Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1991/1. 20.o.

Tóth Lajos (1902-1990)

Damjanovich Sándor

Szomorúan vettük tudomásul, hogy Tóth Lajos egyetemi tanár, a Debreceni Orvosi Fizikai Intézet igazgató professzora, majd 1968-tó1 nyugdíjasként ugyanezen intézet, ill. a jogutód Biofizikai Intézet tudományos szaktanácsadója 1990. november 12-én elhunyt.

Tóth Lajos 1902-ben született Hajdúszoboszlón. Kiemelkedő tehetsége lehetővé tette, hogy egyetemi tanulmányait mint Eötvös-kollégiumi hallgató Budapesten végezze. Matematika-fizika szakot végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen és 1925-ben ugyanezen szakból tanári diplomát szerzett. 1926-ban bölcsészdoktori fokozatot nyert. Budapestről még hallgató korában kapcsolatot teremtett a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvosi Fizikai Intézetével, ahol Gyulai Zoltán professzor mellett - végzése után - mint tanársegéd, majd később adjunktusként dolgozott. 1935-ben az Állami Fazekas Mihály Gimnáziumban lett gimnáziumi tanár, miután előzőleg 1932-ben a Debreceni Tisza István Egyetem kvantum- és elektronelmélet tárgykörben magántanárrá habilitált. A Fazekas Mihály Gimnáziumból 1938-ban a Debreceni Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának lett vezető tanára, majd szakfelügyelői teendőket látott el. 1945-46-ban az Egyesített Fiúgimnáziumban, 1946-tól ismét a Gyakorló Gimnáziumban működött, mint annak igazgatóhelyettese és szaktárgyainak szakfelügyelője. Amikor az iskola 1949-ben megszűnt, ismét a Fazekas Mihály Gimnáziumba került, mint tanárjelölteket vezető tanár. 1950-ben a korábbi Orvoskari Fizikai Intézet kettévált. Az újonnan alakult Természettudományi Karhoz tartozott a Szalay Sándor vezette Kísérleti Fizikai Intézet, míg az új Orvostudományi Egyetemhez (a Tisza István Egyetem korábbi orvosi fakultása) csatolt Orvosi Fizikai Intézet megszervezése után ezen intézet megbízott igazgatójának nevezték ki, mint intézeti tanárt, majd egyetemi docenst. 1953-ban kapott intézetigazgatói egyetemi tanári kinevezést. Ezt a feladatot 1968-ig látta el. Nehéz körülmények között megkezdett intézetépítő munkájának eredményei hamar meglátszottak. Az intézetben ultrahang kísérletek és audiometriás mérések kezdődtek el. Ő maga a rugalmas inga mozgásának elméleti és kísérletes vizsgálatát folytatta. E tárgykörből számos dolgozata jelent meg. Oktató munkája színes, érdekes, könnyen követhető volt, amelyet érdekes bemutatásokkal tett vonzóvá. Vezetőségi tagja volt az Eötvös Loránd Fizikai Társaságnak és elnökségi tagja a Biofizikai Társaságnak. 1968-ban megromlott egészségi állapota miatt nyugdíjba vonult. Kapcsolatát az Intézettel nyugdíjba vonulása után sem szakította meg, mint nyugdíjas szaktanácsadó tevékenykedett. Bár átlagos emberi mércével mérve szép életkort ért meg, halála mindannyiunkat megrázott s őszinte részvéttel töltött el. Emlékét intézetünk őrizni fogja.