Fejezetek a kolozsvári magyar egyházi iskolák múltjából

 

A napjainkban zajló Mikó-ügy talán a legjobb példája annak, hogy az erdélyi magyar egyházi iskolák kérdése nemcsak oktatási, hanem közjogi értelemben is milyen fontos részét képezi a közbeszédnek. Szekuláris beállítottságú értelmiségiek részéről gyakran hangoztatott vélemény, hogy az iskolákat az állam tartsa fenn. A következő oldalakon az erdélyi magyar egyházi iskolák múltjáról és a közművelődésben betöltött szerepéről fogok értekezni. Bemutatóm célja nem az, hogy nyomon kövessek minden eseményt, mely e nagy múltú iskolákhoz kapcsolódik, részben azért nem, mert ezt előttem már megírták mások, de a nagy múltú tanintézmények fontosságának kihangsúlyozására érdemes röviden visszapillantani, a múlt jelentősebb történéseit dióhéjban összefoglalni.

 

Az egyházi iskolák századokon át óriási szerepet játszottak Erdély művelődési életében. Szerepük meghatározó volt a környező területekhez képest, a máskülönben a polgárosult országok mellett elég gyatrának feltűnő erdélyi kulturális világban, és nemcsak a magyar nemzet, hanem az együtt élő románság és a német ajkú szászok kultúrtörténetének gyarapításához is nagymértékben hozzájárultak. A békés egymás mellett élést elősegítette az 1568-ban a tordai országgyűlés által hozott törvény, mely Európában elsőként biztosította a vallási türelmet.1 A különböző felekezetek nagyrészt békében megéltek egymás mellett, konfrontáció helyett inkább a rivalizálás volt meghatározó, egyik a másikat békés eszközökkel próbálta felülmúlni. Ez megmutatkozott az oktatás terén is, ahol több, más-más felekezethez tartozó kollégium létezett, s ezek egymással versengtek a színvonalat illetően. Nem kivétel ez alól Kolozsvár sem, ahol a hagyományos négy „bevett” vallás közül háromnak, a katolikus, református és unitárius egyháznak egyaránt nagy hagyományú fiúkollégiuma volt még az erdélyi fejedelemség idejéből, s ezek mellé, a női emancipáció kiteljesedése előtt, a nők oktatásának szüksége jegyében leányiskolák is létesültek.

 

Kolozsvár az erdélyi művelődés fontos központja volt. Egyesek szerint a város területén már III. Béla idejében volt iskola az Óvárban.2 Ezt a Benedek-rendi szerzetesek alapíthatták, tőlük azonban az épületet a dominikánusok vették át és alakították klastrommá.3 A középkori társadalomra jellemző volt az, hogy aránylag kevesek részesültek oktatásban, és ez is főleg az egyházi értékekre terjedt ki. Ezzel szemben hozott újat a reformációval meghonosult protestáns gyakorlat: az oktatást kiterjesztette, a tudást igyekezett a polgárosodó világ keretében közkinccsé tenni. A protestáns felekezetek által fenntartott iskolák a világi életre neveltek, így látogatottságuk is szélesebb körű volt. Hogy a katolikus egyház sikerrel vegye fel a harcot a protestantizmussal, kénytelen volt változtatni és csakhamar színvonalas verseny alakult ki, ami hosszú távon minden résztvevőnek a javára szolgált.

 

A nagy múltú kolozsvári kollégiumok közül a legrégibb az unitárius, melyről joggal állítja egykori igazgatója, Bodor András, hogy az unitárius iskolák közül a legfontosabb, „amely nemcsak hazai, hanem egész európai viszonylatban egyedülálló intézmény volt.”4

 

Története az 1557-ben Gyulafehérváron tartott országgyűlésig nyúlik vissza, amikor is a karok és rendek arra kérik a kiskorú János Zsigmond helyett hatalmat gyakorló Izabellát, hogy „a köz hasznára és díszére” bizonyos zárdákat, melyek a szerzetesek kiűzése következtében megüresedtek, alakíttasson át iskolává. A királyné engedélyezi is ezt Marosvásárhely és Kolozsvár esetében.5 Az ugyanez évi tordai országgyűlésen születik végleges döntés, s ennek eredményeként Kolozsváron a domonkosok zárdájában létesül iskola; ezt az unitárius egyház főiskolává fejleszti.6 Jelenleg az épület a kolozsvári állami zenelíceumnak ad otthont. A történelmi igazsághoz hűen meg kell említenünk, hogy az Izabella királynő által alapított iskola kezdetben lutheránus, 1564-től református, és csak 1566-tól unitárius,7 fejlődése jól tükrözi a kor változásait. János Zsigmond az iskola fenntartására a kolozsvári dézsma egynegyedét utalta ki, az adományt az őt követő fejedelmek is megerősítik.8 Az iskola fontosságát mutatja az a tény, hogy első rektora maga a vallásalapító Dávid Ferenc. 1563-ban még az erdélyi és az összmagyar művelődés nem kevésbé jelentős figurája, Heltai Gáspár a rektor.9 Mivel Kolozsvár magyar lakossága mellett a szász polgárság is unitárius hitre tér, hosszú ideig a magyar diákok mellett a szászokat is oktatták és az iskolának a magyar rektorokkal felváltva szász rektorai is voltak. A szászok azonban nem sokáig maradnak meg unitárius hiten, így az iskola is kizárólag magyar jellegű lesz, az utolsó szász rektor 1690-ben Jövedécsi.10

 

János Zsigmond halála után rosszabbra fordul az unitárius vallás sorsa, mivel az új fejedelem, Báthory István a katolicizmus híve volt.11 Báthory Zsigmond kezdte ismét támogatni az unitáriusokat, 1595. december 27-én a kollégium évi 1000 forint jövedelmét „örökre” biztosította, 1597-ben újabb évi 1000 forint jövedelmet utalván ki számára.12 A következő fejedelmek inkább a református egyház hívei voltak, de az unitáriusokat nem zaklatták. A protestantizmusra ismét rosszabb idők következtek Erdély függetlenségének és szuverenitásának elvesztésével, mivel a Habsburg-ház a katolikus hit védőjeként ez utóbbit részesíti előnyben. Az unitáriusok 1693-ban elvesztik a katolikusok javára az iskolaépületet, ennek következtében új iskolát kénytelenek építeni, s annak elkészültéig a tanítás gyakorlatilag szünetel, az átmenetileg kijelölt házak nem felelvén meg a céloknak.13 1693–1697 között kerül át a főtéri épületbe, viszonylag rövid időre. A Habsburg-birodalom katolikus egyházat támogató politikája lehetővé tette, hogy a katolikus egyház 1716-ban kiűzhesse az unitáriusokat piactéri épületeikből, először a templom, majd nem sokkal később az iskola is elvétetik.14 Ennek következtében az unitárius egyház ismét új iskolát kényszerül építeni. Az átmeneti időszak nagyon nehéznek bizonyul, nemcsak az unitárius hitűek, hanem általában az egész környék lakosságára nézve, különböző katasztrófák – árvíz, éhínség, pestisjárvány – miatt. Az 1719-ben Kolozsváron is dühöngő pestis siralmas állapotot okozott, 1720. október 10-én mindössze 9 tógás diák és 6 nevelő állt készenlétben, más okokból távol volt még 5 diák.15 1725. november 7-én vásárolja meg Pálfi Zsigmond püspök és Teleki Ferenc kurátor a Magyar utcai telket,16 s erre épül az új iskola, de ennek építése csak 1806-ban fejeződik be. Ebben az épületben ma az Egészségügyi Líceum található.