Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1990/10. 317.o.

Akadémiai Osztályközlemények

Rovatvezető: Neményi Márta
MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya

A Magyar Tudományos Akadémia 150. közgyűlése hagyományainak megfelelően tiszteleti tagokat választott neves tudósok személyében. A Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya az alábbiakat választotta tiszteleti tagnak:

TELLER EDE

Teller Ede a középiskolát a Trefort-utcai Mintagimnáziumban végezte, majd 1925 őszén - matematikusnak készülve - beiratkozott a budapesti Tudományegyetem matematika-fizika tanárszakára. Ugyanebben az évben megnyerte az Eötvösről elnevezett tanulmányi versenyt.

Édesapja nyomására Teller Ede 1926. január elején Karlsruhéba utazott, hogy vegyészmérnöknek tanuljon. Ekkor született meg német földön a kvantum-mechanika. Az I.G. Farben fontosnak érezte annak alkalmazását molekulákra. Teller Ede megismerkedett vele a műegyetemen, és eldöntötte: fizikus lesz. 1928-ban Münchenbe ment, ahol Sommerfeld tanított: Lipcsében doktorált Heisenberg mellett. Doktori értekezését a hidrogénmolekula energiaszintjeiről védte meg 1929-ben. Ezt követte egy rövid tartózkodás Göttingenben. A náci hatalomátvétel véget vetett Teller németországi éveinek. A római Collegium Hungaricum következett (munka Enrico Fermi mellett), majd Koppenhága (Niels Bohr mellett), végül egy Rockefeller-ösztöndíj 1935-ben (George Gamow mellett, a Washington Egyetemen) Amerikában.

Korai kémiai és spektroszkópiai tanulmányait tükrözik maradandó becsű molekula- és magspektroszkópiai-eredményei. Gamow a csillagok energiatermelésével foglalkozott. E célból Gamow és Teller a harmincas években kidolgozta a termonukleáris reakciók máig érvényes elméletét.

1939-ben tanúja és részese annak, hogy Szilárd, Bohr, Fermi, Wigner unszolására megindultak a háború által siettetett kutatások az atomenergia felszabadítására. Los Alamosban intenzíven dolgoznak a hasadásos láncreakció megvalósításán, de Teller már ott a termonukleáris hidrogénbomba megvalósítását sürgeti. Amikor a náci Németország kapitulál, Teller (Wignerrel és Szilárddal együtt) ellenzi az atombomba bevetését. A háború végeztével Teller (Bohrral és másokkal együtt) az atomtitok nyilvánosságra hozatalát ajánlja, hiába. Később létrehozta a livermorei nukleáris kutatóközpontot. A hasadási magreakció amerikai szabadalma Fermi és Wigner, a termonukleáris láncreakció szabadalma Teller nevére van kiállítva.

A háború után az amerikai Nukleáris Biztonsági Bizottság elnökévé nevezik ki. Az általa vezetett Bizottság ismeri fel a túlmoderált atomreaktorok szerkezeti instabilitását. Ő éri el a hanfordi (csernobilihez hasonló) reaktorok bezárását. Legmagasabb amerikai kitüntetését a szakma ajánlására reaktorbiztonsági eredményeiért kapta. Neki tulajdonítják az amerikai reaktorok biztonságos üzemét.

82 évesen szellemileg frissen folytatja kutatómunkáját. A szerkezetileg biztonságos atomerőművek kérdése és a magas hőmérsékleten szupravezető anyagok elmélete foglalkoztatja. A Fizikai Szemlének ismételten ad írásokat. Szép magyarsággal elmondott interjúi révén a Magyar Rádióból százezrek ismerték meg 1989-ben hazánkban is ezt a különleges egyéniséget. A Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya egyhangúan javasolta, hogy őt az 1990. évi közgyűlés soron kívül emelje tiszteleti tagjai sorába. Teller Ede befolyásolta századunk történelmét. Wigner Jenő így nyilatkozott róla: "Teller Ede a legeredetibb gondolkodású ember mindazok közül, akikkel valaha is találkoztam - és ez sokat jelent, ha figyelembe veszik, hogy Einsteint is ismertem."

