A holt idők szele
„Mint egy szép halott élsz
emlékezetemben,
kit sohasem bírtam,
mégis elvesztettem…”
Vajda János
a Gina ciklusból
Meglegyint az elmúlás
szele, mint egy emlék,
úgy hull a semmibe.
Visszaránt valami józanság
az időbe, örök jóság
a tél előtt.
Én kidőlök, mint egy jegenye
a viharban, megunt,
és agyonázott,
eldőlt, mert tele van
akasztottakkal,
(szerelmi hullák
ideje jön,)
jön a szélben,
a kiszámított halálban…
ÉN EGY NAGY HALOTT VAGYOK,
AKI JÁRNI TUD…
2014. október 28.
