Fizikai Szemle nyitólap |
Tartalomjegyzék |
Vámos Tibor
MTA, SZTAKI
Azt hiszem, itt a helye és az ideje a provokálásnak. Hiszen egyszerre majdnem tele vagyunk mindenféle számítógéppel, külhoni cégek és hazai elosztóik tömege versenyezve kínál csábítóbb és csábítóbb termékeket, a képernyőn száz és ezer színárnyalatban, árnyékkal és anélkül forognak a testek, mutatva tükröző felületeiket, nőnek a hálózatok és leiképpen: a fiatalok, még nem is egyetemisták, beavatott szakértelemmel, otthonosan pőtyögnek e gépeken minden idősebbet megszégyenítő tárgyismerettel, pontosan tudva, hogy az egyik cég 3.2 kibocsátása (bocsánat! rilíze) miben különbözik a másik 4.3-asától, de ha betesz egy OH-1992-es kártyát és megnyom egy OPTION-t, egy SHIFT-et, egy CTRL-t és gépel XY 120-at, mi minden bújhat elő és mindez hot kapható 3200-zal olcsóbban és ebből hogy írható le az ÁFA. Oh, csodavilág, valóban! Ki hitte volna ezt (el), amikor ilyesfelék eljöveteléről prédikáltunk? Most azonban, a nagy ámulat és eufória (fokozott jókedv, kellemes közérzet, amelyet valamilyen idegbaj vagy gyógyszer, kábítószer, ill. méreg okoz Bakos: idegen szavak) után jó korán el kell újra gondolkodnunk, mihez kezdünk e ránkzúdult áldással, főleg itt, e pauperizálódó (koldussorba jutó - 1. uo.) hazában, de még inkább azon, hogy mi lesz a most egyetemre járó nemzedék szerepe a világban, olyanban, amely gyorsan válik még világabbá (azaz globalizálódik) és napjainkhoz hasonlóan is gyorsan váltogatja viszonylatait.
Téziseim hipotézisek Nem kardinális bölcsességek, imperatívuszok, hanem - ahogy kezdtem - gondolkodásprovokáló nézetek.
Az első a számítástechnika szemléletének nevelése. A számítástechnika legyen elsősorban és a legtöbbek számára eszköz és nem cél. Eszköz, mint az autó, a telefon, nem amatőrködésnek pótcselekvésekkel fontoskodó kielégülése. Legyen idő-kímélő és nem időt rabtó. Ne úr legyen majd, hanem jó szolga. Gépe mindenkinek van. Egy jó háztartásban vagy munkahelyen annyi számítógép lesz, mint ma villanymotor. Azt sem tudjuk már előszámlálni, hány van berejtve mindenfajta készülékünkben. Ha mindenkinek van, akkor az a fajta ismeret és hobbikultúra, nem lesz igazi árucikk, csak egy szolgáltatás a sok között.
Az eszköz-tudat kétfajta felkészítést igényel. Az egyik a professzionális, természetes, félig-meddig önműködővé beidegzett használat. Ez kitűnően beilleszthető az oktatásba: szöveg- és ábraszerkesztés, a hálózaton végzett kollektív munka, a hálózat-szervezte tevékenység, a hipertext-alapú ismeret-keresés mind-mind elengedhetetlen és jól kialakítható eszközhasználati környezetet nyújt. Egy korszerű egyetem erre az eszközbázisra épül, akárcsak laborra, könyvtárra, előadóteremre, menzára és a folyosói WC kultúrájára.
A másik a választás kultúrája. Aki megmarad egy rendszernél, aki érzelmi vagy véletlen alapon választja ki eszközét az egyre bővebben áradó és egyre áttekinthetetlenebbre reklámozott eszköztárból, az fogoly lesz, egy fejlődési pillanat, egy adott szituáció foglya. Az eszközhasználat professzionalizmusát össze kell kötnünk a kiválasztás professzionalizmusával, méghozzá annak időbeli gazdasági, környezeti dinamikájának kultúrájával. A ma hallgatója 20 év múlva is tudjon választani és tudja azt, hogyan, mit kell tudnia a választáshoz. Ez már nehezebb feladat, mint az első, de szerintem elengedhetetlen. Hansúlyoznám: a konkrét tudás itt csak pillanatnyi illusztráció; életre szóló szemléletet kell nevelni.
