Egyféle kikapcs
sosem tudtam
hogy hibáztassam
jobban teljesebben miként
nézzek le valakit ha az ajkak
keskennyé váltak
egy nyögésben lássa
csak szememben a megvetést
ha tenni gyönge ha akarni fáradt
már ahogy
menetbe szédül és
fel sem néz már a hajtott
a lépésrendbe kényszerített a
sorból kilépni-
kihalni sem merő
önmaga szolgája mindenki
megunt fegyvernöke míg egyszer
el nem árultad
miként lehet igazán
lázadni milyen egyszerű
és kegyetlenül nehéz egyben
vállalni azt hogy
nem láthatod a lecsapó
botot ahogy a simogatást se
hogy nem tudsz semmire sem felkészülni
de valami
furcsa önfenntartó-
felszámoló tán utolsó
erőfeszítésben mindennel és
mindenkivel szemben mindenre: lehunyod a szemed
