Holiday Heart
1.
Orvosnál fekszem.
Hallgatja szívverésem.
Furcsán izgek-mozgok.
Az agyára megyek.
Belebetegszem.
2.
Belső vágy: foglalkozzon velem valaki végre.
Az orvos előveszi a tappancsokat.
Ez a szívére lesz, kérem.
Speciális zselé áll rendelkezésre.
Csak sokáig hallgatom,
Ahogy az eszközöket fölrakja a tétlen testre.
Már nem ott vagyok, ahol a part szakad.
Beszüremlik egy napsugár az ablakon.
Tavasz van. A szívekben is tavasz.
Vagy ősz, vagy tél.
De az én érzésem halva születik
A természetes fényben.
3.
Gyerekzsibongás, valaki eloldja
A biciklizárat a rácstól.
Felszáll a járműre, kezével jobbra-
Balra integet. Megy az kezek nélkül is.
Innen, a kórház ablakából jól kivehető
Eszközök. De mi lesz ott a kávéház előtt,
Egy találka: tíz órára mindketten odaértek.
Hol a karórám? Hova lett hirtelen minden?
Nagyvizitre készülök, a paplan alá bújok:
Játszom, hogy visszafekszem. Hallgatom,
Ami a szívverésből még marad.
4.
Látod, hogyan terpeszkedik a félelem,
E lusta állat. Pedig mást akartam írni.
Hogy megint a reggeli Biblia-foglalkozás,
A megtestesülő Ige ezen az úgynevezett
Harmadik szinten. Ide tolják a szívbetegeket.
Aztán sokáig nem történik semmi.
Annyit pihentetnek –
„Pihenjen csak, amíg nem jön az orvos!”,
Hogy elfelejtesz pihenni.
Vagy undor növekszik gyomortájon,
Hogy itt kell lenned.
Én akkor a fényképekre gondolok mindig,
Amin grimaszokat vágtál. Ha parancs,
Tőled legyen kötelező, ha nem neked,
Nekem kelljen elszenvedni.
5.
Megint a halállal ébredés.
Nincs mellettem senki.
Egy egészséges nyárra gondoltam,
De a strandról kizavartak erőszakkal.
Utána pedig nem tudtunk hova menni.
A te lakásod foglalt volt, az enyém meg
Üresen állt, de nem sikerült vidám szóval
Az Istenért sem betöltetni.
(Nem akarhattam, hogy e semmit
Meglátogasd. Még elrettentél volna.
A kapcsolatunk az elejét járta.
Mégis milyen munka lenne számadással kezdve.
S a továbbiakban csak így gondolhatnál erre
Az egészséges nyárra.)
Lakástól lakásig, félúton rekedtünk,
Beültünk egy kávéházba. Mit is mondtam?
Megint a halállal ébredés. Nincs mellettem senki.
Mintha, bár ígérte volna, nem jönne a pincér
A rendelést felvenni. S te mosdóba kéredzkedsz,
De vissza már nem jössz.
6.
Háromszintes álom:
az első emeleten iratokat tologatsz,
a másodikon szinte alig történik valami,
de a harmadikon fáj majd a hiányom.
Az első emeleten lelkeket bíznak rád.
A másodikon kiadod a lelkek nyilvántartási számát.
A harmadikon engem megtagadsz, mint lélek.
S már nem is fáj a hiányom.
7.
Ugye a gyönge szív mindenbe belebetegszik.
Tinkó Máté író, költő, szerkesztő (1988, Békéscsaba). Jelenleg Békésen és Budapesten él, az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterképzésének hallgatója. 2011-től rendszeresen publikál országos folyóiratokban, kritikaírással is foglalkozik.