RÁDIÓBESZÉLGETÉS NEUMANN JÁNOSSAL, 40 ÉVVEL EZELŐTT

A: Kedves hallgatóim. Az az elegáns egyszerűséggel berendezett iroda ahol most dr. margittai Neumann János professzor úr ül velem együtt itt a Szabad Magyarország Hangjának mikrofonja előtt, az új korszak főhadiszállásának, az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának washingtoni épületében van. Neumann professzor úr ennek az öttagú bizottságnak múlt év októberében kinevezett és egy hónappal ezelőtt az Amerikai Szenátus által egyhangúlag megerősített tagja. Így mind tudományos, mind hivatalos minőségében ahhoz a szűkkörű, de nagy fontosságú csoporthoz tartozik, amely végső fokon az emberi történelem talán legradikálisabb, új lépését irányítja. Neumann professzor úr magyar ember. Ez a tény, kedves hallgatóim, valamennyiünket jogos büszkeséggel tölt el, és én biztos vagyok benne, hogy professzor úr is megérti az én érzelmeimet s azokét akik most ebben a pillanatban hallhatják.

J: Nagyon örvendek, hogy ezt mondja.

A: Neumann professzor urat pár szóval szeretném leírni kedves hallgatóimnak. 50-es életkorú, élénk, barna szeme van, mosolygós arca, ugye nem haragszik professzor úr, hogy azt mondom, eddigi beszélgetéseink folyamán is azt tapasztaltam, hogy igazán semmi sem könnyebb, mint önt egy gyors mosolyra bírni. Ezek után szeretnék áttérni professzor úr tudományos hátterére, amely hosszú téma volna, de mégis meg szeretném kérni arra, hogy röviden mondja el, hol végzett, hol tanult, mikor került el Magyarországról. Kérem professzor urat, tessék pár szót szólni erről.

J: Budapesten születtem 1903-ban és ott jártam középiskolába 1921-ig, azután részben Berlinben és Zürichben végeztem az egyetemet, illetve a műegyetemet. Budapesten doktoráltam matematikából, illetve filozófiából 1925-ben, és Zürichben végeztem, mint vegyészmérnök, 1926-ban. Azután lényegileg Németországban éltem 1930-ig, a berlini egyetemen matematika magántanár voltam. Amerikába 1930-ban kerültem, a princetoni egyetemre hívtak meg.

A: Hogyan került a meghívásra sor, professzor úr?

J: Akkori és mai kollégám, Veblen professzor, aki akkor princetoni professzor volt, hívott meg. Vele 1928-ban Bolognában egy nemzetközi kongresszuson ismerkedtem meg. 1933. óta vagyok kinevezve Princetonban, éspedig egy akkor megszervezett új kutató intézetnél. Ezt Institute for Advanced Study-nak hívják, ma is annak vagyok a tagja.

A: Ez az intézet, azt hiszem, professzor úr, a maga nemében az egyike a leghaladóbb kutató intézeteknek az egész világon.

J: Ez kutatással foglalkozik és poszt-doktorális képzéssel. Egy évben átlagban 1-2 száz ember jön oda doktorátus utáni továbbképzésre és kutatásra.

A: Professzor úr az elsők között volt akik ennél az akkor megalakult intézetnél...

J: A harmadik vagy negyedik kinevezés. Az első Einstein volt.

A: Ez önmagában is mutatja professzor úr fontosságát az amerikai tudományos életben. Kérem szépen, szeretném megkérdezni, hogy visszaemlékszik-e még a budapesti időkre, egy-egy professzorára, talán akivel ott dolgozott, aki ott tanította professzor urat annakidején?

J: Oh, nagyonis élénken és nagyon jól emlékszem, különösen Fejér Lipótra és Riesz Frigyesre, akik azt hiszem ma is Budapesten vannak. Azon kívül Haar Alfrédre, aki sajnos a 30-as évek elején meghalt. Nekik nagyon sokkal tartozom és nagyon nagy hatással voltak rám.