A második az alapok megnövekedő fontossága. Ha mélyebbre nézünk a számítástudományban, az alapok új formában, de többé-kevésbé változatlanul, ugyanakkor jelentősebb módon tűnnek elő. Logika, számelmélet, lineáris és nemlineáris folyamatok, valószínűség és statisztika, geometria, a mechanika, a hőtan, a villamosságtan, a kvantumfizika és optika, a közgazdaság matematikai elméletei, pszichológia, ergonómia, filozófia, esztétika, szociológia régi-új felfedezései jelennek meg most egymásra ható szintézisben, de a napi divatban elvész, aki nem az alapok, hanem csak a készen kapott programcsomagok felől közelíti, nem kap áttekintést, nem tud választani, nem tud valóban megfelelően alkalmazni. A felhasználónak lényeglátást, a fejlesztőnek ~ kimeríthetetlen ösztönzési tárházat nyújt az alapok, méghozzá a széles és igen kulturáltan elsajátított, összefüggéseiben, analógiáiban megismert alapok felkészítő ereje. Erre a gondolatra még egyszer visszatérek, mert igen-igen fontosnak tartom. Az eszközök gyorsan változnak - mondom és mondjuk állandóan: az alapok adják a szilául bázist egy 40-50 éves életpályához, méghozzá - ha jól kapja a diák - el nem évülő módon úgy, hogy a régi, tartós alapokhoz nem nagy nehézséggel tudja kapcsolni az újat, az életpálya alatti fejlődést, sőt megfelelő nevelés esetén erre állandóan éber igénye is lesz.
Az alapok oktatásában - éppen a számítástechnika integráló eszköz jellege miatt is - elengedhetetlen, hogy az integrálódás gyorsuljon, a diák ne elszigetelt “tárgyak"-al kapjon, hanem tudományos-szellemi világnézetet (nem ideológiát, hanem szó szerint mély és átfogó nézőpontokat), készséget a kapcsolódások felismerésére, világot, méghozzá dinamikus világot lásson, ne fagyasztott tárgyakat. Ehhez persze oktatói kultúra is kell, olyan Simonyi Károly-fele.
Harmadik - elit és tömeg. Hogy hogyan alakul a mérnök felhasználás a jövőben, nem tudni. Ez függ a világ fejlődésétől, Magyarország jövőbeli helyzetétől; egy gyarmatibb pozíciójú országban kevés fejlesztő-kutató kell, sok üzemeltető, eladó, termékkövető, termék- és eljárás-bevezető. Nem leszünk a világ szellemi műhelye, ez bizonyos, de a teljes szellemi kiszolgáltatottság és a vezető hatalmak között még széles sáv található. Azt sem lehet tudni, hány és milyen ár-apály ciklus lesz a világ műszaki fejlődésében; mi 1945 és 49 között alig tanultunk olyan eszközről, amihez hasonlót még ma is használunk. (Ezért is fontosak az alapok, amik nem voltak rosszak.) Bizonyos, hogy a kettős és a járható képzés, a nyílt életpályára való felkészítés és szelekció főleg egyetemi jeladat. Több, mint 40 évre visszatekintve az eszközöket nem, de 'a pályákat többé-kevésbé meg lehetett jósolni. Ezek a tanulságok az angolszász rendszerek felé mutatnak noha tudjuk, azok sem egységesek A nyitottság, a választási lehetőség mindenképpen fontos jellemző. Van azonban itt is megszívlelendő negatívum. A túlzott szétaprózódás megszünteti azt a közösséget, ami nálunk az évfolyamokban kialakul és ami az együttműködés, a tisztes verseny, a kölcsönösen alakított értékrend és a generációs erő forrása is lehet. Az elit teljes elválasztása szegényíti a tömeget és torzítja az elitet is.
