Nagyapám levele nagyanyámhoz
Csütörtök reggel 1/4 6, friss vagyok, 3 órakor keltem.
Szörnyű, mit állunk ki, folyton azt halljuk,
hogy majd így kitolunk, hogy majd úgy kitolunk magunkkal,
azon vannak, hogy minél jobban elkeserítsenek.
Kicsi, el sem tudod képzelni,
hogy a szent hazáért minket mennyire megkínoznak,
aztán meg beszélik a szép szavakat,
és minden azért van, hogy akik majd ellenünk jönnek,
ezt visszaadjuk nekik.
Csupa piszok vagyok, szinte fekete. Lábamat alig érzem.
De úgy hiszem, én leszek az erősebb,
majd ha meglátják, csodálkozni fognak,
ahogyan én kinézek egy utcai kíntornásra és elkalandozom.
Misi mondta, hogy írtál, és hogy beteg vagy, mi történt veled?
Biztosan futkároztál vagy sokat ettél…
Ha az ember 15 deka kenyér után 1 kiló kenyeret kap, az megárt.
Kezdenek feltápászkodni, menni,
több levelet nem tudok írni, csak ezt az egyet, amíg elfér a papíron.
Sokat gondolok rád, rengeteg csókot raktam félre neked,
Édes, Aranyos, Kicsi.
(1942)
