Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1995/10. 353.o.

CENTENÁRIUMI EÖTVÖS-VERSENY

Radnai Gyula
ELTE Általános Fizika Tanszék

1994. évben a szokottnál is nagyobb izgalommal készült a Társulat az Eötvös-versenyre: éppen 100 éve volt annak, hogy az első ilyen versenyt megrendezte az Eötvös Loránd kezdeményezésével és irányításával létrejött Mathematikai és Physikai Társulat. A verseny létrejöttének apropója Eötvös miniszteri kinevezése volt, ennek emlékezetessé tételére hozták létre a versenyt. 1994. augusztus 29-én ünnepelte meg Társulatunk az Eötvös-verseny centenáriumát, erről a Fizikai Szemle 1994/11. számában részletesen is beszámolt.

Hogy a centenárium az Eötvös-versenyben nyertes fiatalok és tanáraik számára külön is emlékezetes legyen, az eredeti Báró Eötvös éremnek az MTA Levéltárában őrzött terve alapján, a Versenybizottság javaslatára, a Társulat Elnöksége új, díszes oklevelet készíttetett. Újabb három város (Békéscsaba, Paks, Székesfehérvár) kérte, hogy bekapcsolódhasson a verseny lebonyolításába. Így összesen 15 városban került megrendezésre 1994. október 21-én a jubileumi Eötvös-verseny. A részvétel is mintegy 20-25 %-kal nagyobb volt az utóbbi évek átlagánál, különösen Budapesten nőtt a megjelent versenyzők száma. Itt évek óta a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumból jön a legtöbb versenyző. Összesen 43 “Fazekasos" indult a jubileumi Eötvös versenyen. A budapesti gimnáziumok közül az Apáczai Csere János és a Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumból, az Árpád, a Petőfi Sándor és a Piarista Gimnáziumból indult 7-8 versenyző, Debrecenben a KLTE Gyakorló Gimnáziumból, Pécsett a Janus Pannonius Gimnáziumból, Kecskeméten a Katona József Gimnáziumból, a Balatonalmádi Kéttannyelvű Gimnáziumból, Veszprémben a Táncsics Mihály Építőipari Szakközépiskolából, Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumból, Pakson az Energetikai Szakképzési Intézetből is 6-11 versenyző vett részt.

Külföldről összesen öt olyan középiskolából jelentek meg versenyzők valamelyik magyarországi helyszínen a versenydolgozat megírására, ahol magyarul (is) tanítják a fizikát: Szlovákiából Rév-Komáromból jött három versenyző, Romániából Nagyváradról négy, Sepsiszentgyörgyről egy versenyző érkezett, Kis Jugoszláviából Szabadkáról két, Zentáról egy tanuló jött el Budapestre, Győrbe, Békéscsabára, Nyíregyházára illetve Szegedre.

Összesen 336 fő adott be dolgozatot. Közülük 325-en jártak vagy járnak Magyarországon középiskolába, az alábbi statisztikai eloszlásban:

Budapesten

 

érettségizett

IV-es

fiatalabb

Gimnazista

8 %

16 %

10 %

Szakközépiskolás

-

2 %

1 %

Vidéken

 

érettségizett

IV-es

fiatalabb

Gimnazista

10 %

26 %

13 %

Szakközépiskolás

2 %

7 %

5 % '

A verseny helyi szervezői és a felügyeletet ellátó tanárok 1994-ben a következők voltak: Budapest (149 fő): Radnai Gyula, Gnädig Péter, Weinnich Ida; Szeged (36 fő): Molnár Miklós; Debrecen: (23 fő): Nagy Mihály, Szegediné Nagy Judit, Farkas József, Dudics Pál; Pécs (27 fő): Kotek László, Szőcs József, Kaszás Attila; Veszprém (27 fő): Gergelyi Gábor, Palágyi Gábor; Miskolc (14 fő): Ambrózy Béla, Déri Zsolt, Hornyák Zoltán; Zsúdel László; Nyíregyháza (10 fő): Pocsai Péter, Varga Klára; Eger (5 fő): Vida József, Kiss László, Franczia Tamás, Szőcs Géza, Patkó György; Sopron (10 fő): Nagy Márton, Légrádi Imre; Paks (8 fő): Csajági Sándor, Békéscsaba (11 fő): Varga István, Szurovecz Béla, Bartos Elekes István; Győr (7 fő): Zábrádi Antal, Berta Miklós, Horváth András; Szombathely (3 fő): Németh Sándor; Nagykanizsa (4 fő): Soós Sándor, Balogh László, Cseke István, Dénes Sándor, Piriti János; Székesfehérvár (2 fő): Ujvári Sándor.

