Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1996/5. 156.o.

AZ AMERIKAI ISKOLÁKRÓL

Marian Antal, az Erdélyi Napló munkatársa interjúja Baksay Lászlóval (Atlanta, USA)

Baksay László, a University of Alabama professzora, Sárospatakon, ez év április elsején, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Országos Középiskolai Fizikatanári Ankétján tartott előadást.

- Professzor úr, Ön mint kutatófizikus és egyetemi tanár megjárta Európát, az Amerikai Egyesült Államokban bostoni, stanfordi, berkeley-i, dallasi, new yorki, alabamai egyetemeken dolgozott. Diákjai sok országból származtak. Sok éves gyakorlata után rálátása van a világ oktatási rendszereire, azoknak eredményességére. Kérném, a következőkben fejtse ki e témában kialakult véleményét, különösen a magyar fizikaoktatással kapcsolatban.

- Három oktatási rendszerrel van mély személyes tapasztalatom, a magyarral, a némettel és az amerikaival.

Tizenegy éves koromig Magyarországon jártam általános iskolába. Németországban érettségiztem, majd ott szereztem a diplomámat és a doktorátusomat. Kutatómunkám nagy részét Svájcban végeztem. Tizenhat éve tanítok és kutatok az Egyesült Államokban.

Ezen kívül van némi személyes tapasztalatom a francia és angol oktatás területén. Diákjaim sok országból, így Magyarországról is jöttek és ez lényegesen hozzájárult a kialakult képhez. Az utóbbi néhány évben több hónapot dolgoztam hazai egyetemeken. Így jelentős tapasztalatot szerezhettem az itthoni egyetemi oktatásban. Középiskolákkal és középiskolai tanárokkal is van már többéves kapcsolatom. Az USA-ban nyári továbbképzést szerveztem középiskolai fizikatanároknak, kutatási részvételt középiskolásoknak, egyetemi tanárok hozzájárulását középiskolai fizikakurzusokhoz stb. Legtöbb diákom amerikai, így az ottani középiskolai oktatás eredményét nagyon jól ismerem.

Az utóbbi években kezdtem foglalkozni a fizikaoktatás nemzetközi összehasonlításával. Négy éve tagja vagyok és részt veszek az Amerikai Fizikatanárok Egyesülete (AAPT) nemzetközi fizikaoktatással foglalkozó bizottságának munkájában. Jelenleg egy Magyar-Amerikai-Német fizikatanári műhely létrehozását tervezzük, mivel szakmailag különösen foglalkoztat ezen országok oktatási rendszereinek összehasonlítása és analízise.

- Melyek az összehasonlításból adódó különbözőségek?

- A válasz erre a kérdésre nagyon komplex. Legszívesebben személyes élményeimet vázolnám fel néhány mondatban. Az ezekből levont következtetéseimet az általános adatok is alátámasztják. Első ilyen élményem 11 éves koromból származik. Egy itthoni kis vidéki iskolából kerültem Németországba egy átlag feletti gimnáziumba. Tapasztaltam, hogy a matematikatanítás ott egy évvel elmaradt a hazaihoz képest. Később Amerikában összehasonlíthattam a magyar, valamint az amerikai középiskolai anyagokat. A különbség nagynak bizonyult. Ismerőseimnek, a magyar oktatásban közepes eredményeket elért gyermekei, az USA-ban, hasonló intézményekben, rövid időn belül az élvonalban szerepeltek. Igen, mert a legjobbak kerülnek ki - hallom sokszor. Véleményem szerint nem ez az oka, de ezt nemzetközi felmérések is alátámasztják.

Összehasonlíthatjuk a különböző szinteket. A legjobbaknál, a középiskolai fizika olimpiákon, a magyar tanulók kezdettől fogva az élmezőnyben vannak. Még érdekesebb az összehasonlítás eredménye az átlag csoportnál. Itt mérvadó a 14 évesek korosztályában végzett nemzetközi felmérés. Az utolsó kimutatások szerint, a természettudományok terén első helyen állnak a magyarok.

Érdekes a kevésbé jó diákok képzettséget is összehasonlítani. A fenti felmérés azt mutatja, hogy az amerikai iskolák 30 százaléka rosszabban teljesített mint a legrosszabb magyar iskola, és ez az érték még a hollandoknál is 16 százalék. Mindez alátámasztja, hogy a magyar iskolai oktatás a világ élvonalában áll.

Megjegyzem, nagyon érdekes lenne a tanárok képzettségének felmérése is, de erről még nincs tudomásom.

- Mire vezethető vissza a magyar oktatás ilyen eredményessége?

