Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1991/3. 102.o.

AKADÉMIAI OSZTÁLYKÖZLEMÉNYEK

Rovatvezető: Neményi Márta
MTA Matematikai és Fizikai Osztálya

FIZIKAI DÍJ 1990.

Harmadszor került kiadásra 1990. január 17-én a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége által - a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának előterjesztése alapján - 1987-ben létesített Fizikai díj. A díj a felajánlók szándékának megfelelően a magyar fizikai kutatások fejlesztésére és támogatására létesült. A díj-nak két fokozata van: egy fődíj és három díj.

Az 1990. évi fődíjat az Osztály illetékes bizottságának javaslata alapján Koltayné Gyarmati Borbála, a fizikai tud. doktora (ATOMKI) nyerte el.

Koltayné Gyarmati Borbála a kitüntetést életműve alapján kapta meg. - Fő munkaterülete az alacsony energiájú magfizika. A legfontosabb tudományos eredményei a bomló Gamow-állapotokra, a szeparálható kölcsönhatásokra és az izobár analóg rezonanciákra vonatkoznak. Munkái nívós nemzetközi folyóiratokban jelentek meg és tekintélyes nemzetközi visszhangjuk van. Koltayné Gyarmati Borbála gyakran szerepelt nemzetközi konferenciákon meghívott előadóként, és sokszor tartott külföldön előadásokat. - Cikkeinek száma kb. 60, a hivatkozásoké kb. 350.

Az ATOMKI-ban ő honosította meg az elméleti fizikai kutatásokat és kialakította az elméleti fizikai csoportot. Nagy érdeme az a munka is, amit az ATOMKI-ban a számítástechnika fejlesztésében végzett. E tevékenységeivel jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ATOMKI a mai tudományos szintjét elérhesse. Úgyszintén jelentős érdemei vannak a debreceni egyetemi oktatás fejlesztése terén.

A Bizottság három fizikai díjat adott ki; a nyertesek:

Patkós András a fizikai tud. kand. (ELTE Atomfizikai Tanszék),

Rácz Béla a fizikai tud. kand. (MTA Tanszéki Lézerfizikai Kutatócsoport, Szeged),

Szlachányi Kornél tudományos mts. (KFKI, RMKI).

Patkós András a fizikai díjat a statisztikus fizikai módszerek kvantumkromodinamikai alkalmazására vonatkozó, nagy nemzetközi elismerést kiváltó tudományos munkásságáért érdemelte ki. - Az általa művelt területek közül a legfontosabbak a kvarkbezárási tulajdonságok, a rácsmodellek alapállapot funkcionáljának a variációja, a nem-stochasztikus megoldási módszereknek nem-perturbatív közelítésekkel való fejlesztése, konform térelméleti vizsgálatok. - Eredményeiről kb. 60, színvonalas folyóiratokban megjelent idegen nyelvű cikkben számolt be. Hivatkozásainak száma kb. 250. - Nemzetközi konferenciákon rendszeres meghívott előadó, és itthon is igen sikeres nemzetközi konferenciákat rendezett.

A magfizika területéri végzett tudományos munkája mellett intenzíven foglalkozik a fizika műveléséhez szükséges számítógéptudomány továbbfejlesztésével is, és egyik vezetője az egyetemen működő, főleg hallgatókból álló fejlesztési csoportnak.

Rácz Béla-nak kiemelkedő szerepe van a szegedi lézerfizikai kutatásokban. Néhány eredménye:

- Az impulzusüzemű festéklézereket vizsgálva két új oszcillációs jelenséget fedezett fel. Ezeket matematikailag modellezte és kísérletileg ellenőrizte.

- Kiemelésre méltóak az ún. elosztott visszacsatolású festéklézerek tanulmányozása terén elért eredményei, amelyek a témában alapozó jelegűeknek számítanak.

- Speciális nitrogénlézert konstruált az elméletileg megjósolt impulzusrövidítés kísérleti igazolására.

- Kimutatta, hogy az ún. kaszkád impulzuslézerekkel szélessávú pikoszekundumos impulzusokat lehet generálni.

- Kaszkád lézerrel gerjesztett rendszerrel először sikerült femtoszekundumos elosztott visszacsatolású festéklézerimpulzusokat generálni. - A témakörhöz csatlakozó dolgozatainak száma kb. 60, az ezekre vonatkozó hivatkozások száma kb. 200.

A tudományos kutatás mellett Rácz Béla mindig törekedett az eredmények gyakorlati alkalmazására. Kutató-fejlesztő munkájának döntő szerepe volt a hazai tudományos intézményekben működő nitrogén- és festéklézerek konstruálásában.

Szlachányi Kornél kutatási területe a kvantumtérelmélet szuperkiválasztási szektorainak vizsgálata. Ezek közé olyan alapvető problémák tartoznak, mint a bezárás, ill. a Higgsmechanizmus, amelyek jobb megértéséhez utat nyithatnak bizonyos modellrendszereken kapott egzakt eredményei.

Érdemes megemlíteni, hogy egy, a magyar természettudományos kutatás publikációs adatait elemző tanulmány szerint az 1981-87 időszakban a legidézettebb dolgozat egyik szerzője (Kuti Gy. és Polonyi J. mellett) Szlachányi Kornél volt.

Valamennyi kitüntetettnek őszinte örömmel gratulálunk és további sikereket kívánunk.

Tarján Imre