TELEGDI BÁLINT

A Magyarok Világszövetsége nagy súlyt helyez külföldön élő, de magyar voltukat valló és országunkhoz nem ellenséges tudósaink kötésére a magyar kultúrához. Ennek jegyében szervezték meg a külföldi magyar tudósok kongresszusát is 1986-ban. Fenti találkozó egyik szervezője Telegdi Bálint volt. Telegdi Bálintot, a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule professzorát, a washingtoni National Academy of Sciences tagját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjául választották.

Telegdi Bálint alig felülmúlható eleganciájú kísérletekkel tisztázta a mag- és részecskefizika alapvető kérdéseit és tárta fel annak alkalmazásait. Magyarságát büszkén vallotta, legutóbb is Eötvös Lorándról tartott előadásokat a CERN-ben és más központokban. Az Eötvös Társulat tiszteleti tagja, az Acta Physica Hungarica szerkesztőbizottságának tagja. A 70-es és 80-as években ismételten tartott előadásokat. (Eötvös Vándorgyűlésen, az Akadémián, ELTÉ-n legutóbb az Eötvös Társulat 1989. évi Fizikus Vándorgyűlésén.) Szakmai és baráti kapcsolat fűzi. több magyar fizikushoz.

Telegdi Bálint 1924-ben született Budapesten: Apja a tengerhajószállítási szakmában dolgozott, a huszas években Bulgáriában és Romániábaa. Anyja gyermekét megszülni tért vissza rövid időre Budapestre, így született Telegdi Bálint Budapesten. Majd amikor a fiú iskoláskorba került, 1928-1930 közt élnek ismét Budapesten. Telegdi Bálint a két első elemit a VII. kerületben járva tanult meg magyarul írni, olvasni. A család (részben munkaköri; részben politikai okokból) csakhamar ismét elhagyta az országot, Telegdi Bálint iskoláit Bécsben, Egyiptomban, Belgiumban, Olaszországban és Svájcban végezte, részben apja munkahelyének változásait követve, részben a német megszállások kényszere alatt, innen ered széles (magyartól japánig terjedő) nyelvismerete. Svájcban szerzett vegyészmérnöki oklevelet.

1946-ban master-tézisét "számlálási veszteségek a radioaktivitás mérésénél" témából írta. Pauli és Scherrer lettek igazi mesterei az ETH-n, itt gammat-proton-reakciókat vizsgált fotoemulzióval. E téma vitte Powell laboratóriumába Bristolba, ahol Mott fordította figyelmét a béta-bomlás felé. 1951-ben Chicagoba ment, ahol Fermi befolyásolta Telegdi további fejlődését, itt Feynmannal és Gell-Mannal alakult ki szoros szakmai barátsága. Az 50-es években a béta-radioaktivitás tükrözési szimmetriát sértő viselkedését mutatta ki müonbomlásban, ez tette világhírűvé a chicagoi egyetem fiatal professzorát. Később ezt felhasználva mérte pontosan a milliomod másodpercig élő müon mágneses momentumát. A hetvenes években tért vissza első munkahelyére, a zürichi Műegyetemre, itt az optikai spektroszkópia tükrözési szimmetriát sértő jelenségeinek kísérleti vizsgálatával foglalkozik, amiről legutóbb Budapesten is beszámolt. Rendszeres előadója hazánkban szervezett konferenciáknak is.

ABDUS SALAM

Abdus Sa1am 1928-ban született Pakisztánban. Lahore és Cambridge egyetemén tanult, a Cavendish Laboratóriumban doktorált 1952-ben. Lahore (1951-1954), Cambridge (1954-1958), az Imperial College (1957-máig) , professzora.

1964-ben létrehozta és azóta vezeti az UNESCO és NAÜ trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Központját. Ebben a Központban legalább 100 magyar fizikus járt, tartott előadást, gyarapította ismereteit. A Központot föderációs szerződés fűzi a Magyar Tudományos Akadémiához, annak Matematikai-Fizikai Osztályához. Ez év márciusában Akadémiánk 12 tagú küldöttsége tárgyalt a Központban, annak meghívására, szorosabbra fűzendő a Központ köré csoportosult kutatócentrumok és a közép-kelet-európai régió (elsősorban Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország) kutatásainak kapcsolatát. Abdus Salamot baráti és munkatársi kapcsolat fűzi több magyar elméleti fizikushoz: 1957-ben járt Magyarországon.

