álló, pozsonyi gimnázium igazgatója lesz 1861-65; 1865-től főapát. Pannonhalmán 1857-től többször is összehívja a rend fizikusait gyűlésekre, ahol előadásokat tartanak, kísérleteket mutatnak be. Ha tehette, Jedlik Ányos is megjelent ezeken. Kühn Rajmunddal németből lefordítják Šubic Simon tankönyvét (1862), amihez külön kémiai pótlékot írt. Pozsonyi igazgató korából van az iskola évkönyveiben egy tanulmánya a “tűnkövekről" (meteoritok).

HOLLÓSY JUSZTINIÁN (1819-1835-1900) akadémiai levelező tag. 1843-48 a győri gimnázium tanára; 1848-50 Pannonhalmán tanítja a rendi növendékeket; 1850-62 Sopronban tanít; 1862-66 a pannonhalmi főiskolán tanít; 1866-73 rendi munkaköröket tölt be Pannonhalmán és Bakonybélben; 1873-74 esztergomi igazgató. Ekkor celldömölki apát lesz. Soproni tanár korában lefordítja Schabus Jakab tankönyvét (1855). “Népszerű csillagászat" című műve 1864-ben jelent meg. 1871-ben készült el ehhez a művéhez egy pótkötet, de ez kéziratban maradt. Akadémiai székfoglalóját a távcsövek történetéről írta (1864). Érdekes az esztergomi gimnázium 1872-73-as évkönyvében megjelent írása a “A földfejlődés jégkorszakának főokáról". Ennek a földpálya ferdeségének százados háborait (perturbációit) tartja, a Milanković-Bacsák-elmélet előfutárát kell benne látnunk.

SALI ÁGOST (1822-1841-1862) 1849-től élete végéig komáromi tanár. A komáromi gimnázium évkönyvében jelent meg tőle a földrengésekről értekezés (1856), majd összegyűjti a magyarországi földrengések adatait (1860). A fizika tanításáról is írt, ajánlja, hogy a gimnázium alsó tagozatán is tanítsanak fizikát, mert megfigyelésre nevel.

KÜHN RAJMUND (1828-1844-1884) 1852-68 az esztergomi gimnáziumban tanít. 1868-tól haláláig jószágkormányzó Kismegyeren. Pannonhalmán mesterével, Kreusszal maguk készítenek szereket több példányban, és ellátják velük az iskolákat (például aerométer, Jedlik-féle hullámgép, monokord és más hangtani eszközök a fény polarizációjához való eszköz, elektrosztatikához való segédberendezések). 1852-ben kerül aztán Kühn az esztergomi gimnáziumba, amelyiknek szintén 1850-ben kellett szertárat kialakítani. Az intézet évkönyveiben két értekezése jelent meg a diamágnességről (1855-56 és 1856-57). Az algimnáziumok számára, és külön az alreál iskola számára lefordította Pisko Ferenc József bécsi tanár könyveit. Kruesszel együtt fordította Šubic gimnáziumi tankönyvét.

TOMEK ANASZTÁZ (1833-1851-1881) 1858-77 győri tanár, majd haláláig plébános Varsányban, Tárkányban. Kruesz tanítványa. Ő írja róla Jedliknek, hogy - az akkor még növendék Tomek - szép madarakat készít a cirkuláris polarizáció bemutatásához (1856). Magam is használtam egyet. Megjelent a győri ismeretterjesztő egyesületben tartott két előadása. Az egyik az oxigénről, a másik a pörgettyűről. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók győri vándorgyűlésén az általa módosított Smee-féle telepről tartott előadást, ami megjelent a gyűlés Munkálataiban.

BIERBAUER LIPÓT (1841-1857-1917) 1864-65-ben a soproni gimnáziumban, 1865-67 a pannonhalmi tanárképzőn, 1867-85 a győri gimnáziumban tanít. 1885-1914 a rend pannonhalmi, veszprémvarsányi és tarjánpusztai birtokán jószágkormányzó. Fizika tankönyve (Győr, 1880) az első olyan magyar nyelvű könyv, “melyben a jelenkor physikája a középtanodák felső osztályai számára tárgyaltatik". A kiemelt alapelvek az energia megmaradása és Clausiusnak az anyagok belső szerkezetére vonatkozó nézetei. Keresi az egyensúlyt a kísérleti-induktív és a matematikai-deduktív módszer között. Hangsúlyozza, hogy már a 7-8 osztályos tanulók is alkalmasak ezen gondolatok megértésére. Hasonló stílusban írt egy nagy kémia tankönyvet (1876). Részt vesz a szertár fejlesztésében. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1882-es vándorgyűlésén bemutatta villamos stroboszkópját. Kis homorú tükör előtt szikrainduktorral meghajtott szikraköz adja a fényt, a centrifugára szerelt ábra mozogni látszik. A szertárat telefonnal összekötötte a rendházzal. Ívlámpával kivilágította a győri Széchenyi teret, a színházban is használta lámpáját. Törődik a ház vízellátásával: kutat ásat, és az egész várost is részesíteni szeretné annak áldásában.