- A mai magyar fizikaoktatás gyökerei a múlt századba nyúlnak vissza. Mindenki ismeri a századelő neves magyar fizikusait, akik sikerüket és pályafutásukat részben középiskolai képzésükre vezetik vissza. Azt hiszem ez még ma is érvényes. Sőt, az eredmények talán még jobbak lettek. Amíg ugyanis századunk elején a fizikaoktatás sikere nagyjában néhány, főleg fővárosi elitiskolára vezethető vissza, addig ma már a vidék is élvonalbeli szintet tud felmutatni.

Mi lehet ennek az oka? Ma divat mindent a ráfordított pénzzel magyarázni; csakhogy, a magyar iskola nem vádolható pénzbőséggel, legalábbis a nyugati országokhoz, Japánhoz, Koreához hasonlítva. Igencsak értékelendő az a hatékonyság, amivel a szűk anyagi körülmények ellenére a frontvonalban vagyunk. Érdekes lenne megvizsgálni miért ez a kiugró eredményesség, ami a külföldi szakemberek részére is feltűnő. A magyarázathoz az biztosan hozzátartozik, hogy amíg egyes országokban, mint például az USA-ban a fizikaoktatás fakultatív vagy máshol egy-két éves, addig Magyarországon például a gimnáziumban négy éves. Ezt a képzési időtartamot nem lenne jó rövidíteni.

A minőséget javítja a középiskolai felvételi is, ami egy előválogatási lehetőség. Aki nem felel meg az elvárásoknak, menetközben is kibuktatható. Az egyesített iskola az USA-ban mindenhol általánosnak számít és Németországban helyenként létezik. Így elérhető a tanulási színvonal és fegyelem. Itt említeném meg a magyar, valamint a német tanulókat, akiket a matematika oktatással már korán megtanítanak szigorúan, logikusan gondolkozni. Az is nagyon fontos, hogy a környezet és az iskola milyen üzenetet ad a tanulónak a fizikáról. Ha a tantárgy csak fakultatív, akkor a tanuló is azt gondolja, hogy ez nem lehet olyan fontos.

Az oktatásban kulcsszerepet játszik a tanár és a tanárképzés. A magyar tanárképzés hasonlít a némethez és nagyon eltér az amerikaitól. A magyar rendszer szakorientált, mivel nagyon sok fizikát, matematikát hallgatnak, a középszinten majdnem annyit, mint a kutató fizikusok. Amerikában, elsősorban az oktatási módszerekre fektetnek hangsúlyt, és kevés fizikát tanulnak. Ez nagyon komolyan kihat az oktatás minőségére. Az is nagyon fontos, hogy Magyarországon a tanárnak és a tanításnak általában még mindig tekintélye van. Összehasonlítva Amerikával, ez egyértelműen sokkal nagyobb és jelenleg még a németnél is jobb.

- Mindezeket mennyiben befolyásolja a társadalom, a kultúra, aminek az oktatás nem elhanyagolható része?

- Azt hiszem valahol itt rejlik a magyar oktatási siker mélyebb magyarázata. Szerintem a legfontosabb szempont a kulturális háttér, amiben az oktatás egésze áll: a hagyományok, a kialakult értékrend. Azután erre épül egy jobb vagy rosszabb gyakorlati rendszer, de ezek az alapok. Saját tapasztalatomból így emelném ki a társadalmi jelzőket, leegyszerűsítve, de némi igazságtartalommal: a németeknél a kötelességtudat van az előtérben, az amerikaiaknál a célorientáció, a magyaroknál a tudás és annak vágya. Ezekből a motivációkból sok minden következik. Elég jól magyarázza a három rendszer eredményeinek különbözőségét.

- A kérdéskör áttekintése után, mik az ajánlásai a magyar fizikaoktatásért felelős szakembereknek?

- Amit most mondanék, az nemcsak a fizika, hanem általánosan a magyar oktatásra is vonatkozik. Idézem a híres karmestert, Solti Györgyöt, aki így nyilatkozott: Nem véletlen, hogy jó zenész lettem, és az sem, hogy a világ tele volt jó magyar zenészekkel. Visszaemlékezéseimben lesz egy nagyszerű fejezet a magyar zeneoktatásról. Ebből is lehet a magyar oktatás általánosan magas színvonalára következtetni. Különösen az ország mai helyzetében mérlegelendő lenne egyes radikális változtatások kezdeményezése.

Szinte ajánlja magát az oktatási siker-hagyomány, mint stabil alap, amire lehet építeni. A magfizikából kölcsönözve: ez lehetne a stabilitás szigete, egy egyelőre eléggé instabil környezetben.

A magyar középiskolai fizikaoktatást illető általános javaslatomat egy amerikai mondással szeretném kifejezni: “if it ain't broke don't fix it!", szabadon fordítva: “Ami jól működik azt ne javítsd meg."