Születésnapodra
Van kávéházi szegletem,
és szinte negyvenévesen
eltanácsol,
feloldoz.
Jöhetne még egy egyetem,
de pénzem nincs arra nekem,
nincs Gare de L’Est,
nincs Sorbonne.
A kór s a kor
csak köd és por
szomjas vagyok s keksszel etet:
ne gondolkozz,
csak dolgozz!
Találj fogást,
kotlós tojást
vagy inkább aranykotlót!
Más csillag ragyog énnekem,
s középiskolás énekem
csecsém, becsém
csak úgy pereg,
mint mikor gyöngysor leszakad,
mint mikor harisnyán a szem,
ahogy a vér, ahogy az ér
szalad, feltör, búvik. Patak.
És tényleg, olykor, zord alak,
megbántalak.
Maradok önmagam ura,
És lehet, neked így fura,
Nem akarok
Taní-
Tani!