FEHÉR IPOLY (1842-1858-1909) akadémiai tiszteleti tag. 1864-74-ig a fizikatanára a pannonhalmi tanárképző főiskolán. 1874-82-ben az esztergomi bencés gimnázium igazgatója. 1882-92-ben a szegedi tankerület királyi főigazgatója. 1892-től főapát. Petzval Ottó nyomán írt egy felsőbb mennyiségtant, Kruesz Krizosztom vegytanát kétszer is átdolgozta, három-három kiadásban jelentek meg. Legjelentősebb tankönyve a “Természettan" (1871). Összesen tizenegy kiadást ért meg, az utolsót 1912-ben. Egyszerű nyelve, kitűnő kísérletei, a fizika újabb eredményeinek ismerete tette népszerűvé művét. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1882-es győri vándorgyűlésén előadást tart Poggendorf kettős megosztású villamgépéről. De már az egri vándorgyűlésen (1868) is előadott az alchímia történetéről. Több fizikai tárgyú cikke jelent meg, foglalkozik a szaknyelvvel is.

A tanárok után a fizikatanítás nélkülözhetetlen segítőjéről, a szertárról kell szólni. A régi nyelvben “museum"-nak nevezték. Palatin Gergely még az 1920-as években is így írja: “szerek".

A rend legrégebbi szertára a győri gimnáziumé. Valami csekély számú “szer" maradt az 1802-t megelőző korból is. Az igazi fejlesztés akkor indul meg, amikor 1816-ban a rendi bölcseletet Győrbe helyezik. A rend mindig biztosított anyagi eszközöket a szertár fejlesztésére. A tanárok, és így volt ez más iskoláknál is, a saját anyagi lehetőségeiket, no meg munkájukat is mindig szívesen áldozták a szertár fejlesztésére. A nagy rendtörténet ugyan azt mondja, hogy utolsó tanára - 1848-50 szünetel a gimnázium - Kruesz Krizosztom 1848-ban szertárával együtt Pannonhalmára költözött. Ez nem tehet igaz. A Jedliktől 1831-ben írt leltárt még 1851-ben is használják Győrött. A “szerek"-nek ott kellett maradniuk. Az Entwurf bevezetésekor (1850) ez is, meg a királyi akadémia elég szűkös szertára (a franciák is megkopasztották, egyszer a mennyezet is ráomlott, az állami pénzek sose voltak elegendők javításra, új “szerek" szerzésére) beolvadt a gimnáziumba. A fejlesztés állandó volt. Kiemelkedik Orsonits Iván, Tomek Anasztáz, az újabb időben Ferenczy Viktor ilyen irányú tevékenysége.

Igaz, hogy Pannonhalmán a főiskolát csak 1866-tól számítják. De fizikai “szerek" már korábban is kellettek. 1850 előtt itt készültek a növendékek a doktorátusra. Ehhez fizikából is kellett vizsgázni. Győrből kérték a “szereket" kölcsön, amit a sűrűn ide-oda menő “konyhakocsin" könnyű is volt szállítani. 1842-ben azonban megkezdték egyes “szerek" beszerzését. Kruesz Krizosztom, amikor 1850-ben a rendi növendékeket tanítja, már rendszeresen szerez be eszközöket. A főiskolán mindig kitűnő kísérletezők voltak, vettek eszközöket, de sokat maguk készítettek.

1850-ben a rend több gimnáziuma nagygimnáziummá lesz. Ekkor vezetik be a szaktanári rendszert, a gimnáziumokban a bölcseletből keletkező felső osztályokban a fizika rendes tárgy lesz. Ezekbe is kellettek eszközök. Ennyit egyszerre beszerezni nem lehetett. Ahol több volt, mint például Győrben, a duplumokat a soproni gimnáziumnak utalják át, mint a leltári bejegyzések bizonyítják. Kruesz és Kühn Pannonhalmán gyártanak eszközöket annyi példányban, hogy mindegyik felszerelendő gimnáziumnak jusson. Az esztergomi bencés gimnázium történetében szerepel, hogy amikor a főigazgató 1851-ben (egy év után!) panaszt tesz, hogy az iskola nincs megfelelő “szerekkel" ellátva, az igazgató válaszában ezt elutasítja. Éppen a felsőbb szervek (értsd a főigazgató) akadályozzák a szertár kialakítását, nem engedélyezve a szükséges átalakítást. Így még azokat a “szereket" sem lehet elhozni, amiket a főapát, kérésre se várva, készíttetett. De gondoskodtak a többi gimnáziumról is. A négyéves kisgimnáziumokat is idővel nyolc osztályosra fejlesztették. Ezekben is mindig voltak kitűnő tanárok, akik idejüket nem sajnálva, dolgoztak a szertár fejlesztésén.

