A kultúra diszkrét bálja
Bizony mondom, először viccnek gondoltam, esetleg manapság oly divatos internetes álhírnek, hogy az egyik Bihar megyei kisvárosban (napisajtót nem fogyasztó gyengébbek kedvéért Székelyhídon) magyar kultúra napi bált szerveztek, ahogy az dukál, vérfagyasztó eleganciával áldozva a művelődés ügyének oltárán. Az elit ugye megmutathatta magát, kicsípve, hogy nézni is tereh a fotógalériát a közösségi oldalon. Még szerencse, hogy Kölcsey bátyánk egy januári napon tisztázta le a Himnusz szövegét, lenne most tanácstalanság báli alkalom dolgában, ha a poéta Szatmárcsekén annó elpiszmog a strófákkal a böjti napokig.
Tényleg, mi bajom nekem a kultúrnapi kulturált szórakozással? Hiszen sokkal szórakoztatóbb eldiskurálni egy pohár hideg, gyöngyöző pezsgő mellett, mint valami unalmas verset hallgatni, lila színielőadást nézni. Amúgy a kultúra virágzik, jobbnál jobb programok versenyeznek egymással, a kultúrház csillog-villog. Kár, hogy nem ildomos egész évben bálokat szervezni, minden jeles alkalomhoz lehetne szervezni egyet, győztes csaták emlékétől irodalmi nagyjainkon át mindenféle világnapokig. A fontos, hogy a közösség erősödjék. (Ettől függetlenül szép dolog a jótékony szándék, az adakozás, a gyermekotthon lakóinak támogatása, csak azt nem tudom, miért kell felpántlikázni az árvák megsegítésének ezt a formáját a magyar kultúra iránti olthatatlan szeretettel.)
Bizony ugyanígy viccnek vagy fantáziadús álhírnek gondoltam, hogy egy végzős középiskolás leányzó azért kapott büntetésből rossz jegyet irodalom szakos tanárától, mert óra közben, míg a gyengébb tanulók a félévi átmenés tárgyában buzgólkodtak, őt azon kapták rajta, hogy egy kortárs magyar író frissen megjelent regényét olvasgatja.
Szerencse, hogy ez az eset nem nálunk, Biharban történt, hanem pár megyével keletebbre. Bár igazából sokkal jobban örülnék annak, ha nálunk is olyan diákokról hallanék, akik a pad alatt regényeket olvasnak, semmint kultúrnapi bálokban ropják hajnalig, fáradhatatlanul, a közös ügy szolgálatában.
