Levelek Ritához

 

Egy jó alvás, az egy jó alvás.

Te, szóval aludtam. Vagyis mélyen aludtam. Mint egy disznó. Általában miután mélyen alszol, felébredsz. Pont, mint egy disznó. Felébredtem. Megeresztettem egy fingot a tiszteletedre, élet. Nem tudom, ha tudod, milyen egy hálafing, te seggfej. Az, amelyik úgy jön ki a segged lyukából, ahogy a nap reggel a földből, ha kelet felé nézel. Mélyen beszippantottam és mosolyogtam. Aztán köhögést hallottam magam mellett. Upsz. Nők? Itt?

Odanéztem. Mellettem az ágyban egy olyan harminc körüli nőci. Vörös, szeplős, az arcán véraláfutások. A szemei szorosan összezárva, és egy fintor, mintha nem volna ínyére, hogy alszik. Vagy hogy álmodik. Vagy a fintor csak a fintor kedvéért volt. A trikója felcsúszva a melle fölé. Te, szóval nem is mellek, hanem archetípus, ha értesz. Az a picsa volt, aki miatt tegnap este elagyaltak. Eszembe jutott. Te, nem tudtam, mit tegyek. Láttam a bugyiját, az idomait, a hormonjaim pedig egy nyalábban a faszom felé tódultak. A fasz meg, báh, csak fasz, enyhén felmeredt.

Bementem a fürdőbe, az ajtót nyitva hagytam, és kivertem. Körültekintően, aprólékos gonddal. Te, szóval én nem húzok hasznot a védtelen nőkből, világos? A faszverés is szent, az ember leghűbb barátja, a jobb válladon ülő angyal, a demokrácia házőrző kutyája, az orkánkabát, az anyád, te…

Felvettem az Amikor átlépem a ház küszöbét, megállok, hogy meggyőződjek, valóban úgy van… feliratú trikót, és kimentem kávét főzni. Semmi kajám nem volt. Felugrottam Nelinéhez. Ó, szomszéd, azt hittem, már elfelejtett. Elhúztam mellette, kinyitottam a hűtőt, elvettem, amire szükségem volt, és eljöttem. Köszönöm, szólt utánam.

Sütöttem tükörtojást, pirítottam egy kis oldalast, forraltam tejet. És vártam. Későn ébredt. Körbenézett, és amikor észrevett, a lepedőt gyorsan a melle köré csavarta. Ha meg akartalak volna dugni, rég elintéztelek volna, Jana. Honnan tudod, hogy hívnak? Ki vagy? Kábé öt ökölcsapással többet kapott nálam. Az összest a fejére. Emlékeztettem rá. No, gyere és kajálj. Jött és kajált.

Mondd, mi a helyzet veled? Há’ mit izgat az téged? A szája tele volt, és finoman permetezett hét-nyolc négyzetméteres hatósugárban. Megismételnéd? Nem a te dolgod, hogy mi a helyzet velem. Te, szóval nekem nem kell sok. Elvettem előle a kaját. No, húzz innen az anyád picsájába. Mért? Hogyhogy mért, te liba? Nem akarok, hová menjek? Mit tudom én, a kolhozba, ahol tegnap este felszedett az a másik. Csak holnap reggel van vonatom, még maradok egy kicsit. Te, szóval ilyent még nem láttam. Ennek a picsának semmi arányérzéke nem volt. Figyelj, te Jana, te fel bírod fogni, hogy hol vagy? Nálad otthon, hülye vagy? Kitört belőlem a röhögés. Te, Rita, szóval ha azt mondanám, hogy csakis velem eshetett ez meg, te meg erre azt válaszolod, hogy „elhiszem”, felbaszol, és többet nem állok szóba veled.