A: Az amerikai atomkutatásban aránytalanul sok magyar tudóst találhatunk. Ha mondana pár szót ezen magyar kollégákról.

J: Oh, több magyarnak nagyon fontos szerepe volt ebben, jóval fontosabb mint nekem. Az első helyen azt hiszem Szilárd Leót kell említeni, azon kívül Wigner Jenőt, Teller Edét.

A: Tudom, hogy professzor úr szerény ember, de azt is szeretném megemlíteni, hogy Teller Ede, Neumann professzor úrról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik, mondván, hogy az ön munkája nélkül nem sikerült volna olyan gyorsan elérni az atomfúzió gyakorlati megvalósítását, mint ahogyan sikerült.

J: Ezen a téren munkám azt tette eredményessé, hogy a nagyon gyors számítógépek bevezetése Amerikában épp azokban az években történt. Ezen a téren én elég sokat dolgoztam. Építettünk néhány nagyon gyors, nagy számítógépet, melyek mindenféle fizikai, alkalmazott matematikai, mérnöki számítások lebonyolítását rendkívül meggyorsítják, és általában a találomra való kísérletezést sokkal alaposabban előkészített és szelektált kísérletezéssel pótolják. Az kétségtelen, hogy az ilyenfajta gépek nélkül minden kísérletezés lassúbb, nehezebb, drágább és kevésbé merész volna.

A: Például mit csinál egy ilyen gép, mint amiről professzor úr beszélt?

J: Lényegileg semmi egyebet, mint amit egy ember is megcsinálna, de gyorsabban. Egy igazán nagy, modern gép játszva pótolja körülbelül 10000 vagy még több ember munkáját. A lényeg ebben nem is annyira az, hogy a gép segítségével az ember ugyanazt gyorsabban csinálja meg, hanem az, hogyha nem menne ilyen sebességgel, az ember ezeket a számításokat egyáltalában nem végezné el és helyette találgatna. A találgatás egyrészt költséges és sok időbe kerül, másrészt ha az ember egyszer találgatásra van utalva, akkor sokkal nehezebben határozza el magát, hogy egy új vagy szokatlan ideát kipróbáljon, és általában sokkal kevésbé merészen használja ki ezeket az ideákat s kísérletezi ki őket.

A: Hogy történt az, hogy mint matematikus az atomkutatás kérdésével került ilyen szoros kapcsolatba?

J: Matematikusokat általában tiszta és alkalmazott matematikusokra szokás osztani, azonban ez az elválasztás, mint a legtöbb ilyen elválasztás, nem éles és nagyon gyakran előfordul, hogy ugyanaz az ember mind a két területen dolgozik. Én inkább tiszta matematikusnak mondanám magamat, azonban elég sok dolgom volt alkalmazott matematikával, különösen kvantumelmélettel és hidrodinamikával. Ezekről a területekről az átmenet ide eléggé természetes.

A: Professzor úr dolgozott Einsteinnel együtt?

J: Igen.

A: Hát, azt hiszem, hogy ez önmagában véve is a professzor úr figyelmét kellett hogy irányítsa kvantumelmélet és ezen keresztül a ... (J: Természetesen) felé. Ami nagyon szerencsés, mert így történt aztán az, hogy professzor úr e modern tudomány előharcosai közé tartozik. Professzor úr, azt szeretném megkérdezni most, hogy miután ön itt az atomenergiai bizottságnál többek között azzal foglalkozik, hogy kutatja és elősegíti az atomenergia békés felhasználásának lehetőségeit, mit tudna mondani, mit jelentene, ha Magyarországon lehetne ezekkel a modern dolgokkal komolyan és szabadon foglalkozni, mit jelentene Magyarország számára az, hogy például ön a tudását és a többi magyarok a tudásukat ezen a területen mondjuk Magyarországon tényleg biztosítani tudhatnák?