A jubileumi Eötvös-verseny feladatai, melyek megoldásához összesen öt óra állt rendelkezésre, és minden segédeszközt (könyvet, jegyzetet, zsebszámológépet) lehetett használni, a következők voltak:

  1. Egy tóba 20 m mélyre lesüllyesztett 1 m3 űrtartalmú búvárharang megtelt vízzel. A felszínen úszó hajóból vékony csövön át levegőt pumpálunk a harang alá. (A harang súlyos, még ekkor sem emelkedik fel.) A levegő és a víz hőmérséklete között nincs számottevő különbség.
  2. - Legalább mekkora munkát végez a kompresszor az 1 m3 víz kiszorítása során?

  3. Egy henger alakú edény szuperfolyékony héliummal van tele. Az edény magassága 1 dm, belső alapterülete 1 dm2. A héliumra kellő óvatossággal egy ugyancsak henger alakú, 1 dm magas, de csak 0,99 dm2 alapterületű “dugót" helyezünk és elengedjük. A dugó sűrűsége a hélium sűrűségével egyenlő.
  4. - Hogyan mozog a dugó?

    - Mennyi idő alatt ér az edény aljára?

    Az egész berendezés hőmérséklete 0 K közvetlen közelében van, a folyadék súrlódása és felületi feszültsége figyelmen kívül hagyható.

  5. Függőleges, földelt fémsíktól d távolságra felfüggesztettünk egy l hosszúságú fonalingát. Miután az m tömegű, kicsiny ingatestet elektromosan feltöltöttük, az inga új egyensúlyi helyzetet vett fel, s most a szöget zár be a függőlegessel.
  6. - Mekkora az ingatest töltése?

    - Mennyivel kell közelebb vinnünk a fémsíkot az inga felfüggesztési pontjához, ha azt akarjuk, hogy a függőleges fémsík magához rántsa az ingát?

    - Anélkül, hogy közelebb vinnénk, tudjuk-e úgy mozgatni a mindig függőleges fémsíkot, hogy hozzácsapódjon az inga?

    A fonál szigetelő, a levegő hatása elhanyagolható, s a feladatot az alábbi numerikus értékek esetén oldjuk meg: d = 0,5 m; l = 4 m;
    m = 10-3 kg; alfa = 1°.

A feladatok megoldása megtalálható a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 1995. áprilisi számában.

Az ünnepélyes eredményhirdetésre 1994. november 25-én került sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem főépületi fizikai előadó termében.

Először a Versenybizottság elnöke tartott rövid előadást az Eötvös-verseny első száz évéről, híressé vált versenyzőkről és tanárokról. Ezután a feladatok megoldásainak diszkussziója következett. A második és a harmadik feladathoz kapcsolódóan kísérleteket is láthattak a megjelent versenyzők és tanáraik. Meg lehetett figyelni egy edényből kifolyó víz kiömlési sebességének lineáris csökkenését az időben, miközben egy lézer belülről világította meg a kiömlő vízsugarat, pontosan mutatva a helyet, ahová a vízszintesen induló és parabola pályán haladó vízsugár becsapódott. Messziről is jól lehetett látni a 4 méter hosszú fonálon függő, grafittal bevont pingpong labdát, melyet először leydeni palack segítségével feltöltöttünk, majd egy függőleges földelt fémsík óvatos közelítésekor kitérítettünk. A jelenlévő televíziósok felvevő gépeinek zümmögését is lehetett hallani, akkora csend volt a teremben, miközben a hallgatóság azt figyelte, hogy mikor ér véget az inga egyensúlyi helyzetének stabilitása, mikor indul el az inga, hogy megállíthatatlanul nekicsapódjon a fémsíknak. A Duna TV esti híradójában azután ország világ láthatta az érdekes jelenségeket, az ezt követő díjkiosztás néhány ünnepélyes pillanatát, s egy rövid beszélgetést a verseny egyik nyertesével, a szlovákiai Rév-Komáromban érettségizett, s most már az ELTE fizikus szakán tanuló Mizera Ferenccel.