PALATIN GERGELY (1851-1870-1927) 1877-79-ben két évig Győrött tanít a bencés gimnáziumban. 1879-81 a pesti tudományegyetemen és a műegyetemen folytat kiegészítő fizikai tanulmányokat. 1881-től a pannonhalmi tanárképző főiskolán a fizikatanára. Tökéletesíti Jedlik osztógépét (2093 vonalat tud húzni 1 mm-re), ezzel sok optikai rácsot készít, ezeket iskoláknak ajándékozta. Iskolai kísérleti eszközöket tervezett-készített. Zivatar-jelzőjével közeli és távoli zivatarok villámait számolta meg. Sok magasságmérést végzett, jelentős szerepe volt a kolostor víz-, villamos- és telefonhálózatának kialakításában és fejlesztésében. Sok dokumentum értékű fénykép maradt utána.

BOROSSAY DÁVID (1854-1873-1929) 1880-81 a pesti egyetem hallgatója; 1881-85 a pápai gimnázium tanára; 1885-89 a pannonhalmi főiskola matematikus tanára; 1889-1915 esztergomi tanár; 1915-25 soproni igazgató. 1925-től Tihanyban élt nyugalomban. Esztergomi évei alatt írta hamarosan nagyon népszerűvé lett, kitűnő tankönyveit, algebráját (1901) és geometriáját (I. 1904., II. 1906). Ezek sok kiadásban és az új iskolai rendszerekhez alkalmazott átdolgozásban sokáig népszerűek voltak.

TIHANYI MIKLÓS (1873-1891-1951) 1898-1943 a soproni, győri, kőszegi, pápai majd az esztergomi gimnáziumban tanít. A feloszlatásig Tihanyban élt nyugalomban, a feloszlatás után Pápára került rokonaihoz. Gimnáziumi tanárkodása mellett jelentős számelméleti munkásságot fejtett ki. Cikkei az Akadémia közleményeiben, a Középiskolai Matematikai Lapokban, a főiskola évkönyvében, értesítőkben jelentek meg.

MATTYASÓVSZKY KASSZIÁN (1879-1897-1935) 1902-04 Kőszegen tanít; 1904-05 a pesti egyetemen tanul; 1905-07 a pannonhalmi főiskola tanára; 1907-24 Győrben tanít; 1924-35 előbb az esztergomi, majd a pesti gimnázium igazgatója. Elsősorban fizika tankönyvét kell megemlítenünk (I. 1914., II. 1915). Ez is több kiadást ért meg, később Bodócs István átdolgozásában. Sok ismeretterjesztő fizikai cikke is megjelent.

TÓTH ALADÁR (1884-1901-1936) 1907-12 a pápai majd a komáromi gimnáziumban tanít; 1912-13 a pesti egyetemen tanult; 1913-tól haláláig a pannonhalmi főiskola fizikatanára. Itt a kísérled fizikatanára volt. Kegyelettel őrzöm sok összefűzött kéziratos jegyzetét elvégzett kísérleteiről. Magam is jól tudtam őket használni. A Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban 11 cikke jelent meg egyszerűen megvalósítható, mégis kiválóan használható kísérleti eszközökről.

SÁRKÖZY PÁL (1884-1902-1957) egyetemi magántanár. 1909-10 a győri gimnázium tanára. Ettől kezdve a pannonhalmi főiskolán tanít matematikát. Ezt akkor sem hagyja abba, amikor 1938-ban bakonybéli apát lesz. 1947-től a távollevő főapát helyett kormányozza a rendet. Annak halála után 1952-ben főapát lesz. Könyvei közül kiemelkedik a “Differenciálegyenletek elméleteinek elemei" (1932) és a “Bevezetés a differenciálgeometriába" (1936). Ezeket még az 1950-es években is használták az egyetemen. Középiskolai tankönyvsorozat társszerzője. Foglalkozott a matematika történetével, II. Szilveszter pápa matematikai munkásságával, a nagyszombati jezsuita matematikusokkal, Makó Pállal.