J: Az atomenergia békés alkalmazásában ma legalábbis két fontos terület van, természetesen senki sem tudhatja, hogy a jövőben nem lesz-e még sokkal több. Fontos ma egyrészt az, hogy mesterséges radioaktív elemeket tetszés szerint, a múlthoz képest nagyón nagy mennyiségben és aránylag nagyon alacsony áron lehet előállítani. Másrészt energiát egészen új módon és lényegében fűtőanyag nélkül lehet előállítani. Az első azt jelenti, hogy a radioaktivitást - az orvostudományban, fiziológiában, mezőgazdaságban és azon kívül ipari területeken, metallurgiában és így tovább - sokkal könnyebben, egészen más mértékben lehet használni most, mint azelőtt. Energiatermelésnél a változások még direktebben érzékelhetők és érthetők. Ez Amerikában is, ahol az energia rendkívül olcsó, és nagyon nagy mennyiségekben fogyasztatik, alighanem fontos lesz. Az energiaárak ugyan már ma is alacsonyak, de minden további árredukció fontos, mert nagyon nagy fogyasztással állunk szemben. Ezzel ellentétben olyan országokban, - azt hiszem, hogy ezek közé tartozik Magyarország is - ahol az energia aránylag drága és a fejenkénti energiafogyasztás kevésbé magas, jelentős változást fog okozni a lényegesen olcsóbb energiaforrás, és magasabb fejenkénti energiafogyasztás válik lehetővé. Kétségtelén, hogy a múltban minden iparosodás kritikusan azon múlt, hogy az energia olcsóbb lett. Kétségtelen, hogy olyan országokban, ahol a szén- és a vízierő ellátás nem bőséges, ennek nagyon nagy hatása lesz.

A: Azt hiszem, professzor úr, nyugodtan mondhatjuk, hogy az atomerő fölhasználása, mely ma még gyerekcipőben jár, teljesen új történelmi korszakot nyit meg az emberiség előtt, egy lehetséges bőség korszakát, melyet nem is lehet semmihez sem hasonlítani ami a múltban volt.

J: Azt hiszem semmi kétség sincsen, hogy ez egy új ipari forradalom kezdete, amelyik van olyan fontos, mint az elektromosság bevezetése. Ma még nem nagyon lehet megbecsülni, hogy a következmények milyen méretűek lesznek, mennyi mindent fognak befolyásolni.

A: És hogy ebből Magyarország ki ne maradjon, szükség volna, hogy Magyarország is részt tudjon venni az előrehaladásban.

J: Minden országnak, a leghatározottabban Magyarországnak abszolút létérdeke, hogy abban a további iparosodásban, amivel ez járni fog, részt vegyen, hogy ne legyen hátrányban azzal, hogy ebből a folyamatból ki van zárva, vagy, hogy ebbe csak lassan és redukált mértékben kapcsolódik bele.

A: Egy utolsó kérdés, professzor úr, ami majdnem természetesen következik abból, amiről az előbb beszélgettünk. Ha a professzor úr tehetné, akkor hajlandó volna-e részt venni ebben a munkában, mely Magyarországon is az atomerő felhasználásának előmozdítását szolgálná?

J: Kétségtelenül ez egy nagyon szép lehetőség volna.

A: Gondolja, hogy a többi magyar is, akik ezen a területen dolgoznak, azok is szívesen rendelkezésére adnák tudásukat az országnak?

J: Nincs kétségem.

A: Kedves hallgatóim, azt hiszem, a professzor úr ideje lejárt és kénytelenek vagyunk búcsút venni tőle. Nagyon szépen köszönöm a szívességét, professzor úr, magyar hallgatóink nevében is. Kedves hallgatóim, Dr. Neumann János professzor urat hallották, aki az amerikai atomtudósok kis és válogatott csoportjába tartozik. Beszélgetésünk az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának washingtoni hivatalában folyt le, mely Bizottságnak Neumann professzor úr Eisenhower elnök által kinevezett tagja.

_____________________