implózió
nem juthatok nem juthat ő nem juthat el megnyugovásra el
határozta hogy szárnyakat ültet magába be de nem tapadt
nem ment simán a lapockatüske megment kifordult és nem
bírta el nem a teste súlypontjához rögzült a szárny nem a
medencelapáthoz de a lapockatüske tartja és nem bírja el
kifordul az miközben épp nem bírja el üt csak tovább a szárny
izomzata precízen az erőlködik tovább erőlteti oly pontosan
egymás után szakadna ki az ínszalagja mind szabályszerűbben
elválik az erőlködésben leválik az erőlködéstől egy szabály-
talannak gondolt lüktetés de benne ott a törvény bennünk mely
kőtáblaként gyönyörködtet és szorít mint nehéz a te mellkasodra
az én mellkasomra hajtogatva folyton épp egy lüktetés a szárnyak
csattogása és az ínszalag csendes kopása halk szabálytalannak
gondolt megszakadása bennünk a törvény mely a testet és
a szárnyat is viseli el de benne ott a teste önmagába omlik el
a hallható hangtartományon belül hallgató robajjal míg magunkra-
nő tovább a surrogás ahogy körmünk is a halál után magunkra nő
és működik és minden túlnövő szárnycsattogás hogy átbukik
a szív ütése hajtogatva tűrve csak papírra zizgő szívütésre