Kajáltam és néztem őt. Adj nekem is, az istenit, csak te kajálsz? Nem adok. Mért? Nem akarok. De igen, adni fogsz. Dehogyis. Dehogyisnem. Jó, nem ellenkezek, de csak akkor adok, ha leszopsz. Nem szoplak, azt cseszheted. Akkor állj már le. Nem állok. Levette a trikóját és letolta a bugyiját. Nesze, nézzed, mert nem fogod őket látni. Oximoronosan. Te, szóval egy őrült volt a házamban. Nem, nem egy őrült van a házadban, csak felhúznak azok a kanok, akik egyedül a szexet látják bennünk. A pina eszik? Hagyd már a jófejkedést… Idióta picsa, ha én nem lettem volna tegnap este, felnégyelt volna az a másik. Dehogy négyelt volna. De felnégyelt volna. Dehogy, mert már azelőtt is megvert. Ő így dug engem, a veréssel. Hát akkor gyerünk, rugdossam meg én is párszor a pofádat, legalább egy takaros anális erejéig. Rugdosd. Én nem tudok így dugni. Én egy romantikus vagyok, egy érzékeny lélek, írtam a faszomba negyven posztot, csak hogy meggyőzzelek, Rita. Nem verlek meg, ember, és meg se duglak. Akkor adj kaját, ne tojd össze magad. Adtam. Nesze, mondtam neki.

De mi a téma veled? Ne témázz te azon, hogy mi a téma velem. Hagyd, mert megmondod te. Nem mondom meg, te. De, megmondod. Nem mondtam meg. Kajált és nézett. Anyaszült meztelen volt. Időnként megvakarta a pináját. Látod, milyen csiklóm van? Azt az anyja mindenit. Apuka se mondana passzt (de ez csak egy gondolat volt)… Basznék egy kicsit, mer’ tegnap este a másik lelépett és otthagyott felizgulva. Egy szót se szóltam. Olyan puncim van, becsszó, hogy teát forralhatsz benne. Szarok a csiklódra. Rita, sajnálom a beszélgetés alacsony színvonalát, de emlékeztetlek, hogy egy olyan nő volt, aki nem olvasta Truman Capote-ot, vagy legalábbis az volt az érzésem.

Miután bekajált, elkezdett ténferegni a lakásban. Mindenbe beleütötte az orrát. Egy adott pillanatban rászóltam, öltözz fel és tűnj innen. Na ne mondd. Baszki, hordd el magad, mert nem tudom, mi lesz. Mi lesz, te, mondjad. Megversz? Verj. Megölsz? Ölj, kapnád be a csiklóm. Hívod a zsarukat? Úgyis nekem fognak hinni. Te meg egy faszfej vagy.

Te, nem tudtam, mitévő legyek. Szar, amikor nincsenek megoldásaid, nem? Te, Jana, bazmeg… lehet, hogy még megfordulsz ebben a városban, nem jó, te, ha van neked is itt egy barátod? Há’ van nekem egy rakással. Azt mondtad, hogy senkit nem ismersz. Hazudtam, mert láttam, hogy bunkó vagy. Többször kéne tükörbe nézzek. Tölts még nekem egy kis kávét. Töltöttem. Legalább öltözz fel, felizgatsz. Bazmeg, te úgy non-stop hülye vagy? Aha. Persze, hogy felizgatlak, ez a pláne.

Beléptem és végigpörgettem néhány blogot. Máma már minden seggfejnek van számítógépe, mondta.

Felkuporodva ült egy rakás trikón. Az én trikóimon. Te, szóval elég ebből. Fogtam a baseballütőt és elindultam feléje. Már láttam is a bordákat, hurkákat és szalonnákat katonás rendben a sarkokban. Felemeltem az ütőt. Ő nézett rám és vigyorgott.

Abban a pillanatban meghallottam a bejárati ajtót. Egy erőteljes rúgás és egy dörrenés a falhoz vágta. Az ajtókeretben pedig Neliné. A kezében egy 98K Mauser. Füstölgött. Csúnyán megnézte Janát, és ráripakodott: Megmondtam, hogy semmi keresnivalód itt! Fémes hangja volt. Jana összetöpörödött. Aztán farka, két pár szarvacskája, macskabajsza nőtt, meg hat lába bal felől és öt jobb felől (nyomorék). Játszottam én is egy kicsit, Nel. Játssz az anyáddal, ne az én felségterületemen. Hordd el magad. A picsa, vagy mi a faszommá alakult át időközben, szófogadóan felöltözött, elköszönt és elkotródott. Jóval azután Neliné rám nézett, elővett egy kis fekete tárgyat, a szemem elé tartotta, és száraz hangon azt mondta: felejtse el, szomszéd. Click. És elfelejtettem.

