Fizikai Szemle nyitólap |
Tartalomjegyzék |
Fizikai Szemle 1995/12. 429.o.
Hollndonner László
MATÁV, Sopron
“Davy természettudós ... 1807-ben az addig minden vegybontásnak ellenszegült égvényeket és égvényes földeket alkatrészeikre felbontván a vegytannak, az anyagi jólét leghatalmasabb tényezőjének további fejlődését egy igen jelentékeny horderejű lendítéssel előmozdítá. Jakobi által 1837-ben felfedezett ... galvánképelés, a közéletben gyakori használtathatásuk következtében már nagyobb részt műtani foglalkozásokká vált módosításai nem egyebek, mint a tudomány hatalmának hódoló, az ember szükségletei szerint működni kényszerült villanyosság meglepő eredményei. Megemlíthető még, hogy a villanyosság a hőség, világosság és delejesség hatalmas kútforrása gyanánt is alkalmazható. Köztudomású dolog, hogy egy széncsúcsból a másik széncsúcsba átbocsátott villanyfolyam, azokat szerfelett magas hőségi fokra megizzósítván, minden egyéb mesterséges úton előállítható világosságnál erősebb fénnyel ragyogtatja, valamint az is, hogy a lehető legnagyobb delej-erő az úgynevezett ideiglenes delejekben csak a villanyfolyam által ébreszthető fel. - A villanyosság ez utóbbi hatásának következtében lőn lehetséges, hogy bármely távolságokra, egyik országból vagy világrészből a másikba, tudósításainkat a fénysugarak haladási sebességét túlszárnyaló gyorsasággal átszállíthatjuk, és onnét netalán sürgős kérdéseinkre kevés idő közbejöttével feleletet is nyerhetünk."
A természettudományok fontosságáról az emberi nem anyagi jólétére nézve, tekintettel hazánkra,
Rektori beszédrészlet, 1864. június 25.
Jedlik Ányos tevékenysége teljesen új irányokat szabott meg az elméleti fizikában és az alkalmazott műszaki tudományok területén.
Több élvonalbeli magyar tudós még a 19. század végén is a newtoni fizika alkalmazásának tökéletesítésével volt elfoglalva, de még a mai középiskolás fizikaoktatásban is igen hangsúlyos kérdésként tárgyalt témakör az “egyszerű gépek", a lejtő a csavar és az ék fizikája.
Jedlik munkássága (eredményei és kudarcai) ezzel szemben máig érvényes tanulságokkal szolgálnak mind a tudós fizikus gazdasági-politikai-társadalmi környezetével kialakított kölcsönhatás tekintetében, mind a műszaki tevékenység fő irányai szempontjából.
A tudós és környezete
A 19. század magyar történelmét nem kell bemutatni: reformkor, függetlenségi törekvések, szabadságharc, Bach-korszak, kiegyezés, amelyet egy határozott fejlődési periódus követ egészen a milleneumi ünnepségekig, a századvégig. Jedlik Ányos életútja a század történelmével párhuzamosan, de a magyar politikai sorsfordulóktól szinte elkülönülten haladt.
Ezzel kapcsolatban több elgondolkodtató kérdés merül fel:
- Miért csak azt tekintjük hősnek, aki meghalni képes elveiért, a hazájáért, és miért nem tudunk kellő módon tisztelegni azok emléke előtt, akik folyamatos munkával eltöltött alkotó életet hagytak maguk mögött örökségül?
- Hogyan fordulhatott elő a 19. század magyar történelmében, hogy Széchenyi István, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítójának munkássága csak viszonylag kevés közös vonást mutat a Tudományegyetem rektora, Jedlik Ányos munkásságával?
A jó bornak is kell cégér, a kiváló tudósnak is kell protekció az érvényesüléshez. Az mai szemmel nézve nyilvánvaló, hogy Puskás Tivadar korszakalkotó találmánya a századvég felé haladva azért válhatott közkinccsé, mert a feltaláló, aki maga is rendelkezett kereskedelmi érzékkel és piaci szemléletmóddal, olyan politikai nagyságokkal került munkakapcsolatba, mint például Baross Gábor, a “vasminiszter".
Két részlet Jedlik “Az 1872/3-ik tanév utáni szűnnapok alatt tett kutatásai" eredményeiből.
Ugyanilyen alkotó együttműködés és közös fáradozás jellemezte Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert és híres kultuszminiszterünk Klébelsberg Kunó együttműködését, melynek során mindig biztosított volt a működéshez feltétlenül szükséges szerény anyagi háttér is.
Ma már kézenfekvőnek számít a megállapítás: egy előremutató találmány sorsa az ötlet megszületésével és a találmány elvi modelljének kidolgozásával talán 10 %-os készültségi fokot ér el. Mintegy 30 %-os készültségi fokra becsülhető a referenciamodell, a prototípus megjelenése, a szériagyártásra való előkészületek megindulása. Egy előre mutató találmány sorsának alakulásában döntő tényező a leendő felhasználók körében a megismertetés, az igényfelkeltés, a piac megdolgozása. Ez utóbbi már mindenképpen (köz)gazdasági “csapatmunkát" jelent, amely nem nélkülözheti sem a politikai akaratot, sem a piaci módszereket, sem a szükséges anyagi hátteret.
