1.
úgyis mindennek az a vége hogy
u9yeacmhkf0vayxcig74hvntwsq
mint a kávézaccon átpréselődik
rajtad valami forró valami sötét
valami fontos és te leszel a
visszamaradott a fontosból
éppen csak hogy hiányzó
úgyis mindennek az a vége hogy
u9yeacmhkf0vayxcig74dvntwsq
már csak a szilfák fogják érteni
beszéded a pontnélküli mondatokat
a megnyugvásod hogy még van valami
befejezetlen amihez vissza lehet
úgyis mindennek az a vége hogy
u9yeacmhkf0vayxcig74dvntwsq
hiába akarsz újrahasznosítható
lenni hogy még egyszer utoljára
valaki másnak örömet nem szabad
úgyis mindennek az a vége hogy
u9yeacmhkf0vayxcig74dvntwsq
az angyaloknak nem kellesz ezért
a szilfák fognak magukhoz venni
u9yeacmhkf0vayxcig74dvntwsq
2.
reggelek vannak csak és bögrék
felkavarnak cukor nélkül és mind
azt remélik hogy végre olyan szép
leszek mint még soha és akkor
betehetnek a vitrinbe az ócska
porcelán figurák és az anyjuk mell
é n persze nem így működöm
a fekete és cukor nélküli reggeleken
mert csak ezek vannak már és a
bögrék a pöttyös és a kedvencem
a törött szájú abba szeretek a
legjobban beleszáradni mert azt
túl sok ideig tartana elmosni ezért
meg sem próbálják korán van még
édes.
3.
sírt. azt mondta nem látja már hogy
mi a célja hogy egyáltalán van-e neki
hogy egyáltalán van-e bárkinek is
látott egy ismeretterjesztőt az anyja
tévéjén fekete lyukakról entrópiáról
hogy szüljön ő egy ilyen világba
mi lesz akkor ha jön a sötét energia
és szétrobbantja az ő kicsijét mert
túlságosan rendezett mert nem illik
bele az univerzális rendezetlenségre
való törekvés képébe és ezután
rágyújtott. azt mondta így talán nem
lesz olyan tökéletes és akkor nem
fog kelleni rajta kívül senkinek.
4.
arról kellene írjak hogy
miért nem alszom már
napok óta úgy igazán
vagy hetek óta vagy
évek vagy soha nem is
tudtam milyen lehet
úgy igazán elaludni
mikor lehunyom a
szemem mindig
eszembe jut a mese az
oszlopról amit azért
építenek szünet nélkül
hogy egyszer majd
felírhassák rá azoknak
az embereknek a nevét
akik belehaltak az építésébe
de mi lesz azzal akinek
a nevét elfelejtik addig
amíg az oszlopépítés
végére érnek
és arra gondolok hogy
én nem akarok építeni
és nem akarok írni erről
mert akkor lehet hogy
úgy igazán elaludnék
név nélkül.
5.
két ország határán mindig
van az a sáv ahol nem
lehet telefonálni
ott akarom megszülni
hogy úgy markoljon bele
a szabadságba az övébe
mintha az én hajamba
és tépje és borítsa el a
kis testével hogy másnak
ne is jusson belőle
és ott akarom eltemetni
amikor már minden
hajszálam kihullt hogy
soha ne tudja meg milyen
félni.
6.
anya szerette a hasonlatokat
a tűszúrás pont olyan mint a
szúnyogcsípés a borsófőzelék
pont olyan mint a palacsinta
és a műtéte pont olyan mint
egy elnyújtott délutáni alvás
de nem olyan volt anya
most már te is tudod hogy
egészen más volt
azóta utálom a hasonlatokat
mint szétrongyolt tusolófüggönyök
el akarják takarni a privát
kis penészes csempénken
vonagló torz embriót
hogy senki ne lássa ne hallja
ne érezze a bennünk növekvő
de soha meg nem szülhető
nyirkos félelmet
minden nap csak egy keveset
kellene lehámozzak magamból
amíg elég kicsi és tiszta leszek
ahhoz hogy átférjek a
tusolófüggöny és a csempe
közti résen hogy még egyszer
lássam őt.
7.
másfél éve van rajtam ez a póló
pontosan emlékszem hogy akkor
romlott el minden amikor elsőben
elégségest kaptam hittanból
amiért úgy rajzoltam le a
keresztre feszített Jézust hogy
a lábai érték a földet
éreztem hogy nem elég az
hogy tudom hány szeg hasított
keresztül a testén vagy hogy
hányan virrasztottak a kereszt
mellett mert azt nem tanították meg
hogy milyen érzés amikor az én
testemen hasítanak keresztül a szegek
és egyedül vagyok és szegek
senki nem virraszt mellettem
egyedül szegek szegek
amikor először hallom meg
a csendben azokat az ostoba
kattogásokat mintha bent rekedt
volna valami egy mosógépben
később mintha már én lennék
a mosógépben vagy bennem valami
egy mérettelen alaktalan kattogás
de most a legrosszabb
mint mikor elromlott a mosógépem
és nincs pénzem újra ezért
másfél éve ugyanaz a póló van rajtam
félek levenni
egyedül.
