Elégtétel
Jelen és múlt kapaszkodik
az idő archív tekercsén,
ódában fognak közre
könyörgőre kulcsolt jelzők
s térdre rogyó igék.
*
Hiába morzézik az Isten,
nem válik külön
lelkemtől a lelked,
halhatatlanságból
szövöd szemfedőm,
mióta fordult a köpeny
az ütközetben.
*
Jól választottam:
ismered utam,
ismered keresztjeim.
Hangomnak öklöt adva
vésed a falakba
kemény törvényeim.
*
A világ, melyben
összezárva élünk
kedves nekem, bár úgy
lebegtet mintha látszatot,
a buja szakadékot áthidalva
pirospozsgásra telnek
mindenkor a hasonlatok.