A verseny nyerteseinek az ünnepi okleveleket és díjakat Kiss Dezső, a Társulat elnöke nyújtotta át. Az első három helyezett versenyző értékes tárgyjutalmakat is kapott a Paksi Atomerőmű nagylelkű támogatásából, melyet Rósa Géza, a Társulat akkori főtitkára adott át.

Befejezésül a kazincbarcikai gimnázium által felajánlott vándorserleget a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok mérési feladatainak pontversenyében első helyezést elért Liptay Bernadett vehette át egy félévre. (Azóta, a második félévre már át is adta a vele holtversenyben végzett Major Zsuzsának, aki alighanem hosszabb ideig is őrizheti a serleget, mivel a következő tanévben is első helyezett lett.)

Végül álljon itt a nyertesek és tanáraik névsora. A Versenybizottság (Radnai Gyula elnök, Gnädig Péter, Károlyházy Frigyes tagok) 1994-ben úgy döntött, hogy az I-II. díjasokat egyenként 4000 Ft, a III. díjasokat egyenként 2500 Ft pénzjutalomban részesítette az Eötvös Loránd Fizikai Társulat.

Megosztott I-II. díjat nyert egyenlő helyezésben a következő három versenyző:

HORVÁTH PÉTER, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium IV. osztályos tanulója, Horváth Gábor tanítványa;

KOVÁCS KRISZTIÁN, a békéscsabai Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola IV. osztályos tanulója, Mekis László és Varga István tanítványa;

VARGA DEZSŐ, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium IV. osztályos tanulója, id. Szabó Kálmán tanítványa.

III. díjat nyert egyenlő helyezésben a következő hét versenyző:

Borsányi Szabolcs, a budapesti Piarista Gimnázium IV. osztályos tanulója, Görbe László tanítványa;

Burcsi Péter, a pápai Türr István Gimnázium III. osztályos tanulója, Németh Zsolt tanítványa;

Futó Gábor, az.ELTE hallgatója, aki a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, mint Horváth Gábor tanítványa;

Juhász Sándor, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium IV. osztályos tanulója, Horváth Gábor tanítványa;

Koblinger Egmont, a, budapesti Fazekas Mihály Gimnázium IV. osztályos tanulója, Horváth Gábor tanítványa;

Mizera Ferenc, az ELTE hallgatója, aki Szlovákiában, Rév-Komáromban érettségizett, mint Szakál Ildikó, Szabó Endre és Spátai Lotár tanítványa;

Tóth Gábor Zsolt, a budapesti Árpád Gimnázium III. osztályos tanulója, Vankó Péter tanítványa.

Dicséretben részesültek:

11. Halbritter András, a BME hallgatója, aki a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, mint Csonka László tanítványa;

12-13. Bárász Mihály, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium III. osztályos tanulója, Horváth Gábor tanítványa;

Várhegyi Péter, a BME hallgatója, aki a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, mint Horváth Gábor tanítványa;

14-15. Koncz Imre, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium II. osztályos tanulója, Horváth Gábor tanítványa;

Lovas Rezső, a debreceni KLTE Gyakorló Gimnáziumának III. osztályos tanulója, Dudics Pál, Kirsch Éva és Szegedi Ervin tanítványa.

Jegyzőkönyvi dícséretben részesültek:

Feldmann Márton, a soproni Vas- és Villamosipari Szakközépiskola IV. osztályos tanulója, Lendvay Péterné tanítványa;

Juhász Bertalan, a debreceni KLTE Gyakorló Gimnáziumának IV. osztályos tanulója, Dudics Pál tanítványa;

Madarassy Pál, az ELTE hallgatója, aki a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, mint Horváth Gábor tanítványa;

Radnóti Gergely, a paksi Vak Bottyán Gimnázium IV. osztályos tanulója, Horváthné Szabó Julianna és Gálosiné Kimle Mária tanítványa;

Salk Miklós, a pécsi Babits Mihály Gimnázium IV. osztályos tanulója; Koncz Károly tanítványa.