Fizikai Szemle nyitólap |
Tartalomjegyzék |
Bardóczi András
Országos Közoktatási Intézet
Pedagógusképzési Központ
Szabó Gábor egyike volt azoknak a nagy tanáregyéniségeknek, akiknek munkásságáról tanítványain és közvetlen ismerősein kívül kevesen tudnak. Nem akarjuk jelképpé magasztalni, szuperlatívuszokban írni róla, nincs is rá szüksége. Nekünk mai fizikatanároknak annál inkább arra, hogy megismerjük őt.
Szabó Gábor Szatmáron született. A szatmári református főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1894-ben érettségizett.
Ha érettségi után joghallgatónak ment volna, már ősszel állást kapott volna Debrecenben, de ő azzal a pénzzel, amit nyáron szülővárosában irodai munkával keresett, hajlamát követve, Budapestre utazott, hogy a Királyi Magyar Tudományegyetemen tanári oklevelet szerezzen. 1894 szeptember és 1898 májusa között végezte el az egyetemet. Első éves korában versenykollokvium alapján évi 300 forintos ösztöndíjat kapott és ezt végzéséig meg is tartotta. Az 1898/1899-es iskolai évben Eötvös Loránd vezetése alatt álló fizikai intézetben gyakornok. Diplomájának keltei 1899. szeptember 28. Október 1-én egyévi önkéntesi szolgálatra vonul be.
Még tart katonai szolgálata, amikor volt vezető tanára, Beke Manó, ajánlatára az Országos Nőképző Egyesület a leánygimnáziumába hívta meg tanárnak Beke utódjául. Bekapcsolódik a “Szabad Lyceum" és az “Erzsébet Népakadémia" munkájába. Sok szeretettel emlegette az ezekben tartott előadássorozatait. Sokoldalú működését elismerés kíséri. A Budapesti Tanári Kör választmányi tagja lesz 1904-ben. A matematikai oktatás nemzetközi bizottsága magyarországi albizottságának tagja 1909-től. Az Eötvös Loránd által kezdeményezett fizikai reformbizottság meghívott tagja.
1914 augusztusában katonai szolgálatra vonul be. Az orosz harctérre kerül. 1915. június 15-én fogságba esik. A krasznojarszki fogolytáborban részt vesz a magyar tisztek továbbképző tanfolyama szervezésében. Itt is fizikát tanít (tanító és tanárjelölteknek), ő maga pedig nyelveket tanul. A fogságból többedmagával megszökik 1920-ban, közel fél évig tart útjuk haza.
Itthon a Polgáriiskolai Tanárképző Főiskolán kap állást. 1920. szeptember 1-től már tartja a fizikai előadásokat. Az Országos Polgáriskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja lesz.
Új munkakörében is egymást követik elismerő felkérések. 1925-ben a Közoktatási Tanács megbízásából az új elemi népiskolai tantervhez készülő utasítások megírásában vesz részt. 1926-ban az iskolán kívüli népművelés céljára létrehozott szakbizottságba hívja a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium. 1928-ban az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat választmányi tagja lesz. Ugyanebben az évben az Apponyi-kollégiumban matematika és fizika szakvezető tanár. Főiskolai tanárságának egész ideje alatt a Polgáriiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja. Amikor a Főiskola Szegedre költözött, minisztériumi állást ajánlottak fel számára. Ő azonban a tanítást választotta, így került 1929-ben a budapesti Bolyai-reáliskolához. Innen ment nyugdíjba 1934-ben, mint címzetes főiskolai tanár. Nyugdíjasként is tanított két évig a Baár-Madas református leánygimnáziumban. 1941-ben az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat tiszteleti tagjává választják. Nyugdíjas korában is következetesen figyelemmel kísérte a fizika fejlődését.
Felesége szintén matematika-fizika tanár volt. Lányuk, Szabó Piroska is matematika-fizika tanár lett; ő is hosszú évekig tanított a Baár-Madas-ban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Kísérleti Fizika Tanszék - apjához méltón - megbecsült oktatója volt két évtizeden át, nyugdíjba vonulásáig.
Hűséges szakma-szeretete és pedagógusi hivatástudata példaértékű számunkra, mai fizikatanárok számára.