 

*

 

Kedves blogom és te, Rita.

Te, szóval ma vidámabb hangot ütök meg. Jót tesz. Az igazgatónőtől jövök. Bűzlök a picsaszagtól, foszlányokban lóg a trikóm (amelyiken azt írja: Mikor a hold melltűként a blúzodba akad / rőt tégla megállóhelynek álmodlak / melybe szinte érzékien fut be a vonat), az arcom, a seggem, a hátam és a karizmaim összekarmolva, rúzsnyomok a segglyukamon, a szemhéjaimon, a tökömön, a talpamon, a tarkómon, a mellszőrzetemen, a fitymámon, hajcsomók hiányoznak a fejemről és ötszáz euró a zsebemben… De forduljak fel, ha csinálok most még valamit, amíg el nem mesélem töviről hegyire, hogy mi történt.

Te, szóval én egyetértek azzal, hogy az élet máshol van, de megdögöljek, ha nem jó, hogy te is odatévedj. Szóval elmentem a bankba. Fel voltam dobódva. Vettem egy nagy csokor tulipánt. Angel az ajtóban állt, épp elköszönt valakitől, valószínűleg egy barátnőjétől. Szia, Angel. Szia, Nic. Az igazgatónő itt van? Igen, biztos már vár. Wow! De még mennyire, honey, de még mennyire. Ne ajnározd magad annyit. Hagyd, mert emberedre találtál ezzel. Nem válaszoltam. Mindenesetre fájt neki. Beléptem. Az én majmocskám? Á, egy kicsit korábban jöttél. Vársz egy percet? Megharagszol? Nem, dzsokondám, hogy haragudnék… A kezembe nyomott  egy folyóiratot, hogy nézegessem. Cosmopolitan. Mélyen dekoltált blúzban volt. Leplezetlenül néztem. De nem felejtettem el taktikusan lapozni egyet-egyet. Észrevette a picsa. Finoman megszorította az egyik mellét. Basználak szájba, mosolyogtam szívélyesen. Egy adott pillanatban azt mondta, kész. Idehozod, légyszi, a ruhám a fogasról, egérkém? Hogyne, mondénkám. Felálltam és odavittem a ruháját. Te, kurvajó parfümje volt. Azaz kurvajó. Kiértünk a hallba. Doina, tarts te itt rendet, jó? Jó, mondta Angel félszájjal.

Te, neked volt valami dolgod ezzel, mondta az autóban. Nem, tyúkocskám, csak egy ilyen bizonytalan próbálkozás. Jól van. Nem vagyok féltékeny típus, de ha meghallom, hogy mással kavarsz, amíg velem vagy, a körömreszelővel szedem ki a tojáskáid, megértetted, pusszancskám? Te, szóval nekem tetszett, amikor adta a matrónát. Soha egyetlen nő se ügyelt úgy rám, mint ez. Elég szűkszavú vagy, honey. A tojáskáim be vannak ijedve. Jaj, szegény kicsikém, mintha felvágósabb lettél volna. Látszatok, bimbócskám, látszatok. Hazaértünk. Kiscsibém, megharagszol, ha ma már nem szoplak le? Miért, mami? Alul akarom. Oké, mami. Megfordult. Hatolj belém. Ennyit mondott. Belehatoltam. Attól a pillanattól fogva csak flashbackjeim vannak. Ő négykézláb, én meg benne. Tövig. Én hanyatt, ő rajtam. Én a Cosmopolitant lapozgatva, ő a farkammal a csöcsei közt. Ő perecet ropogtatva, én kólát töltögetve a seggnyílásába (szereti a pezsgést). Én perecet rágcsálva, ő szőlőszemeket dugdosva a segglyukamba (szerencsére szétpattantak). Ő kifelé bámulva az ablakon, én alatta a csiklóját bámulva. Még bele-belenyaltam, mire úgy csinált, hogy ding-dong (komponáltam félig-meddig egy bluest). Ő alul, én fölül lasszót forgatva. Csak azután élveztem el, miután magamban elmondtam a Miatyánkot. Kész, honey?

