Ébredés
Párnámon hajszálaidat is összegyűjtöm,
újra itt, e ravasz, kétszínű Ma – bolond házba,
a szájakon zabla, kezeken bilincs,
örvendnek is ezek, mint valami drága ékszereknek,
nézd csak, hogy mennek szédelegve, vakon,
gyilkos tavak ingó peremei felé.
Talán én is mennék velük,
ha nem lennék a foglyod, álomvilágunkban összebújva,
de
nem kellünk mi ezeknek,
heverünk, mint elnyűtt játék
az elvetett holmik között
értékrongyainkkal.