FERENCZY VIKTOR (1894-1910-1943) 1917-től haláláig csak egy helyen, Győrött tanított, saját készítésű eszközökkel gyarapította a szertárat. A fizikumban talált platinát eladva, mozigépet szerzett az iskolának. Kis könyve jelent meg az elektrosztatikáról a Zászlónk Diákkönyvtárban (1923), cikkei a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban. A jól átgondolt, alaposan előkészített kísérletezés híve volt. Legnagyobb munkája a Jedlik-életrajz (a gimnázium évkönyveiben jelentek meg 1935-től 1939-ig). Minden lényeges megtalálható benne, legtöbb szószerint, Jedlik kézirataiból.

HOLENDA BARNABÁS (1896-1914-1967) 1919-24 esztergomi, győri és budapesti tanár. Budapesten szerezte meg egyetemi doktorátusát. Ezután a pannonhalmi tanárképző iskolán elméleti fizikát tanít, közben 1932-től a győri gimnáziumba is átjár tanítani. 1938-63 a győri gimnázium igazgatója. Tőle a tanárok a modern fizikáról értesülhettek, cikkeket írt, előadást tartott tanári gyűléseken és a nagyközönségnek a győri szabadegyetemen. Részben egyedül, részben rendtársával Korányi Szevérrel az akkori iskolai követelményeknek megfelelően átdolgozta Gidró Bonifác, illetve Borossay Dávid bencések matematika tankönyveit. Két nagyobb műve van Jedlik Ányosról. Egyik 1928-ban a Mathematikai és Physikai Lapokban jelent meg, a másik 1967-ben a Műszaki Nagyjaink sorozat III. kötetében. A győri gimnázium évkönyveiben írt egy hosszabb tanulmányt “Az atomtól a műanyagokig" (1940-41). Kora ismeretei alapján foglalja benne össze az anyag szerkezetét. Másik cikkében “Elektromos jelenségek a Föld életében" (1939-40), jó fizikatörténeti ismereteiről tesz tanúságot.

*

A rend megbecsülte fizikát tanító tanárait. Többet (Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly, Sárközy Pál, Legányi Norbert) főapáttá, másokat (Bresztyenszky Albert, Hollósy Jusztinián, Gidró Bonifác) apáttá választott. De a társadalom, és nemcsak a helyi, ahol hatásukat közvetlenebbül is érezték, hanem az országos is kifejezte megbecsülését. Több akadémikus, főigazgató, más felelős országos beosztást kapó fizikatanára is volt a rendnek.

Általában meg kell állapítani, hogy a tanításban a kísérleti módszert használták. A sok tankönyv - több igazán sikeres - mind ezt bizonyítja. Nem hanyagolták el a fizika újabb elméleteivel való foglalkozást sem. Nem egy tanárról feljegyzik, hogy ha valami újdonságról olvasott, azonnal tanulmányozásába kezdett, igyekezett az alapul szolgáló kísérleteket megismételni, hogy tanítványainak is bemutathassa.

A magyar nyelvnek a tanításba való bevezetésénél, próbálnak a nyelvi nehézségeken is úrrá lenni. Többen foglalkoznak a szaknyelv elvi kérdéseivel is.

A szertári munkánál meglátszik a szerzetestanár “könnyebb" helyzete. Egy épületben lakik szertárával, családi gondok nem terhelik. Ha kell, éjfélig is, vagy még tovább is dolgozhat benne. Az öregebb Neumannról olvastam, hogy amikor egyeteme új épületet kapott, a tervezéskor azt kérte, hogy a tanár lakása legyen a szertár mellett, mert a tudomány nem kereskedés, ahol zárórakor le lehet húzni a rolót. Az egyetemi tanács mellette is volt, de a minisztérium nem engedélyezte.

A tanárok mindig tudatában voltak, hogy a tananyag átadása nem elégséges. Az ifjúság igazi szeretete megkívánja, hogy neveljük is őket. Többen ezért kérik magukat a főiskoláról vissza a gimnáziumba (Borossay Dávid, Holenda Barnabás). Hogy ez sikeres volt, mutatja, hogy megkapták a diákoktól nemcsak a tudósnak kijáró megbecsülést, de a viszontszeretetet is. Egy 1961-ben megjelent fizikai-kémia könyvet is az 1943-ban meghalt Ferenczy Viktor emlékének ajánl a szerző, volt tanítványa.

Ezeket nem tartom különleges bencés tulajdonságnak, hiszen mindenfelé akadtak ilyen kiváló tanárok. Remélem, hogy a mi generációnkról is majd el lehet ezt mondani.