Még valamit, egy gyakran elfelejtett másik banalitásról: Nem létezik önálló műszaki kultúra, humán kultúra nélkül. A korábban elért eredmények mechanikus alkalmazása lehet jó mestermunka, annak továbbfejlesztése és tökéletesítése elismerést érdemlő szellemi alkotás. Az azonban csak a humán intelligenciával rendelkező zseni kiváltsága, hogy felismerés alatt álló törvényszerűségeket, fizikai jelenségeket hasznosan alkalmazva a gondolkodásmódot tekintve is iskolát teremtsem maga körül.
Jedlik eredetileg magyar-, latin-, és történelemtanítással foglalkozott. Széleskörű intelligenciája feltétlenül segítségére volt abban, hogy a természettudományok, a fizika és kémia területén is maradandót alkosson, hogy tanáremberként mások gondolkodásmódját is megtermékenyítse újszerű természetfelfogásával.
A feltaláló főbb kutatási területei, hatásuk a mai életünkre
Jedlik már pályája kezdetén rájött, hogy az energia teremtése (semmiből valamit létrehozni) nem emberi kompetencia, tehát az örökmozgók divatos témájában gyorsan befejezte a kutató munkát. Az anyag átalakításának lehetőségeit, az alkímia problémakörét azonban már nagyon flexibilisen kezelte. A szerzetes tanár meggyőződése szerint a Mindenható a teremtés során nem foglalkozhatott apró részletekkel. Megteremtette az “ősanyagot", amelyből a mai elemek a fizikai környezet hatására (irdatlan magas nyomás, óriási hőmérsékletek, elektromágneses erőterek, villamos szikrák, villámok) alakultak ki. Ha jól meggondoljuk, ez a felfogás ma sem ellenkezik alapvetően tudományos szemléletünkkel. A budapesti Tudományegyetem szertárában levő Jedlik-féle palackláncolat a mai részecskegyorsítók ősének tekinthető, amely az anyagszerkezet megismerésének és átalakításának napjainkban is legfontosabb eszköze.
Tiszteletet parancsoló az a zseniális megérzés, amivel Jedlik az elektromágneses jelenségeket kutatta. A 19. század első felében a delejes erő inkább csak a spiritizmus, az okkult tudományok keretében vizsgált érdekes jelenségként szerepelt a társadalmi közmegítélésben. Jedlik volt az, aki ennek nem csak a lényegét próbálta megközelíteni és megérteni, hanem gyakorlati hasznosíthatóságára is konkrét műszaki berendezéseket konstruált. Ezen berendezések kezdetben oktatási segédeszközök voltak, és a fizikai jelenségek szemléltetését szolgálták. Később egyre jelentősebb lett ezen berendezések megbízható villamos energiaforrásként, illetve villamos motorként történő alkalmazása, melynek során Jedlik nagyon sok műszaki részfeladatot is megoldott a berendezések konstrukciós kérdései közül. (A keletkező villamos váltófeszültség mechanikus egyenirányítása, megbízható áramhozzávezetés és elvezetés villamosérintkező rendszere stb.) Gyakorlati szempontból legfontosabb azonban az a felismerés, hogy vezérelt villamos mágneses tereket leghatékonyabban nem állandó mágnesekkel, hanem lágy mágneses anyagok elektromágneses gerjesztésével lehet létrehozni. Ennek a gondolatnak egyenes folytatása a villamos öngerjesztés elvének alkalmazása, amely - a világon elsőként - a dinamó megalkotásához vezetett.
Ez az ötlet jelentette az egyenes utat a későbbi találmányok sorozatban történő megszületéséhez, ez az az iskola, amelyből nem csak a villamos áramfejlesztők és erőgépek mára igen gazdag választéka alakult ki, hanem ez képezte az elméleti alapját Déry-Bláthy-Zipernowsky transzformátorának is.
Nem kell méltatni az elektromágnesesség alkalmazásának újdonság-értékét, mégis megemlítendő, hogy ez képezte alapját az erősáramú iparban, a távközlésben és számos egyéb területen az elektromos relék, villamos jelfogók kifejlesztésének és alkalmazásának. A csodálatos az, ahogy ezt Jedlik 1864. június 25-i - a mottóban idézett - rektori beszédében szinte látnoki erővel megjósolta.
Ma, a fényvezetős távközlés korában énjük csak igazán meg annak a jelentőségét, hogy Jedlik a geometriai optikán túllépve a fény hullámtermészetével is komolyan foglalkozott, gyakorlati eredményeket ért el. Az osztógép, az optikai rács készítésére szolgáló automata eszköz megalkotása kapcsán elsősorban nem a mechanikai csúcsteljesítmény előtt kell tisztelegnünk, bár ez is csodálatra méltó: Egy milliméternyi távolságon csaknem háromezer rácsvonal egyenletes felvitele a mai technikával sem kis teljesítmény. Azonban ezzel az eszközzel lehetett vizsgálni azokat a fénytani jelenségeket, amelyek a mai üvegszálas távközlés, a holografikus ábrázolások, háromdimenziós képek, a “virtuális valóság" eszközrendszerének létrehozásához vezettek.
Összefoglalva: Véleményem szerint Jedlik igazi nagysága nem is találmányainak közvetlen hasznosságában rejlik, bár ez sem kis dolog. Az ő igazi szellemi öröksége az az újszerű gondolkodásmód, amely tudományos és műszaki életünkre máig is érvényes hatással rendkívüli változások elindítója volt.
Jedlik halálának centenáriumán tehát elsősorban a példaképre kell emlékeznünk, nem Jedliknek van szüksége az utódok méltatására, nekünk van nagy szükségünk a belőle kisugárzó és máig is ható szellemi erőre.