Te, szóval… Tyúkocskám, amennyit beléd nyomtam, azzal egy regiment fehérnépet elintéztem volna. Á, kakaskám, most ugrik be, elfelejtettem mondani neked valamit. Upsz. Nekem nincs orgazmusom. Hogyhogy nincs orgazmusod? Van orgazmusom, de nem közösüléstől. Hát hogy? Te beszélsz hozzám, én meg simogatom magam. Borzasztóra felizgat egy férfi hangja. Akkor hát rajta. Nem, nem úgy. Én most bemegyek a fürdőbe. Az ajtót nyitva hagyom. Egyedül kell legyek. Kikiáltott, most beszélj. Miről beszéljek? Nem tudom, bármiről, a fontos az, hogy halljak egy férfihangot… És ha olyasmit mondok, ami neked nem tetszik… Nem számít, csak azt akarom, hogy beszélj… Valami édeset mondjak? Valami vadat? Obama legutóbbi beszédét? A fanje vagyok… Beszélj a francba valamiről, mert már fájnak az ujjaim… Könyörgöm. Oké, te akartad. Elkezdtem énekelni. Mint az operában. Azt mondtad volna, hogy Ohanessian vagyok. Tudod, van valami, amit napok óta el akarok mondani neked… Mióta megismerkedtünk. Úgy nyögdécselt, mint egy Landrace disznóval keresztezett német juhász szuka. Azóta több mint negyvennyolc óra is eltelt… Ritkán történt meg velem, hogy úgy beleessek egy nőbe, mint beléd… Nem mondom… Bomba vagy, de becsszó, nem vagy normális. Vagyis akarom mondani, parfüm vagyok melletted, te baszatlan, te ringyó, és raknám a faszom az idióta anyádba. Egyre hangosabban nyögött. Ha rám támadt volna egy baltával, hogy darabokra aprítson, nem igazán lepett volna meg, annyira biztos voltam benne, hogy meg fog történni… Vagyis egy baszás veled olyan, mint részt venni az olimpián. Nyertél, folytasd, veszítettél, folytasd. Te, és nem nézel ki rosszul, de azért elég tehén vagy… Vagyis elhoznám vagy három kielégítetlen haveromat, hogy telegecizzék a pofádat a mocskos faszukkal. Nehogy abbahagyd, kiáltotta, mint egy megszállott. Te, tudod, mire gondolok? Te sose leszel az enyém… Nem, mert adod a bankot, de ki élne egy fedél alatt egy bestiával? Attól tartok, hogy ma láttuk egymást utoljára… Úgy döntöttem, elhagylak. Te, szóval, amikor fejhangon azt mondtam, „elhagylak”, ő is sikított. Mondjuk, embertelenül. Aztán csend. Rendesen belém ült a frász.

Visszajött… Ne haragudj… Miért? Azért, amiket mondtam. Miket mondtál? Te semmit nem hallottál… Szépfiú, szexeltem, nem beszélgettem… Lecsúsztam valami fontosról? Nem, nem csúsztál le semmiről… Pont jó volt. Odament a táskájához. Kész, ez most vagy egy gázsprét vesz elő, vagy egy stukkert. Háttal állt. Megfordult. Vedd el ezt. Egy ötszázas volt. Euró, Rita. Akartam mondani valamit. Igazából semmit nem akartam mondani, de olyan pofát vágtam, mintha valamit akarnék mondani. Vedd el, megérdemled. Nálam alhatsz, ha akarsz. Átölellek. Á, nem, aludj túlfelől, nem tudok mással aludni.

Mentem és lefeküdtem túlfelől. A kisasztalon egy puncsos tálka. Belehugyoztam. És fohászkodtam, hogy mind megigya.