arbor
öleled-árnyékolod a tájat kiszolgáltatva-kiterítve
röpül be minden légy bordáid között repül ki minden angyal
megnyitott bányáidból kötelek lógnak ki pillák szemeidből
szőrszálaidra fojtó kupola, ereszkedik lejjebb az este
amíg a kötelek tartanak utána végigszakadnak
benned a tüdőpaloták és benned a bordák
rajtad a szőrszálak és a legyek rajtuk
egy nagy angyal talán egy sötétebb állat
nem is szorít csak melléd oldalog
a szeme sérült vagy meghibásodott a hangszál
egy darabig lélegzik veled és megáll a lábaidnál