Abdus Salam a Harmadik Világ Tudományos Akadémiájának elnöke; fáradhatatlanul dolgozik a fejlődő országok saját lábra állásáért a tudás és tanulás révén. Az Atomenergia Békés felhasználásával foglalkozó Genfi Konferenciák titkára volt (1955, 1958).

Abdus Salam az anyag mélyszerkezetét, az, anyagot alkotó részecskéket létrehozó és összetartó mezők szimmetriáit kutatja. Ő ismerte fel a gyenge béta-radioaktivitás és az elektromágnesség közös gyökereit; ez a felismerés csak az elektromosság és mágnesség kapcsolatának Faraday-Maxwell-féle felismeréséhez méltó. Ezt ismerte el a (két amerikai fizikussal megosztott) Nobel-díj (1979). Azóta is a kvarkok és könnyű (felesspinű) részecskék tapasztalt párhuzamából kiindulva a szuperszimmetriát kutatja. Jelen érdeklődési területe a biológiai helicitás (optikai aktivitás) és a gyenge béta-kölcsönhatás tükrözési aszimmetriájának feltételezett kapcsolata, ebből kiindulva az élet keletkezési módjának és helyének keresése.

Abdus Salam a Maxwell-érem (Angol Fizikai Társaság), Royal Medal (Royal Society), Oppenheimer-érem, Einstein-érem (UNESCO), Lomonoszov-érem (SZUTA), Békés Atom érem tulajdonosa. Tagjává választotta a Pakisztáni Akadémia, Royal Society, Királyi Svéd Akadémia, a művészetek és tudományok Amerikai Akadémiája, a National Academy of Sciences (USA), Accademia Nazional dei Lincei, Accademia Nazionale delle Scienze, Európai Akadémia, Pápai Tudományos Akadémia, Harmadik Világ Akadémiája; Szovjet Tudományos Akadémia, Lengyel Tudományos Akadémia (többek közt).

Abdus Salam nem csupán a nemzetközi tudományos közéletben játszott kiemelkedő szerepért, hanem a tudományos gondolkodásnak új utakat nyitó kutatási eredményeiért, magyar fizikusokra is közvetlenül ható munkásságáért méltó lett arra, hogy Akadémiánk is tagjai sorába választotta.

PHILIPPE NOZIERES

Ph. Nozieres a francia szilárdtest-kutatás egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg egyik legelismertebb egyénisége. Rendkívüli áttekintéssel rendelkezik a kondenzált anyagok fizikájának szinte minden területéről és egyik szellemi irányítója a francia fizikának. Munkássága is igen széles körre terjed ki, a félvezetők elméletétől a fémekben tapasztalt infravörös szingularitásokon és a szuperfolyékony hélium viselkedésén keresztül a kristálynövekedés fenomenológikus leírásáig. A soktest-problémai módszerek alkalmazásairól és a normál Fermi-folyadékok elméletéről írott könyvei máig is állandóan használtak. A röntgen-abszorpciós élnél megjelenő szingularitásokkal és a Kondo-effektussal kapcsolatos cikkei a fizika klasszikus cikkeinek számítanak. Kiemelkedő eredményeket ért el a kvantum folyadékok és a felületi jelenségek termodinamikai, statisztikus fizikai leírásában is.

Az Ecole Normale Superieure professzoraként iskolateremtő munkát is végzett. Körülötte nőtt ki a francia fizikusoknak az új generációja, mely a francia elméleti szilárdtestfizikusok derékhadát alkotja. Jelenleg, 1983 óta, a legnagyobb presztizsű francia intézmény, a Collége de France professzora. 1982 óta a Francia Tudományos Akadémia tagja, a Becsületrend lovagja.

Munkájának nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1974-ben elnyerte a Francia Fizikai Társulat és a brit Institute of Physics által közösen adományozott Holweck-díjat, 1985-ben pedig a Wolf-Alapítvány díját.

Magyar fizikusokkal régóta tart fenn igen gyümölcsöző kapcsolatot. Többször járt Magyarországon "a KFKI, az ELFT és az MTA meghívására. Több magyar fizikus dolgozott nála Franciaországban.