Azt hiszem, hogy az első és második alatt mondottak ebben a kiválasztó-összekötő mechanizmusban is segíthetnek. A számítógépes környezet egységes eszközkultúrát és együttműködési szervezetet hozhat létre, az alapok pedig a magam tapasztalata alapján is - célszerűen két lépcsőben oktathatók: egy madártávlati áttekintésben és utána, az elvek megértése után olyan mélységben, ami a finomságokat érzékelteti és a kalkulus- vagy egyéb konkrét felhasználói szintű készséget adja, az előbbi mintegy kötelezően, az utóbbi pedig már választás alapján.
Negyedik - általános kultúra és professzionalizmus. Csatlakozik az előzőkhöz. Mind a keltő elengedhetetlen útravaló. Az eddigi oktatási irányzatok sokszor ellentmondásba hozták a kettőt, eltúlozva az egyiket vagy másikat, szépítve az elhanyagoltat. Nem lehet jó generalista (eladó mérnök, irányító ember), aki nem izzadta végig egy-egy konkrét feladat professzionális megoldásának kínjait, nem tanulta meg a professzionalizmus igényrendszerét, akit nem juttatott el a feladat és tanár oda, hogy minden újabb feladatnál érezze saját bizonytalanságait, hiányait is, az újabb feladathoz való professzionális felkészülés megújuló igényeit. Nem lehet igazán jó professzionális gyakorló ember (karbantartó-hibaelháríltó, fejlesztő, kutató), akinek nincs átfogó lényeglátása, aki nem tudja a kapcsolatokat érzékelni, nincs hallása, látása a változó feltételekre, belső igénye a rutin állandó felújítására.
Mindez nem külön tantárgy, hanem a rendes curriculum módszerbeli alakítása.
Ötödik. Ugyanezek, konklúzióként, de valami lényeges hozzáadásával. Megtanultuk, hogy az agyfejlődés a lest többi részéhez hasonlóan lényegében lezárul az élet induló időszakaiban. Orvosbarátainkkal egy évtizede végzünk igen eredményes munkát az élet első 3-4 hónapjában diagnosztizálható agyfejlődési rendellenességek vendbehozásában, olyan esetek jó hatásfokkal való kezelésében, melyek később reménytelenné válnának Ez az időszak az alapfunkcióké. Tudjuk, hogy 10-12 éves korban fejeződik be a hangképzés rögzülése; aki később kerül más nyelvi környezetbe, kevés kivétellel akcentussal beszéli az egyébként tökéletesen megtanult nyelvet. A fogalmi gondolkodás már Piaget szerint is valahol a kora tizenéves időszakban szélesedik ki. Úgy tűnik, hogy a legfelső szint - a gondolkodási struktúrák rögzülése, a gondolkodás metaszintje, a fogalmi rendszer módszertana, a fogalmi kapcsolatok hálója - a kora huszas évekre zárul. Ez lehet a titka annak, hogy az új fogalmi struktúrák felfedezésének alkotóterületei, a matematika, az elméleti fizika épp ennek az életkornak a virágzó időszaka. A lassan építkező tudományok, így történelem, filozófia mesterei egy hosszú életen keresztül dolgozzák ki ifjúkorukban megfogalmazott programjukat. Mély tapasztalatot tükröz az amerikai egyetemi gyakorlat, amely a hazaival ellentétben az undergraduate oktatásban hasznosítja a legjobb professzorokat, velük stimulálva a gondolatstruktúrákban még fogékony tizenéves, korai huszonéves évjáratokat.
Mi következik mindebből? A gondolkodás stuktúrája, alkotó életűnk metaszintje az egyetemi évek elején rögződik, a világ pedig, ami a diák előtt áll, gyorsan változik. Adjunk ezért széles, változatos struktúrákat, ne egyet, hanem gondolkodási pluralizmust, gondolkodási alapkészséget a fiataloknak, legyen miből összetenni, komponálni, alkotó módon fejleszteni életük során. Ezt szolgálja a sokfajta készség, a választás kultúrája, a széles alapok, az általános műveltség, mely a különböző intellektuális tárgykörök különböző módszertanára, megközelítési útjaira tanít, a szélesebb nyelvismeret, amely nemcsak kommunikációs, de gondolkodási pluralizmust is sugall, a professzionalizmus és az általános látás kettőssége, a pillanatnyi technika pillanatnyi eszközként való helyretétele szóval amiket itt igyekeztem vázolni.